Társoldalunk:

Gaál Miklós: Hál' istennek kiesett a Vlagyivosztok

2009.02.04. 12:20

Még csak futballkarrierje delénél tart, ám Európa talán két legtávolabbi pontján is futballozott már a 27 éves Gaál Miklós, aki Madeira szigetéről spliti átszállást követően landolt jelenlegi csapatában, az orosz Amkar Permben. Az egykori pécsi védő tavaly augusztusi műtétje után ismét teljes értékű munkát végez, és bízik benne, hogy újra kirobbanthatatlan lesz a tavaly még az UEFA-kupa-győztes Zenitet is megelőző Amkar kezdőjéből, és akkor a magyar válogatottnál is felfigyelnek majd rá. Noha két moszkvai csapat is csábította, klubja csak ötmillió dollárért lett volna hajlandó eladni, ám Gaál ezt nem bánja, mert nagyon jól érzi magát Permben, és úgy gondolja, hogy a minap Szentpétervárra szerződött Huszti Szabolcs remek döntést hozott - csakúgy, mint ő 2007-ben.

- Utolsó pécsi éve, azaz 2003 után - Újpesten, Zalaegerszegen, Marítimóban és a Hajduk Splitben - 2004 és 2006 között kevés mérkőzésen szerepelt, három év alatt mindössze 30-on, míg 2007 óta 38-szor játszott az Amkarban. Hogy emlékszik vissza eddigi állomáshelyeire, mindig jól döntött, amikor klubot váltott? - kérdeztük a csapatával Törökországban edzőtáborozó balhátvédet.
- Amikor Pécsre igazoltam, még csak 18 éves voltam, és az itt eltöltött négy évben végig jól éreztem magam. Sajnos az első fél év után kiesett a csapat, majd két és fél évig a másodosztályban szerepelt. 2003-ban újra felkerült az első osztályba, ahol nekem is jól ment a játék. Utána Újpesten töltöttem fél évet, négy meccs után megsérültem, s miután felépültem, Vanczák Vili játszott a helyemen, és mivel jól megoldotta a feladatát, én nem kaptam több lehetőséget. Ezt követően Zalaegerszegre igazoltam, ahol minden jónak tűnt, ám később pénzügyi gondjai lettek a csapatnak, vissza akarták minősíteni a második vonalba, így én három meccs erejéig ismét Pécsett futballoztam, majd jött a marítimói kaland. Az edző, aki leszerződtetett, számolt velem, három mérkőzésen is játszottam, gólpasszt adtam, minden szép volt és jó, ám jött egy edzőváltás, és innentől kezdve már nem számítottak rám, kispadoztam, ám semmit nem bántam meg, hiszen a portugál bajnokság jó volt ugródeszkának. Splitben folytattam, ahol szerettem légióskodni - amíg kezdőként szerepelhettem. Erre ötször került sor, utána is be-becseréltek, de már csak 10-20 percekre, és ekkor jött az orosz lehetőség. Másfél éven át, tavaly augusztusig minden egyes meccsen a kezdőcsapat tagja voltam, mígnem jött a sérülésem...

- Mi történt?
- Még Portugáliában levált egy porcdarab a térdemről, kezeltettem, de az edzőm mégis játszatott. Én éreztem, hogy be fog tokosodni, ám mivel erős az izomzatom, három évig a problémával együtt élve is tudtam játszani. A porc aztán teljesen lekopott, augusztus 4-én megműtöttek, és azóta injekciókkal kezelnek. Viszont immáron teljes értékű munkát végezhetek, a törökországi edzőtáborban már együtt dolgoztam a többiekkel, sőt már felkészülési mérkőzést is játszottam.

- Akkor mondhatjuk, hogy újra egészséges és a formája is a régi?
- Néha még fáj a térdem, az erőnlétem viszont egyre jobb, s bízom benne, hogy nem lesz szükség több műtétre, és hiszem, az alapozás után, márciusban visszatérhetek a kezdőbe, még ha tudom is, hogy meg kell küzdenem a csapatba kerülésért.

- Nem számít egy Roberto Carlosnak, hiszen pályafutása során még sohasem lőtt gólt bajnoki meccsen, a Perm viszont az orosz ligában a legkevesebb gólt kapta. Egy igazi betonhátvéddel van dolgunk?
- Annak nem nevezném magam, de tény, hogy amióta ide jöttem, valóban nagy összhangban van a hátvédsor, s ha a támadók eredményesebbek lennének, akkor meglehet, arany- vagy ezüstérmet nyerünk. Persze így sem vagyunk elégedetlenek, hiszen a negyedik hellyel indulhatunk az Európa Ligában.

Forrás: AFP

A Perm tavaly 30 bajnokin mindössze 22 gólt kapott - Gaál védőmunkájának is köszönhetően

- Számításaim (illetve a viamichelin) szerint 41 órányi vezetésre, 3500 kilométerre van Budapesttől a kelet-európai város. Elárulja, mi volt olyan vonzó az Urál mellett elterülő permi szerződésben?
- Mint mondtam, Splitben is jól éreztem magam, de szerettem volna minden meccsen játszani, jött az oroszországi lehetőség, ahol bízhattam a folyamatos csapattagságban, és itt anyagilag is jobban járok. Az orosz labdarúgásban rengeteg pénz van, és ez szerencsére az eredményeken is meglátszik.

- Belevágna az említett útba kocsival?
- Inkább repülök, mindenhová repülővel utazunk. A legközelebbi ellenfél a Kazany, 4-500 km-re van tőlünk, de hál' istennek kiesett a Vlagyivosztok, amely 7-8 óra volt repülővel, és 5 időzóna volt a különbség.

- A városban mivel jár?
- Korábban taxiztam, majd a klubtól kaptam egy Ladát.

- Ezek szerint nem éli az oroszországi futballisták fényűző életét?
- Míg a csapattársaim a legnagyobb luxusautókkal járnak, én megfogadtam, nem veszek saját autót. Portugáliában volt egy kocsim, amelyet egy barátomnak kölcsön kellett adnom, mivel a távozásom után nem tudtam vele mit kezdeni. A gázolaj, benzin itt nagyon olcsó, de engem ez is hidegen hagy. Kérhetnék persze jobbat, nagyobbat, de én elvagyok ezzel a Ladával.

- Milyen város Perm, gondolom, a ruhásszekrénye tele van kucsmával, irhabundával...
- Jelenleg mínusz 25-30 fok körüli a hőmérséklet, s bevallom, mielőtt belevágtam a kalandba, én sem tudtam sok mindent a körülményekről, de utólag azt mondom: életem legjobb döntését hoztam meg. Minden körülmény adott, hogy jó eredményt érjünk el a csapattal. Tény, hogy hideg van, a futballrajton, márciusban mínusz 11 fok volt tavaly, de a legcudarabb időszakban a csapat nem is tartózkodik Permben, most például Törökországban edzőtáborozunk teljes két hónapon át, s 5-6 csillagos szállodákban vagyunk elhelyezve. Más világ ez, itt nem kell a pénzünkért harcolnunk, csak egy dologra kell koncentrálnunk: a futballra. A bajnokság március elejétől november végéig tart, és mivel a havat nehéz lenne egyfolytában takarítani, ezért műfüves pályán játszunk szünet nélkül. Illetve tavaly az Eb miatt volt egy kis szünet, de ezt Permben senki nem bánta, mert Oroszország négy közé jutott a kontinensbajnokságon. Az orosz télben - ha egyáltalán otthon vagyunk - nem is tréningezünk, marad a konditerem és az uszoda, valamint orvosi vizsgálatokon veszünk részt, vagy pedig edzőtáborozunk: Törökországban, Spanyolországban vagy éppen Dubajban.

Forrás: Google Maps

A pécsi védő a napsütötte Madeira szigetéről spliti átszállással szerződött a jéghideg Permbe

- Milyen hátránya, netán előnye van annak, hogy az Amkar a legkeletibb európai csapat?
- Érdekes, mert Madeirán a legnyugatibb klubban szerepeltem, ez pedig a legkeletibb. Hátránya, hogy az orosz focit ma még nem figyelik annyira, mint Nyugat-Európában, óriásiak a távolságok, mégis: messze ez a klub tetszik a legjobban azok közül, ahol eddig megfordultam.

- Az Amkar Perm tavaly a Zenitet megelőzve negyedik lett, Arsavinék pedig a Szuperkupa-döntőben megverték a Manchester Unitedet. Ezek szerint Európa egyik legerősebb csapatában futballozik?
- Ez azért túlzás, nekünk 2008-ban kijött a lépés, jó volt az edzőnk, beért a csapat, a Zenit viszont az UEFA-kupában vitézkedett, és a bajnokságra nem tudott annyira koncentrálni. Nagyon jó csapat a Szentpétervár, Huszti Szabolcs jó helyre került, szeretni fogja, csak kapjon elég lehetőséget.

- Husztinak a csapatba kerülésért a legnagyobb riválisa az orosz válogatott Konsztantin Zirjanov lehet, aki pályafutását épp a Permben kezdte, és hat évig ott szerepelt. Ön szerint megférnek egymás mellett?
- Nem tudom, milyen posztot szán neki Advocaat, de Huszti az egyik legjobb magyar játékos, és úgy vélem, helye lesz a kezdőben, biztosan találnak neki helyet a csapatban.

- Meglepte Huszti döntése?
- Meg is, meg nem is. Nem lehetett ugyanis hallani a Zenit érdeklődéséről, szó volt viszont Skóciáról, Angliáról, Németországról, de ha engem kérdez, én tökéletesen megértem, hogy miért igazolt Szentpétervárra. Örülök neki, hogy így döntött, szerintem jól tette.

- Mit gondol az orosz bajnokság erejéről, nívósabb, mint - mondjuk - a portugál?
- Portugáliában mindössze két-három erős csapat van, a többi nagyjából egyforma játékerőt képvisel, ritkán végződik meglepetéssel a bajnokság. Oroszországban kiegyenlítettebb az élmezőny, rengeteg a pénz, és a csapatok immáron  értékes játékosokat is ide tudnak csábítani. Ma még a német, a spanyol vagy az angol ligát erősebbnek tartják az orosznál, de remélem, már nem sokáig. Gyorsan fejlődik az orosz futball, és szerintem két éven belül másképp fognak beszélni róla.

Forrás: AFP

Versenyfutás a CSZKA stadionjában

- Idén ki a bajnokság legnagyobb esélyese?
- Elsősorban a Zenit és a CSZKA Moszkva (utóbbi csapat játéka számomra amúgy nagyon szimpatikus, remek játékosok szerepelnek benne), a Kazany viszont nemigen tudja megismételni a tavalyi bravúrt, amikor is aranyérmes lett. Szeretném, ha az Amkar is éremért küzdene, idén a 3-6. hely a realitás, picit nehezebb lesz a dolgunk, mint tavaly, mert távozott egy pár jó játékos.

- Netán önt is csábították?
- Volt róla szó, hogy távozom, hívott a Szpartak és a Dinamo Moszkva is, ám az elnök ötmillió dollárt kért értem, így maradtam, amit viszont egyáltalán nem bánok, mert tényleg remekül érzem itt magam.

- Az ember azt gondolná, hogy egy kiválóan védekező orosz élcsapat stabil játékosának bérelt helye van a válogatottban is...
- Minden korosztályos válogatottban megfordultam, ám eddig a felnőttcsapatban még nem szerepeltem, viszont nem nekem kell megítélnem, hogy ott van-e a helyem. A legfontosabb számomra most az, hogy mihamarabb teljesen egészséges legyek. Nagyon szívesen játszanék a nemzeti együttesben, vágyom rá, hogy képviseljem a hazámat, de csak annyit tehetek, hogy keményen dolgozom tovább, és reménykedem, ha az egészségem engedi, előbb-utóbb bemutatkozhatom majd. De addig is nagyon drukkolok a válogatottnak.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK