A labdarúgás üzleti részével foglalkozó internetes oldal, a Futebol Finance nemrégiben összeállítást közölt arról, hogy mely futballklubok rendelkeznek a legtöbb pártoló taggal. A végeredmény meglepő, hiszen a portugál honlap kutatásai szerint a lisszaboni Benficának van a legtöbb, hivatalosan is bejegyzett szurkolója, körülbelül 171 ezer. Az FC Barcelona csak a második helyet foglalja el, megelőzve a Manchester Unitedet, illetve a Bayern Münchent.
Az első tíz helyezett (a klubok után a regisztrált tagok száma szerepel):
|
Mint látható, a Futebol Finance adatai alapján az első tíz között nincsen olasz csapat, és az angolok közül is csak a Manchestert United szerepel az élmezőnyben. Mindez azonban korántsem jelzi azt, hogy mondjuk az AC Milan, a Juventus, az Internazionale, a Liverpool vagy az Arsenal ne lenne olyan népszerű, mint például a Schalke 04. Sokkal inkább arról van szó, hogy a különböző szervezeti felépítés miatt nagyon nehéz, szinte lehetetlen összehasonlítani a különböző egyesületeket. A legtöbb országban ugyanis a klubok nem társadalmi szervezetként, hanem üzleti alapon működnek, és magánkézben vannak.
Az AC Milannak hivatalosan is Silvio Berlusconi tulajdonosa, az Internazionale a Moratti családé, a Chelsea Roman Abramovics tulajdona, és így tovább. Ezeknél a kluboknál is működnek hivatalos szurkolói klubok, ezek tagjainak azonban nincs túl sok beleszólása a klub életébe.
Angliában ugyan léteznek a különféle Supporters Trust-ok, amelyeknek az a célja, hogy összefogja az egyesületek kisrészvényeseit annak érdekében, hogy érvényesíthessék akaratukat a klubon belül, de a legnagyobb is csak közel 30 ezer taggal rendelkezik. Ez egyébként a Manchester Unitedé, ami alapján felmerül a kérdés, hogy a Futebol Finance milyen adatokból dolgozott - könnyen lehet, hogy a MU-nál a hivatalos szurkolói klub létszámát adták meg, ezt viszont a többi angol egyesületnél is meg lehetett volna tenni.
Spanyolországban vagy éppen Portugáliában viszont más az egyesületek felépítése. A Real Madrid, illetve az FC Barcelona esetében valódi futballklubokról beszélünk, olyan társadalmi szervezetekről, amelyeknek elméletileg nem az üzleti haszonszerzés a céljuk, és a klubtagok (spanyolul sociók) sokkal komolyabb jogokkal rendelkeznek, mint egy egyszerű szurkoló. Az éves tagsági díj fejében nem csak kedvezményt kapnak a meccsjegyekből, vagy a különböző ajándéktárgyakból, hanem például az elnökválasztásnál szavazati joguk is van. A Realnál négy, a Barcelonánál ötévente tartanak választást, és a klub vezetőjének személyéről a tagok döntenek - sőt, ha elégedetlenek a munkájával, akkor kezdeményezhetik a leváltását, hiszen a pártoló tagok évente közgyűlést tartanak. A Real Madrid legutóbbi elnökválasztásánál idén júliusban 70 739 pártoló tag neve szerepelt a választási névjegyzékben - a sociók közül csak az szavazhat, aki igazoltan nagykorú, nem tölti szabadságvesztését, és legalább egy éve bizonyíthatóan fizeti a tagdíjat.
Míg a Real Madridnál a pártoló tagok számát nem szeretnék növelni, addig a Barcánál az elmúlt években kifejezetten arra törekedtek, hogy a katalán egyesület a hivatalos számok alapján is a világ legnépszerűbb csapata legyen. A 2002-2003-as idényben a klubnak még 106 135 sociója volt, ám ezt követően kampányt indítottak Great Challenge néven annak érdekében, hogy növeljék a pártoló tagok számát. Ennek köszönhetően 2007-ben már 156 ezer sociója volt a Barcának - 17 százalékuk külföldön él.