Davison: Veszélyben voltam a Fradinál

Bobby Davison szerint a szurkolók azért üldözték el a Ferencvárostól, mert nem tudták elfogadni, hogy nem magyar edző vezeti a csapatot. Az 51 éves szakember a Yorkshire Postnak beszélt Magyarországon szerzett keserű tapasztalatairól,  felidézte, hogy csak testőrök kíséretében járhatott étterembe, és még a győztes meccs után is rátámadtak a csapat buszára.

"Büszke vagyok a Ferencvárosnál elvégzett munkámra, hiszen kiharcoltuk a feljutást, méghozzá abban az egyetlen szezonban, amelyben végig én voltam a vezetőedző, de végül besokalltam a bosszantó körülmények miatt" - nyilatkozta a Yorkshire Postnak Bobby Davison, aki 2008 áprilisában - Csank Jánost váltva - azt követően került a Ferencváros kispadjára, hogy a Sheffield United tulajdonosa, Kevin McCabe megvásárolta a magyar csapatot.

"A szurkolók képtelenek voltak befogadni, mégpedig azért, mert nem vagyok magyar. Mindent megtettem azért, hogy sikeresen alkalmazkodjak a magyar kultúrába, még a nyelvet is igyekeztem elsajátítani, de a drukkerek egyszerűen nem akartak engem, s bevallom, végül már a félelem is úrrá lett rajtam. A helyzet olyannyira eldurvult, hogy minden nap más úton autóztam haza, s amikor el akartam menni vacsorázni, kénytelen voltam testőrökket is vinni magammal. Ők szerencsére olyan jól végezték a munkájukat, hogy soha nem esett bántódásom. Pedig voltak cifra esetek, egy alkalommal 500 szurkoló lepte el az edzőpályánkat, a csapatnak pedig az öltözőbe kellett menekülnie."

Davison szerint a Ferencváros drukkerei még a győzelmek után sem bántak kesztyűs kézzel az együttessel, és többször is az Üllői úton vártak a csapatra, hogy véleményt nyilvánítsanak. "Történt, hogy egy pocsék talajú pályán, tíz emberrel játszva 3-0-ra legyőztünk egy csapatot, majd elindultunk a saját stadionunk felé, de útközben rátámadtak a buszunkra. Hogy mi lehetett a bajuk? Ugyanezt a gárdát a bajnokság nyitómeccsén 7-1-re legyőztük, így nem fogadták el, hogy ezután 'csak' 3-0-ra nyertünk. Őrület, de a szurkolók bizony ennyire követelődzők tudnak lenni." A tréner hozzátette: azért, hogy a csapattagoknak ne essen bántódásuk, szakítottak a hagyománnyal, és az idegenbeli meccsek után már nem a Fradi-stadion volt a végcél: a játékosokat egyesével elvitték a lakhelyükre.

A szakember kritikusait az sem csendesítette el, amikor a Fradi a másodosztályban már hat körrel a befejezés előtt kivívta a feljutást. "A drukkerek nem voltak elégedettek velem, de a sajtóval is meggyűlt a bajom. Bizarrnak tartottam például azt a sajtótájékoztatót, amelyen öt percen át arról kellett beszélnem, hogy miért rövidnadrágban, s miért nem farmerben és zakóban ülök a kispadon. Nevetséges volt."

Népszerűtlensége ellenére az ő irányításával kezdte meg idei NB I-es szereplését a Ferencváros, ám nem jöttek az eredmények, s az elégedetlenkedők egyre hangosabban követelték a szakvezető távozását, végül három fordulóval a téli szünet vége előtt Davison bedobta a törülközőt. "Ez már túl sok volt nekem. Egy nap ellátogattam a vezérigazgatóhoz, és rákérdeztem, hogy veszélyben vagyok-e, amire ő azt mondta, hogy igen. Egy nappal később beszéltem Terry Robinson klubelnökkel is, aki csak annyit mondott: "Menekülj innen!"

Davison azért pozitívumot is említett az angol lapnak: "Az incidensek ellenére élveztem, hogy egy ilyen nagy klubot irányíthattam. Megismertem egy új kultúrát és egy másfajta életstílust. A lehető legtöbbet kihoztam a játékosokból, és a másodosztályú bajnokságot végül 17 vagy 18 ponttal megnyertük."

"A feljutás utáni problémát jelentett, hogy kevés pénz volt az erősítésekre, mivel a klub egy új stadion felépítését tervezi, és minden arra ment el. Egy példa arra, hogy mennyire nehéz volt a dolgom; a legjobb játékos heti fizetése ezer euró (275 ezer forint) volt, s amikor le akartam szerződtetni a Bradford által szabadlistára tett Mark Bowert, a játékos a Chestertől és a Darlingtontól jobb ajánlatot kapott. Ennek ellenére a csapat fejlődött, s amikor távoztam, a Ferencváros a középmezőnyben volt. A pályán kívüli problémák ellenére úgy vélem, a klubot vissza tudtuk volna vinni oda, ahol a tradíciói alapján lennie kellene" - mondta a szakvezető, aki az interjút azzal zárta, hogy jelenleg munkát keres, és nem csak Angliában hajlandó dolgozni, bármilyen európai ajánlatot megfontolna.