Vágólapra másolva!
A magyar labdarúgó-válogatott a 2008-as év zárásaként az északírek otthonában lépett pályára barátságos találkozón, és folytatta remek sorozatát a britek ellen, mivel a két ország negyedik összecsapásan is magyar győzelem született. A gól néküli első félidő után a második játékrészben a sorozatban harmadik válogatottbeli mérkőzésén eredményes Torghelle Sándor szerzett vezetést, majd Gera Zoltán duplázta meg az előnyt, a játék képe alapján megérdemelten nyert Erwin Koeman együttese.

barátságos mérkőzés:
Észak-Írország - Magyarország 0-2 (0-0)
Belfast, Windsor Park
v.: Schoergenhofer (osztrák)
Észak-Írország: M. Taylor (Mannus, 46.) - Duff (McGinn, 56.), McGivern, Baird, Evans - Clingan, Gillespie, O'Connor, Brunt (Peterson, 70.) - Healy (Thompson, 88.), Lafferty (Shiels, 46.).
Magyarország: Babos - Bodnár, Vanczák, Juhász, Halmosi - Vadócz, Tóth B. (Dárdai, 88.) - Gera, Huszti (Dzsudzsák, 84.) - Torghelle (Feczesin, 82.), Rudolf.
gól: Torghelle (57.), Gera (71.)
sárga lapok: Lafferty (28.), Healy (81.)

Érdekesen alakultak az elmúlt pár évben a magyar labdarúgó-válogatott évzáró találkozói: 2005-ben, még Lothar Matthäus irányításával az év utolsó két hónapjában három barátságos mérkőzésen léptek pályára legjobbjaink, előbb egy hangulattalan, gyenge idegenbeli meccsen kikaptak az Európa-bajnok görögöktől, majd az amerikai túrán ötvenszázalékos mérleggel zárták a Mexikó, valamint Antigua és Barbuda elleni fellépéseket.

Egy évvel később a Kanada elleni találkozó több volt egy szokásos barátságos meccsnél, Várhidi Péter ugyanis ekkor debütált a nemzeti tizenegy élén, és a rengeteg fiatallal felálló gárda 1-0-ra legyőzte a tengerentúliakat, akkor az egy új korszak biztató nyitányának tűnt, azóta már tudjuk, hogy a folytatás jóval visszafogottabbra sikeredett a hangzatos szólamok ellenére.

Tavaly 32 ezer néző gyűlt össze a Puskás-stadionban a számunkra már tét nélküli, görögök elleni Eb-selejtezőn, ahol hiába vezettünk, és dolgoztunk ki helyzeteket, a vendégek 2-1-re nyertek, és így csapatunk sosem látott mélységbe került azzal, hogy a hét fős csoport hatodik helyén zárta a sorozatot.

Ezúttal jóval optimistább hangulatban készülhetett a keret, hiszen az immáron Erwin Koeman által dirigált válogatott a második helyen áll vb-selejtezős csoportjában, és bár a nagyok ellen még hiányzik az igazi bravúr, legalább a kötelező győzelmeket sikerült begyűjteni. Az évzáró ellenfelünk az az északír válogatott volt, amely eddigi négy meccsén egy győzelmet (4-0 San Marino ellen), egy döntetlent (0-0 odahaza a csehek ellen), és két vereséget (0-1 Csehországban és 0-2 Szlovéniában) tudott felmutatni a vb-selejtezőkön.

Meglepő vagy sem, de a magyar válogatott százszázalékos mérleggel várhatta a belfasti összecsapást, mivel eddig mindhárom összecsapás végén a mieink örülhettek, igaz, a különbség sosem volt egy gólnál nagyobb. Koeman eddig konzekvensen tartotta magát az egycsatáros felálláshoz (sőt, sokszor az az egy is az a Huszti Szabolcs volt, aki inkább szélsőként érzi jól magát), most azonban a Torghelle, Rudolf ékpárnak szavazott bizalmat.

A hazaiaktól három nevet érdemes kiemelni: a Birmingham Cityben védő Maik Taylort, a 14 éve stabil válogatott Keith Gillespie-t és az északírek legveszélyesebb csatárát, a 34 góljával rekordernek számító David Healyt, aki az előző Eb-sorozat gólkirálya volt.

Első félidő

Három percet kellett várni az első magyar lövésre, Tóth Balázs nem állitgatta az eléfejelt labdát, hanem egyből lőtt a 16-os jobb csücskétől, magasan a kapu fölé. Jópár magyar szurkoló is elutazott a találkozóra, örömteli, hogy már a meccs elején hallatták a hangukat.

Az első északír szögletet a szél a kapunk mögé fújta, tőlünk Halmosi harcolt ki sarokrúgást, amit Huszti tekert a rövid sarokra, de egy védő fejjel mentett. Nem volt jó idő Belfastban, az erős szél mellett havas eső tette még kellemetlenebbé a körülményeket. Bodnár remek indítása után Gera húzott el a jobboldalon, de lecsúszott a beadása, így az alapvonalról a kapu mögé emelt, aztán Vadócz löbbölt passzára robbant rá Torghelle, aki éles szögből tüzelt, de a labda elpattogott keresztbe a kapu előtt.

A csendesen csordogáló meccsbe Lafferty csempészett némi izgalmat, amikor jó nagyot odapakolt Husztinak, szerencsére nem lett nagyobb baja a magyar játékosnak, Lafferty viszont megúszta sárga lap nélkül. A 26. percben Rudolf megindulása után Torghelle csapott be egy mozdulattal két védőt, de balos lövése annyira volt veszélyes, mint egy műanyag Rambo-kés.

Lafferty újabb belépője (ezúttal Vadócz volt a szenvedő fél) ellenben elég hitványra sikeredett, meg is kapta a sárgáját a hűvösben heveskedő északír csatár. Husztié volt a meccs első nagy helyzete, Rudolf remekül húzta meg a jobboldalt, lerázta magáról az egyik védőt, aztán okosan visszatette a labdát a 16-osra, ahol a Hannover légiósa érkezett, aki előbb lekezelte a labdát, aztán vagy öt méterrel a jobb kapufa mellé bikázott, pedig szemben állt a kapuval...

Forrás: MTI

Torghelle nem hiába harcolt a védőkkel, gól lett a jutalma

Huszti szöglete után Juhász és Clingen ütközött csúnyán a levegőben, mindkettőjüket ápolni kellett, a magyar hátvédsor vezérének felszakadt a szemöldöke, vérző sebét az orvosi stáb látta el. Az első félidő 46 percig tartott, sok érdemleges nem történt, az északírek brit módon bőszen ívelgettek, amit a magyar védelem könnyen hatástalanított. Ugyanakkor támadásban Geráék sem brazilkodtak, de legalább helyzetig eljutottak, igaz, Husztinak a kaput azért illett volna eltalálnia 16 méterről, tiszta lövőhelyzetben.

Második félidő:

A szünetben csak Nigel Worthington változtatott, Maik Taylor helyére Mannus érkezett, a csatársorban pedig Shiels váltotta Laffertyt. Mannusnak öt perc után volt először dolga, amikor a jobb oldalon remekül meglóduló Bodnár lapos beadását ölelte magához, mögötte gólra éhesen érkezett Gera, Rudolf és Torghelle.

Az 54. percben óriási helyzet maradt ki, vagy fogalmazzunk úgy, hogy Babos védett parádésan, Gillespie alaposan meglökte hátulról Halmosit, akinek a fejese így Healy elé került, a hazai gólzsák közeli stukkolását azonban a magyar kapus lábbal hárította.

Az 57. percben csodás támadás végén vezetést szerzett a magyar válogatott: egy felpasszolt labdát Torghelle készített le a lendületből érkező Husztinak, aki elment a jobbszélen, és okosan visszagurított az érkező Torghelle elé, aki ballal, estében, hat méterről a kapu bal sarkába helyezett (0-1).

Gyorsan megpróbált válaszolni a házigazda, Shiels lépett ki egy indítással, Juhász becsúszva szerelte, és bár a Windsor Park népe büntetőt reklamált, az osztrák bíró jól döntött, és továbbot intett. Egy északír szöglet után a jobb oldalra került ki a labda, ahonnan Gillespie adott be, és a labda a léc tetején landolt. Helyzettel válaszoltunk a hazai lehetőségre, Huszti beadása a hosszú sarok felé kanyarodott, ahol Gera feje találkozott a labdával, de a kissé rossz ütemben kimozduló Mannusnak szerencséje volt, mert a testéről az alapvonalon túlra, és nem a kapuba pattant a labda.

Forrás: EPA

Rudolf lendületesen futballozott és sok labdát játszott meg pontosan

A 71. percben már Gera nyerte kettejük párbaját, Babos hosszan küldte vissza a mezőnybe a labdát, Rudolf egy északírrel a nyakán nem tudott fejelni, de a mögé befutó Gerának pont jó lett az indítás, a magyar kapitány hagyta kettőt pattanni a bőrgolyót, aztán 22 méterről kilőtte a jobb alsót (0-2).

Healy tett róla, hogy Babos nehogy elgémberedjen a hidegben, 30 méterről csavart kapura egy szabadrúgást, amit kapusunk a bal sarok elől mentett vetődve. A kétgólos hátrányban lévő északírek új sportágat igyekeztek bevezetni, aminek lényege az volt, hogy ki tud minél hamarabb lábtörést okozni az ellenfélnek, Healy állt a legközelebb hozzá, amikor hátulról szállt bele Halmosiba, az osztrák-északír diplomáciai kapcsolatoknak hála megúszta egy sárgával...

Az utolsó percek gyorsan és eseménytelenül pörögtek le, a magyar válogatott 2-0-ra győzött, sorozatban harmadik mérkőzését hozta le kapott gól nélkül, és megőrizte hibátlan mérlegét az északírek ellen.