Harmadszor is elindult az amerikai profi nőifutball-bajnokság

A női labdarúgás az Egyesült Államokban legalább olyan népszerű, mint a sportág férfi változata, ám ennek ellenére a profi bajnokság létrehozására tett eddigi kísérletek kudarcba fulladtak. Most azonban az amerikaiak megint megpróbálkoztak azzal, hogy létrehozzanak egy olyan női pontvadászatot, amelyben a játékosok csak a futballból élnek.

A professzionális sportolás az Egyesült Államokban nagyon sokáig csak a férfiak kiváltsága volt, és részben ennek köszönhető, hogy a labdarúgás olyan gyorsan népszerű lett a nők körében az országban.

Míg az egyetemista srácok többsége inkább kosarazott, vagy éppen az amerikaifutballt űzte és a profi ligákba vágyott, addig a lányok számára a többi sportág nem élvezett ilyen kiváltságot a soccerrel szemben. Így aztán az "európai" futball női ágazata gyorsan népszerűvé vált az országban, és az USA válogatottja a kezdetektől ott volt a világ élmezőnyében.

Az Egyesült Államok nyerte az első világbajnokságot (1991) és az első olimpiát (1996) is, amikor pedig az együttes 1999-ben hazai pályán ismét vb-aranyérmes lett, a Sports Illustrated magazin címlapjára a mindent eldöntő tizenegyest értékesítő Brandi Chastain fotója került fel (amihez alighanem az is hozzájárult, hogy Brandi a örömében letépte magáról a mezét).

Egy profi bajnokság elindítása azonban nagyon sokáig váratott magára. Ugyan egy W-League névre hallgató pontvadászat már 1995-ben elindult, és ebben a klubok nagy része félprofesszionálisnak számított, de a legjobb amerikaiak közül többen is inkább Európába (elsősorban Skandináviába) szerződtek. Játszott például Svédországban a válogatottsági rekordot tartó Kristine Lilly is.

Az 1999-es vb-arany utáni eufória, illetve egyre nagyobb népszerség hatására aztán a szövetségben úgy gondolták, hogy érdemes belevágni egy profi bajnokság elindításába, és 2000 februárjában létrehozták a WUSA névre hallgató ligát, amelyet 2001 áprilisában indítottak el nyolc csapattal.

A klubokban a kor legjobb női focistái szerepeltek, nem csak az amerikai klasszisok, mint Mia Hamm, Michelle Akers vagy Tiffany Milbrett, hanem a német Birgit Prinz és Conny Pohlers, a brazil Sissi és Pretinha, vagy a kínai Szun Ven. A színvonalra nem is lehetett panasz, de gazdaságilag a liga megbukott: az öt évre tervezett 40 millió dolláros költségvetést már egy szezon után elköltötték, és bár a focisták beleegyeztek a fizetésük 30 százalékos csökkentésébe, a WUSA mindössze három idényt élt meg, és 2003-ban megszűnt.

A szándék azonban megmaradt arra, hogy valamilyen formában újraindítsák, de ahhoz, hogy megint elrajtolhasson egy női professzionális bajnokság, hat évet kellett várni. A Women's Professional Soccer (WPS) névre keresztelt ligát eredetileg már 2008-ban szerették volna elindítani, ám egy évvel elhalasztották az indulást - a hivatalos indok szerint azért, hogy elkerüljék az ütközést a 2007-es világbajnoksággal, illetve a 2008-as olimpiával, és a csapatoknak legyen idejük felkészülni. A bajnokságban egyelőre hét együttes vesz részt, azonban a tervek szerint a 2010-es idényben már tízen lesznek.

A WPS vezetői elmondásuk szerint nagyon ügyelnek arra, hogy ne járjanak úgy, mint a WUSA, azaz sokkal kisebb, ugyanakkor tartható költségvetéssel dolgoznak, és első lépésben a lokális közönséget veszik célba - ennek érdekében mindegyik klubhoz igyekeztek a térséghez kötődő sztárjátékost igazolni.

A világ legjobb játékosa, a brazil Marta a Los Angeles Solba szerződött

"Nem az a célunk, hogy minden meccsen tízezer néző legyen, vagy vezető hírként szerepeljünk az országos sportcsatornákon" - mondta a Chicago Red Stars elnöke, Peter Wilt. A liga komisszárja, Tonya Antonucci szerint, ha 4-5 ezres átlagnézőszámot produkálnak az egyesületek, akkor az már siker, és úgy véli, a liga első számú célközönségét a sportágat maguk is űző fiatal lányok, illetve a szüleik jelentik.

De a WPS csak a körítésben különbözne a WUSA-tól, színvonalban nem. Az amerikai válogatott szinte mindegyik játékosa ott van a csapatokban, köztük olyan világklasszisok, mint Kristine Lilly, Abby Wambach vagy Kate Markgraf, sőt, még a sportágtól visszavonult, és szakkommentátorként tevékenykedő Chastaint is sikerült rábírni a visszatérésre - ő a Gold Pride játékosa lett.

A nemzetközi klasszisok sem hiányoznak: az elmúlt három évben a világ legjobbjának megválasztott brazil Marta a Los Angeles Solba, honfitársai közül Formiga a Gold Pride-ba, Cristiana a Chicago Red Starsba szerződött, míg az angol Kelly Smith a Boston Breakers, a japán Szava Homare a Washington Freedom, az ausztrál Sarah Walsh pedig a Sky Blue játékosa lett.

A nyitómérkőzés mindenesetre bizakodásra ad okot: a Los Angeles Sol és a Washington Freedom találkozóját, amelyet a hazaiak 2-0-ra nyertek meg, 15 ezren nézték meg a helyszínen.

www.global-soccer.eu