Vágólapra másolva!
Amikor az Európa-liga selejtezőjének sorsolásán a Budapest Honvéd ellenfele a török Fenerbahce lett, a kispesti szurkolók reálisabb része valószínűleg minimális esélyt adott a továbbjutásra. Pedig a török labdarúgás egészen a kilencvenes évek második feléig csak a futottak még kategóriába tartozott az európai színtéren, komoly sikerek nélkül. Azóta viszont hatalmas fejlődésen ment keresztül, mind klub-, mind válogatott szinten.

A labdarúgás, mint a modern nyugati társadalom "mételye", az Oszmán Birodalomban törvényileg tiltott volt, így aztán a sportággal a XIX. század végén csak az iskolák falain belül lehetett találkozni. Először a híres középiskolában, az isztambuli Galatasaray High Schoolban gyakorolták, majd a következő évben már egy nemhivatalos bajnokság kezdődött a városban, és sorra alakultak a klubok: a Besiktas, a Fenerbahce és a Galatasaray, amelyek mind a mai napig meghatározóak Törökországban.

Egységes liga azonban sokáig nem létezett, a válogatott is csak 1923-ban játszotta első hivatalos mérkőzését, mégpedig Románia ellen, a végeredmény némi meglepetésre 2-2 lett. A törökök az 1924-es, az 1928-as és az 1938-as olimpián is elindultak, de mindhárom tornán rögtön az első fordulóban kiestek.

A második világháború utáni időszak viszont a török labdarúgás első fénykorának számított. Az 1948-as, londoni ötkarikás játékokon a második fordulóban az akkor kifejezetten erősnek számító, és végül ezüstérmes Jugoszlávia ellen szenvedett vereséget. Az 1954-es vébére a sokkal esélyesebbnek tartott spanyolokkal szemben jutott ki a gárda, a tornán pedig az NSZK-tól 4-1-es vereséget szenvedett, Dél-Koreát 7-0-ra legyőzte, majd a meglehetősen furcsa kiírás miatt megint a németekkel kellett játszania a továbbjutásért, és akkor 7-2-re veszített.

A törökök számára így is ez volt éveken keresztül a legjobb eredmény, bár a világ az 1956 februárjában lejátszott, magyarok elleni meccsre is felkapta a fejét. Akkor ugyanis nagy meglepetésre 3-1-re megverték az Aranycsapatot, és góljaik közül kettőt az a Kücükandonyadis Lefter szerzett, akit egészen az elmúlt évtizedig minden idők legjobb török focistájának tartottak.

Ezt követően éveken keresztül a teljes eredménytelenség jellemezte a török labdarúgást, és még a nyolcvanas évek végén is Európa leggyengébbjei közé tartozott, egy lapon emlegették Ciprussal vagy Máltával.

Fotó: Juha Pál [origo]

Idén a Fener-stadionban volt a Sahtar-Werder UEFA-kupa-döntő

Az évtized vége felé azonban a szövetség nagyon tudatos szakmai munkába kezdett annak érdekében, hogy a sportág felemelkedjen, és ennek gyorsan meg is lett az eredménye. A törökök belátták, hogy a jobbtól nem szégyen tanulni, és sikerült az országba csábítani a legjobb szakembereket.

A nyolcvanas évek végén, illetve a kilencvenesek elején olyan mesterek dolgoztak Törökországban, mint Gordon Milne, Jupp Derwall, Holger Osieck, Sepp Piontek, Jozef Venglos, Carlos Alberto Parreira, Karl-Heinz Feldkamp vagy éppen Christoph Daum, akik egy-két kiöregedőben lévő sztárt is magukkal csábítottak: szerepelt a török bajnokságban Didier Six, Toni Schumacher és Stefan Kuntz is.

A világhírű edzők mellett pedig az egykori sokszoros török válogatottak igyekeztek ellesni a szakma alapjait: Fatih Terim például Piontek mellett dolgozott, míg Mustafa Denizli Derwall asszisztense volt.

Az eredmény pedig nem maradt el: az U18-válogatott 1992-ben Európa-bajnoki címet nyert (a negyeddöntőben éppen a magyar együttest búcsúztatta), a következő esztendőben az olimpiai válogatott megnyerte a mediterrán játékokat, míg 1996-ban a nagyválogatott kijutott az Európa-bajnokságra.

A sikeredző akkor már Terim vplt, akinek csapata a kontinensviadalon ugyan mindhárom mérkőzését elveszítette, de az itt megszerzett tapasztalat később nagyon fontosnak bizonyult - négy évvel később, már Denizlivel a kispadon a csapat bejutott a legjobb nyolc közé az Eb-n, a csúcspontot pedig a 2002-es világbajnokság jelentette, ahol a törökök bronzérmesek lettek.

És hogy nem csak egyetlen sikeres generációról van szó, azt jól mutatta a legutóbbi Európa-bajnokság, ahol ismét Terim volt a szövetségi kapitány, a török válogatott pedig elődöntőt játszhatott.

A török labdarúgás ráadásul nem csak válogatott szinten lépett előre, hanem klubszinten is - amely tulajdonképpen ugyanannak a folyamatnak a következménye. A három jelentős isztambuli egyesület továbbra is kimagaslik a mezőnyből, és egyrészt képes begyűjteni a legtehetségesebb hazai focistákat, másrészt pedig elég pénze van ahhoz, hogy nemzetközi klasszisokat igazoljon.

Ebből a szempontból sokáig inkább a Galata volt előnyben, amely a török futball legnagyobb klubsikerét érte el azzal, hogy 2000-ben megnyerte az UEFA-kupát, majd az európai Szuperkupát is. Persze a Fener hívei sem panaszkodhattak: az egyesületben olyan sztárok fordultak meg, mint Augustine "Jay-Jay" Okocha, Ariel Ortega, Pierre van Hooijdonk, Mateja Kezman vagy Nicolas Anelka.

A 2007-2008-as idényben a Fenerbahce egészen a negyeddöntőig jutott a Bajnokok Ligájában, de az előző szezon nem sikerült olyan jól, hiszen csak negyedik lett a bajnokságban, aminek köszönhetően fel is bontották a spanyol mester, Luis Aragonés szerződését.

A kispadra az a Daum érkezett, aki 2003 és 2006 között már irányította a csapatot. A nyári átigazolási piacon a klub főleg brazilokkal erősített: a Sivassportól megvett brazil hátvédnek, Fábio Bilicának az uruguayi Diego Luganót kell majd pótolnia, jött Cristian Oliveira és André Santos is a Corinthianstól, míg a török válogatott Mehmet Topuz a Kayserisporból érkezett.

A keret nagyon erős: összesen hét brazil futballistája van a gárdának, köztük olyan klasszisok, mint Roberto Carlos vagy Alex, egyelőre még a spanyol Daniel Güiza is a Fener játékosa, nem is beszélve a sok hazai válogatottról (Emre Belözoglu, Selcuk Sahin, Semih Sentürk, Gökhan Gönül, Volkan Demirel).

Jövő csütörtökön lesz a Fenerbahce-Honvéd mérkőzés
Eldőlt, hogy jövő csütörtökön, magyar idő szerint 20.30 órakor rendezik a török Fenerbahce és a Budapest Honvéd Európa Liga-találkozóját. A selejtező harmadik fordulójának első mérkőzését az isztambuli, 53 ezer férőhelyes Sükrü Saracoglu-stadionban rendezik, míg a visszavágóra egy héttel később kerül sor Budapesten.


www.global-soccer.eu