Vágólapra másolva!
A Palermo elleni 3-1-es vereség egy 16 mérkőzésből álló veretlenségi széria végét jelentette az AC Milan számára, és a szurkolók egy része meglehetősen csalódottan fogadta, hogy kedvenceik kikaptak Szicíliában. Pedig a csapat egyáltalán nem szerepel rosszul, főleg az előző két idényhez képest, még ha az nyilvánvaló is, hogy akadnak problémák Carlo Ancelotti együttesében. A statisztikák szerint a legnagyobb gond az, hogy a vezetőedző nem tud lemondani egyik legnagyobb játékosa, Andrea Pirlo szerepeltetéséről, aki pedig sehogy se passzol a Milan jelenlegi játékrendszeréhez.

Az AC Milannal az előző szezonban az a csúfság esett meg, hogy csak az ötödik helyen fejezte be a Serie A küzdelmeit, és így hét év után először fordult elő, hogy az együttes nem kvalifikálta magát a Bajnokok Ligája mezőnyébe. A jelenlegi idényben tehát maradt az UEFA-kupa, amelyet ugyan nem vesz félvállról a Milan (elvégre ez a trófea még hiányzik a klub gyűjteményéből), de a szezon előtt azért sejteni lehetett, hogy inkább a bajnoki szereplés elsőbbséget élvez, hiszen a csapat utoljára 2004-ben nyert aranyérmet Olaszországban.

Sztárigazolásokban mindenesetre nem volt hiány a nyáron, hiszen a piros-feketék egyrészt megvették az FC Barcelona brazil szupersztárját, Ronaldinhót, másrészt pedig kölcsönvették az egykori nagy közönségkedvencet, Andrij Sevcsenkót. Ezzel háromra emelkedett az egyesületnél lévő aranylabdások száma, márpedig hasonlóra a sportág történetében csak kétszer volt példa: a Manchester Unitednél az 1960-as évek végén, illetve a Real Madridnál az évtized közepén, a "galaktikus" korszakban.

A bajnokság első két fordulóját követően úgy tűnt, hiányzik a megfelelő egyensúly a támadó és a védekező részleg között, a Milan mind a két bajnokit elveszítette. A kezdeti gyengélkedés után azonban magához tért, és egy hosszú veretlenségi sorozatba kezdett, amely a bajnokságban 11 mérkőzést ölelt át, és ehhez jött még az UEFA-kupában további három összecsapás. A Palermo elleni vereséggel ugyan ez a széria megszakadt, de összességében véve a csapat híveinek nem lehet különösebb okuk a panaszra: a Milan máris továbbjutott az UEFA-kupában, a bajnokságban pedig 14 fordulót követően a harmadik helyen áll, azonos pontszámmal a második Juventusszal. Ronaldinhóék eddig 27 pontot gyűjtöttek össze - az előző idényben ebben a fázisában 21 pontjuk volt, a 2006-2007-es szezonban pedig csak 12, ami még a nyolcpontos levonás nélkül is nagyon kevés.

Az idény előtt a szurkolók elsősorban attól tartottak, hogy Ronaldinho képtelen lesz olyan teljesítményt nyújtani, ami miatt pár éve még egyértelműen a világ legjobbjának tartották. Ez a félelmük nem igazolódott be, hiszen a brazil eddig rendkívül eredményesen futballozik: a bajnokságban már 7 találatnál jár, amivel vezeti a házi góllövőlistát. Sevcsenko szerződtetése már kevésbé jött be, az ukrán egyelőre keresi egykori formáját, többnyire csak a kispadon kap helyet, és csak nagyon ritkán cserélik be. Carlo Ancelotti így is rengeteg gólvágó közül válogathat, hiszen rendelkezésére áll még Kaká, Filippo Inzaghi, Marco Borriello és Alexandre Pato is.

A hat támadó felfogású játékos közül az edző rendszerint hármat szerepeltet egyszerre: Ronaldinho és Kaká szinte mindig ott volt a pályán, kissé visszavontabb szerepkörben, előttük pedig egy középcsatár futballozott - amíg meg nem sérült, addig Borriello volt az első számú kiválasztott. Ez tulajdonképpen visszatérés a korábban sikeresen gyakorolt 4-3-2-1-es felálláshoz, azaz az úgynevezett "karácsonyfa-szisztémához", amelyben a három elöl szereplő focista mögötti középpályások szerepe kiemelt fontosságú. És itt kezdődnek a problémák: ennek a három focistának ugyanis a védekezésből is alaposan ki kell vennie a részét, ez azonban csak akkor működik is, ha a csapatrészben legalább ketten ott vannak a Mathieu Flamini, Massimo Ambrosini, Gennaro Gattuso hármasból.

Ez ebben a szezonban négy alkalommal nem valósult meg: az Ancelotti szemében alapembernek számító Andrea Pirlo négyszer volt ott a kezdő tizenegyben, és ebből a négy meccsből a Milan hármat elveszített. A világbajnok középpályás ugyan továbbra is remekül lát a pályán, a labdaszerzés azonban régebben sem volt az ő asztala, most pedig végképp nem megy neki ez a feladat. Úgy tűnik, ebben a játékrendszerben a csapat nem bírja el, hogy a középpályán legyen egy olyan focista, aki mellett túlságosan is könnyen el tudják vinni a labdát. Aligha lehet véletlen, hogy a három vereségben Pirlo jelenléte mellett még egy közös pont van: Gattuso hiánya...

www.infosport-focivilag.hu