Vágólapra másolva!
Az elején ünnepelték, a szünet után többször kifütyülték Kakát a San Siróban, ám összességében a nyáron Madridba igazolt brazil kedvenc első visszatérése Milánóba nem váltott ki akkora érzelmeket, mint a távozása. Igaz, a Bajnokok Ligája egyik legnagyobb őszi rangadója is elég szolidra sikerült. Helyszíni riport az AC Milan-Real Madrid meccsről.

Kaká-napra készültek Milánóban, a piros-feketéket hat évig szolgáló brazil aranylabdás nyári átigazolása után először tért vissza a San Siróba, ahol oly sokszor hangzott fel a neki írt szurkolói dal. A tömeg már este hatkor, majdnem három órával a kezdés előtt a stadion körül hömpölygött, a szurkolók egy része a tangától kezdve a rugdalózón át a névre szóló mezekig különféle ereklyéket kínáló árusoknál szabadult meg felesleges euróitól, míg a többiek sörbe és/vagy paninibe kapaszkodva számolták a hátralévő perceket.

Rögtönzött közvélemény-kutatásunkból az derült ki, hogy a szurkolók távozása ellenére nem haragudtak Kakára, sőt, örültek neki, hogy ismét élőben láthatják. "Nem fogjuk kifütyülni, megtapsoljuk majd" - mondta a húszas éveiben járó Luca, aki szerint Kaká előbb-utóbb úgyis elment volna Madridba. "Kaká volt maga a Milan, itt sztár volt, ott pedig már csak egy a sok közül" - teszi hozzá Sandro, aki a szokásos olaszos gesztikulálással magyarázza, milyen sokat tett a brazil irányító egykori klubjáért.

"Most van egy Ronaldinhónk, de Kaká az Kaká" - kacsint sokatmondóan Marco, aki mindkét brazilt imádja, és sajnálja, hogy már nem láthatja őket egymást mellett játszani.

A sok olasz mondat után magyar szavak ütik meg a fülünket, kapóra jön a maroknyi csoport feltűnése, hogy megtudakoljuk, ők hogy látják a Kaká-ügyet. "Nem fogják őt bántani, ez csak Magyarországon divat. Mondjuk Ibrahimovicot az Inter-Barca meccsen kifütyülték az olaszok, de Ibra egy nagyképű fasz, Kaká sokkal szerényebb" - hasonlítja össze a Serie A két távozó kirakatemberét a társaság legbeszédesebb tagja.

Forrás: [origo]

Nem csak szurkolók érkeztek Magyarországról, a szakma is képviselte magát, Pajkos János, a legutóbb Diósgyőrben dolgozó edző ugyanis családja körében érkezett a BL negyedik fordulójának legnagyobb rangadójára. Igaz, nem mentek zökkenőmentesen az előkészületek, mivel az egyik sportszergyártótól borsos áron szerzett jegyek a stadion különböző pontjaira szóltak, így az edző idegesen telefonálva próbálta elintézni, hogy szeretteivel közösen nézhesse a meccset.

Pajkos pár éve, még a pro-licences tanfolyam keretében a Milannál volt tanulmányúton, a szimpátia azóta is tart, így érthető, hogy az olaszokért szorított, akiket esélyesebbnek is tartott a Realnál. Kakáról is jó véleménnyel volt a kispadon a cigarettát nyalókára cserélő tréner, az előző megszólalóhoz hasonlóan a szerénységét emelte ki, amellyel "leveszi a lábáról az embereket", és olyan játékosnak tartja, akit az ellenfelek is tisztelnek és elismernek.

Mivel Pajkos erősen kötődik a Debrecenhez, így szívesen beszélt a Loki BL-kalandjáról is. A vereségek ellenére dicsérte Rudolfékat, ugyanakkor hiányolt egy irányító középpályást, aki fazont ad a csapat játékának, és felhívta a figyelmet a bajnokság fontosságára, ahol az Újpest és a Fehérvár komoly riválisává vált az erőltetett menetben lévő címvédőnek.

És hogy mikor láthatjuk Pajkos Jánost újra a kispadon? "Az elmúlt időszakban a vállalkozásommal foglalkoztam, még egy fél évig valószínűleg így is lesz. Én nem keresem a futballt, majd kiderül, a futball keres-e engem."

Nézze meg a mérkőzés összefoglalóját!

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=YPo3vu67yqZEocV3


Bár még csak erős háromnegyedház volt a stadionban, iszonyatos erejű hangrobbanás fogadta a melegítésre és az Eye of the tiger című számra elsőként bevonuló Didát, majd Ambrosini vezérletével jöttek a többiek is. A madridiakat rendesen kifütyülte a publikum, majd jött a nagy találkozás, Kaká a kezdőkörben körbeintegett a Milan-drukkereknek, akik nagy tapssal fogadták az egykori ikont. Kakát a melegítés végén is megünnepelte a hazai tábor, aztán a bemutatásnál is ő volt az egyetlen madridi, akinél nem pfujoltak, hanem tapsoltak. A Curva Sud, a Milan kemény magja is készült a jeles alkalomra, az 50 méter hosszú transzparensen az alábbi üzenet állt: "Köszönjük Kaká, a hat évnyi érzelmet nem lehet elfelejteni."

Mielőtt könnycseppek gyűltek volna a meghatottságtól a brazil szemében, azért éreztette vele a tábor, hogy már a barikád másik oldalán áll, ugyanis a neki írt dal végén (Azért jöttünk, hogy lássuk gólt szerezni Kakát) a nevét kicserélték a csapatéra. Az ultrák látványos élőképpel jelezték, hogy átérzik a meccs fontosságát, az angol nyelvű szöveg azt hirdette: "Ma este az szeretnénk, hogy az ördög (ez a Milan egyik beceneve) harcra kész legyen."

Az első tíz percben csendes meglepettséggel fogadta az olasz szurkolótábor, hogy a Real nem engedte levegőhöz jutni a Milant, aztán a 11. percben már repkedtek a vaffanculók, amikor Pato magánakciója végén Ronaldinho gyanús körülmények között bukfencezett egyet a 16-oson belül. A Milannal ellentétben Kaká feltűnően aktív volt, de talán még dolgoztak benne a régi emlékek, mert az esetek többségében inkább oldalpasszt választott valamilyen váratlan megoldás helyett. Aztán amikor egyszer úgy kakásan megindult, egyből összekuszálta a szálakat, és Benzema szemfülessége révén meg is szerezte a vezetést a Real. A gól nagyon hamar észhez térítette a Milant, amely Ronaldinho tanárian elvégzett büntetőjével egyből eksztázisba kergette a drukkereket. A lelátókat beremegtető gólöröm aztán Pato lövése után megismétlődött, de korai volt az össznépi hepaj, mert a német bíró, talán csak ő tudja, miért, kifelé ítélt szabadrúgást.

Forrás: [origo]

A második félidőben óvatosabban dolgoztak a csapatok, Kakát is elkezdték fütyülni a nézők, amikor hozzákerült a labda, de kevesebbet is mutatott, mert Ambrosini kullancsként tapadt rá. A csatárok gyenge napot fogtak ki, Pellegrini Benzemát és Higuaínt is lekapta, a másik oldalon pedig Borriello is idő előtt lejött, ami egyben a védők dicsérete: a Milannál a Thiago Silva, Nesta kettős tanárian takarított, a vendégeknél pedig Arbeloa a második félidőben megfékezte a Madridban nagyon fickándozó Patót.

A hajrában a becserélt Inzaghi és Raúl is eldönthette volna a meccset, de egyikük sem tudott közelebb kerülni a nemzetközi kupák góllövőlistáját vezető Gerd Müllerhez, így maradt az 1-1, amit elégedetten fogadtak a nézők. Kakának a végére is kijutott az éneklésből, igaz, nem a már emlegetett darab, hanem egy sima "óóóóóóóóóóóóóóóó, Kaká, Kaká" szövegű hangzott el. A kecske is jóllakott tehát, és a káposzta is megmaradt, bár a nagy visszatérés nem mozgatott meg olyan érzelmeket, mint amilyenekre előzetesen számítani lehetett, amiben alkalmasint az is szerepet játszik, hogy a Milan a szezon eleji szerencsétlenkedés után magához tért az utóbbi időben.