Vágólapra másolva!
Az AC Milanban kevés olyan játékos van, aki kihagyhatatlan a kezdő tizenegyből, de a holland középpályás, Clarence Seedorf közéjük tartozik. A suriname-i születésű, 33 éves játékos úgy érzi, sokat köszönhet jelenlegi edzőjének, Carlo Ancelottinak, és még nem tett le arról, hogy ott legyen a 2010-es világbajnokságon.

- Örül, hogy a sportág történetében először Afrikában lesz a világbajnokság?
- Izgalmasnak tartom a dolgot, hiszen ezzel sokak számára egy álom válik valóra. Rengeteg különleges ember munkájába került, hogy ez megtörténjen, de elsősorban Nelson Mandelát emelném ki. Igazi megtiszteltetés lenne a számomra, ha az ő hazájában játszhatnék a vébén.

- Gondolja, hogy ott lehet a tornán?
- Jelenleg ugyan nem vagyok a holland keret tagja, de a lehetőségét nem zártam ki. Úgy gondolom, hogy nem játszom rosszul a Milanban, és a válogatott rendelkezésére állok. Nem ismerem személyesen a szakvezetőt, Bert van Marwijkot, de úgy érzem, hogy a tavalyi kinevezése pozitív volt az én szempontomból, ez egy lehetőség számomra az újrakezdésre.

http://www.youtube.com/v/l0x7O5oaPu0&hl=en&fs=1


- Ha nem hívják meg az Oranjéba, akkor is ott lesz Dél-Afrikában, hiszen kiveszi a részét a Nelson Mandela Alapítvány munkájából is...

- Igen, jelenleg egy "bajnokok játszótere" nevű projekten dolgozunk, amely a világbajnokság rajtjára készülhet el - remélhetőleg maga Mandela fogja felavatni a létesítményt. A Milánói Katolikus Egyetemmel és a fokvárosi Western Cape Egyetemmel közösen kidolgoztuk egy multifunkcionális játszótér modelljét, ami nem csak a gyerekeket, hanem az egész közösséget bevonja. Dél-Afrika a kiindulópont, de a kontinens más részein is szeretnénk hasonlót létrehozni. Szülővárosomban, Almere-ben az egykori iskolámmal közösen már kialakítottunk egy ilyen játszóteret három évvel ezelőtt, és remekül funkcionál. Három hónappal a megnyitása után a bűnözési ráta már 30 százalékkal csökkent a környéken.

- Nagy hangsúlyt fektet a szociális érzékenységre. Gondolja, hogy a többi futballista eleget tesz azért, hogy segítse a rászorulókat?
- Általánosságban véve azt szeretném, hogy még többen viselkedjenek hasonló módon. Tudom, hogy sokak szemében példakép vagyok, éppen ezért én igyekszem megtenni a magamét. A labdarúgás a legnépszerűbb sportág a világon, és ez felelősséggel jár. Nem csak szavakkal, hanem tettekkel is meg kell mutatnunk, hogy az élet a mások segítéséről szól.

- Lassan másfél évtizede profi futballista. Még mindig élvezi a játékot?
- Még jobban, mint tíz évvel ezelőtt. Minden nap ugyanazt a szenvedélyt érzem, és azt gondolom, még mindig tudok fejlődni - és amíg ez így van, addig folytatni fogom a játékot.

Forrás: AFP

- Rengeteg edzővel dolgozott együtt. Ki volt önre a legnagyobb hatással?
- Mindegyiküktől tanultam valamit. Louis van Gaal keze alatt debütáltam az Ajaxban 16 esztendősen, és örökké hálás leszek neki a bizalomért. A Sampdoriánál Sven-Göran Erikssontól nem csak a futballal, hanem az élettel kapcsolatban is tanultam - megmutatta, hogy mire van szükség ahhoz, hogy az ember a kellemetlen szituációkat is elviselje. Fabio Capello önbizalmat adott nekem, és megtanította a taktika, a csapatszerkezet fontosságát. Marcelo Lippi abban segített, hogy a kreatív oldalam is fejlődjön. Aztán a Milannál ezek mind együtt érvényesültek. A korábbi csapataimnál még viszonylag fiatal voltam, és Carlo Ancelotti hozta ki a legtöbbet belőlem. Ő jött rá arra, hogy számomra az ideális pozíció, ha a két csatár mögött, irányítóként játszhatok. Ennek köszönhetően sokkal gólerősebben futballozhatok. Azt hiszem, a lehető legjobbkor kerültem a Milanhoz, Ancelotti keze alá.

Forrás: www.fifa.com
www.global-soccer.eu