A She loves you-tól a minden szarig - szurkolói rigmusok

A lelátókon a kemény magot alkotó futballszurkolókkal általában nem a poétikai érzéket szokták társítani, és bár csoportos megnyilvánulásaik sokszor valóban nem túl szofisztikáltak, a rigmusokban azért gyakorta megcsillan a szellem és a humorérzék is.

A szurkolói kultúrának világszerte része a különböző rigmusok skandálása. A skála a kedvenc csapat nevének ritmusos ismétlésétől a több versszakos szerzemények előadásáig terjed, a drukkerek általában ismert dallamokra írnak új szöveget csapatuk dicsőítésére vagy az ellenfél cukkolására, helyenként gyalázására.

Nehéz lenne kideríteni, hogy ez a szokás pontosan honnan indult el, de aligha tévedünk sokat, ha azt állítjuk, hogy valószínűleg az angol futballpályákon hangzott fel az első szurkolói rigmus. Annyi mindenesetre biztos, hogy a BBC (egyébként ma is futó) közéleti műsorában, a Panoramá-ban már 1964-ben is ámulattal számoltak be arról, hogy a Liverpool FC drukkerei, még pontosabban a legendás Kop az Anfielden rendszerint közös dalolászásba kezd a találkozókon, és repertoárjukban ott szerepel a város híres zenekarának, a Beatlesnek az egyik slágere is.

Ezen a felvételen a liverpooli fanatikusok még változatlan szöveggel dalolják a She loves you című dalt, később azonban egyre inkább elterjedt, hogy a szövegbe az éppen aktuális kedvencek nevét is beleszőjék.

Egy másik Beatles-számot, a Yellow submarine-t például a csapat védőjének, Jamie Carraghernek a dicsőítésére szokták felhasználni. A szöveg szerint a liverpooli fanatikusok arról álmodnak, hogy csapatuk egyszer 11 Carragherrel fut majd ki a pályára.

A Sárga tengeralattjáró máshol is népszerű alap: Magyarországon az "NB II nyugati/keleti csoport" szöveg ráéneklésével cukkolják a kiesésre álló csapatokat, a kispesti szurkolók a legnagyobb királynak titulált Pisont Istvánt éltették vele, míg az ellentábor gyakran egy másik, kevésbé megtisztelő befejezéssel foglalta dalba az egykori kiváló középpályás nevét. Németországban a Bayern München aktuális ellenfelének éneklik a dallamot, mégpedig a "lehúztuk a Bayernről a bőrnadrágot" szöveggel.

Az ellenfél ilyetén való - származás vagy lakhely szerinti - sértegetése a szurkolói megnyilvánulások egyik alappillérét adják, magyar stadionokban a vidéki csapatokkal szemben olykor felhangzik a "nincsen gumicsizmám!", vagy a "ki vigyáz a falura?" rigmus, hogy csak a szellemesebbeket említsük.

Előfordul, hogy egy-egy játékos valamilyen testi adottsága alapján válik a gúny céltáblájává. "Lopja a kenyeret" - kiabálták például Kiprich Józsefnek, amivel a volt válogatott támadó jellegzetes testtartását figurázták ki, Angliában pedig rendszeresen a "ki ette meg az összes pitét?" kérdéssel köszöntik azt a játékost, akinek láthatóan lenne mit leadnia a testsúlyából.

Angliában persze szinte bármi alapot adhat a közös éneklésre, a Liverpool-drukkerek akár egyetlen gólról is külön dalban emlékeznek meg, ha azt arra érdemesnek tartják. A csapat norvég balhátvédje, John Arne Riise egyszer bődületesen nagy szabadrúgásgólt lőtt a Manchester Unitednek, amivel örökre belopta magát a szurkolók szívébe. Hamar meg is született a megfelelő rigmus, amelyet a Hey Baby című szerzemény dallamára írtak (az eredeti dalt Bruce Channel még 1961-ban mutatta be, 2001-ben pedig az osztrák DJ Ötzi vezette a slágerlisták élére). A focista neve tökéletesen illett a refrén elejére, a folytatás pedig magától értetődik: "tudni szeretnénk, hogyan is rúgtad azt a gólt?"

És ha már a Liverpoolnál tartunk, a gárda másik nagy közönségkedvence jelenleg a saját nevelésű középpályás, Steven Gerrard, aki természetesen szintén megkapta a maga rigmusát.

A Que sera, sera című dalt először még 1956-ban adták ki, és azóta számtalan feldolgozást élt meg, magyarul Bárhogy lesz, úgy lesz címen futott. A liverpooli verzióban viszont Gerrardot éltetik benne, aki a módosított szöveg szerint 40 yardra passzol, nagy és kemény... A rigmus egy általánosabb változatát minden angol csapat szurkolói eléneklik, amikor az FA-kupában vagy a Ligakupában nyerésre állnak, vagyis közelítenek a döntő felé, amit a Wembley-ben játszanak.

Megesik az is, hogy a szurkolókat nem valami örömteli esemény, hanem éppen hogy csapatuk kilátástalan helyzete serkenti dalra. Amikor a diósgyőri klubot a megszűnés fenyegette, a drukkerek a "meghalt a foci, Miskolcon meghalt a foci" szöveget énekelték a Guantanamera zenéjére, amikor pedig végképp úrrá lett rajtuk a nihilizmus, a tömör "minden szar" rigmus skandálásával fejezték ki életérzésüket.

Az önreflexió, a csapatot érintő változások megfogalmazása alapvetően jellemző a legtöbb szurkolótáborra. Mióta Roman Abramovics megvásárolta a Chelsea-t, a Stamford Bridge drukekrei mindahányszor a "we're fucking loaded!" kántálással fogadják a díszpáholyba érkező orosz milliárdost, ami szabad fordításban körülbelül annyit tesz: ki vagyunk tömve lóvéval! Miskolcra visszatérve, a szurkolók néhány éve arra a jelenségre reagáltak a politikai korrektség határait feszegető módon, hogy csapatukba rövid időn belül számos színes bőrű játékost igazolt. A dal egy abban az időben jellegzetesnek számító diósgyőri gólról szól.

A népdalos alap még a magyar lelátókon is ritkaságnak számít, ezzel szemben vannak olyan dallamok, amelyek világszerte bekerültek a szurkolók repertoárjába, ilyen például a Pet Shop Boys által népszerűvé tett, eredetileg Village People-szerzemény, a Go West. A legenda szerint először a Borussia Dortmund hívei kezdték skandálni, a megfelelő helyre beleillesztve a BVB nevét, és annyira megtetszett nekik, hogy amikor a dortmundiak 1993 őszén az UEFA-kupában a dán Bröndby ellen játszottak, majd' egy félidőn keresztül nem is hagyták abba. Angliában elsőként az Arsenal hívei vették át a refrént, mivel a ritmusra tökéletesen illett az a kijelentés, amely az 1990-es évek közepén olyan gyakran jellemezte az Ágyúsokat: az 1-0 az Arsenalnak.

Itthon legtöbbször a Szusza Ferenc-stadionban csendül fel a dallam, mégpedig az alábbi szöveggel: Újpest mindig győzni fog. A Vasasnál még stúdióban felvett klubindulót is gyártottak belőle, a szövege azonban olyan bárgyúra sikerült - ollé, micsoda bombagól, ollé, örül a szurkoló -, hogy érthető okokból a szurkolók nem szokták spontán elénekelni.

Az Arsenal másik kedvenc dallama az olasz Volare, amelyet Domenico Modugno először 1958-ban vitt világsikerre, még Grammy-díjat is kapott mint az év szerzeménye. A dal eredeti címe ugyan Nel blu dipinto di blu, de így valószínűleg senki sem ismerné fel. A szurkolók francia kedvencük, Patrick Vieira nevét illesztették bele a dalszövegbe, hozzátéve, hogy "Szenegálból érkezett, és az Arsenalban játszik". Később aztán a Manchester United hívei Diego Forlánra írták át a nótát, aki a Liverpool elleni győztes góljának köszönhetően lett kedvenc az Old Traffordon: "He comes from Uruguay, He made the Scousers cry", vagyis Uruguayból jött, és megríkatta a scouserseket (utóbbi a liverpooliak Anglia-szerte elterjedt megnevezése).

A dalszövegek átírása Angliában szinte nemzeti sportnak számít, így lett a Joy Division slágeréből (Love will tear us apart) Ryan Giggset dicsőítő nóta (Giggs will tear you apart), a Kaisers Chiefs Oh, my god című dalából pedig az idegenbeli teljesítményt elismerű rigmus (Oh my god, I can't believe it, we've never played this well away from home). A The Automatic nevű együttes The Monster című dalát szinte mindegyik szurkolótábor átírta a saját kedvence nevére, a sort Michael Chopra indította el, a dal refrénje így hangzott: "What's that coming over the hill? It's Michael Chopra, it's Michael Chopra."

Hogy akár aktuális slágerekből is lehet szurkolói rigmus, azt a White Stripes nevű rockbanda Seven Nation Army című szerzeménye bizonyítja, amelyet ma már világszerte énekelnek a futballpályákon, de szokatlan módon nem a refrént, hanem a dal gitártémáját. A legenda szerint mindez Belgiumból indult, ahol az FC Bruges hívei énekelték először a lelátókon a White Stripes slágerét, és amikor 2006 februárjában a Bruges az AS Romával játszott, az olaszoknak megtetszett, és átvették. A 2006-os világbajnokságon már a teljes olasz tábor ezt zengte, és a dal az aranyérmet nyert válogatott nem hivatalos himnusza lett.

Olaszországban amúgy kevesebb rigmusból gazdálkodnak a szurkolók, mint Angliában, de akad egy olyan olasz szerzemény, amely Magyarországon is elterjedt, tulajdonképpen tükörfordításban. A dallam nem bonyolult, viszont mozogni is kell a skandálása közben, hiszen a lényege az, hogy aki nem így tesz, az az ellenfél drukkere. Íme egy újpesti verzió:

A lila-fehérek egyik kedvenc csatárukat is halhatatlanná tették, hiszen az elmúlt években rendkívül gyakran adták elő az alábbi rigmust: Kovács Zoli, lőj egy gólt!

www.global-soccer.eu