Vergődő Liverpool, beérő Arsenal, milanos Chelsea

A Premier League-ben ugyan nincsen téli szünet, de az FA-kupa harmadik fordulója miatt a bajnokságban másfél hétig nem lépnek pályára a csapatok, és ez a kis pihenő remek alkalom arra, hogy kicsit elemezzük az angol bajnokság eddigi történéseit. Az első helyért folytatott küzdelemben nincsen nagy változás, de az üldözőboly kiszélesedett előző idényhez képest, és immár a Liverpool is csak ide sorolható.

Pedig egy évvel ezelőtt a Liverpool az első helyen állt, és bár a szezont végül a második helyen fejezte be, minden jel arra mutatott, hogy Rafa Benítez csapata megint versenyben lesz az aranyéremért. A vörösök azonban a 2009-2010-es évad legnagyobb csalódását okozzák, hiszen fél idény alatt többször kaptak ki, mint az előző két szezonban összesen.

Benítez a jelek szerint nem tudta pótolni a nyáron a Real Madridnak eladott Xabi Alonsót, és a nyári erősítések sem váltak be: a középpályára megvett Alberto Aquilani például eleve sérülten érkezett, és csak elvétve lépett pályára. Fokozta a gondokat a csapatot sújtó sérüléshullám, ami miatt a két legfontosabb játékos, Steven Gerrard és Fernando Torres is hosszú időre kiesett, nélkülük pedig a Liverpool maximum egy erős középcsapatnak mondható. A szezon hátralévő részében már azért is meg kell küzdenie, hogy az első négy között végezzen, márpedig a Bajnokok Ligája létfontosságú az egyesület számára. Ha Gerrardék nem indulhatnak a legrangosabb sorozatban, akkor mind a sztárok megtartása, mind újabb klasszisok leigazolása nagyon nehéz feladat lesz.

A Liverpool elsődleges problémája az, hogy ellentétben mondjuk a Manchester Uniteddel vagy az Arsenallal, a kerete nem elég erős, vagy ahogyan az angol szaksajtó mondja, "mély" ahhoz, hogy kiheverje egy-egy kulcsjátékos kiesését. Mert sérültekben a MU-nál és az Arsenalnál sem volt hiány, ez a két csapat azonban mégis képes volt sorra nyerni a mérkőzéseket. Az Arsenal hat ponttal többet gyűjtött, mint tavaly ilyenkor (Arsene Wenger együttesének még egy elmaradt mérkőzése is van), és most kezd beérni a francia szakember korábbi játékospolitikája, hogy igyekezett fiatal tehetségeket igazolni. Alexandre Song vagy Abou Diaby már elegendő rutint szerzett ahhoz, hogy meghatározó játékossá lépjen elő, és Wenger egyetlen nyári igazolása, a belga Thomas Vermaelen megszerzése is maximálisan bevált.

Az Arsenal egyáltalán nem érezte meg Kolo Touré és Emmanuel Adebayor távozását, sőt, mintha sokkal inkább működne csapatként, mint az előző idényben. Persze korábban is volt példa arra, hogy a tavasszal már nem bírta a kettős terhelést, és visszaesett a tabellán, de ezúttal talán meglesz a kellő rutin ahhoz, hogy ezt elkerüljék.

A címvédő Manchester United tavaly ilyenkor öt ponttal kevesebbel állt (igaz, kettővel kevesebb mérkőzésből), vagyis nagyjából ugyanúgy teljesít, mint egy évvel korábban. Mindez azért nagy szó, mert mégis csak elment a csapat legjobbjának tartott Cristiano Ronaldo, akinek pótlása ugyan továbbra sem megoldott, és Sir Alex Ferguson nem is egy focista leigazolásával, hanem a csapat átszervezésével próbálkozott. Rooney sokkal nagyobb felelősséget kapott elöl, és a csatár élni is tudott ezzel, azonban a szurkolók nagy része úgy véli, hogy túlságosan is nagy feladat hárul rá: sokszor neki kell visszalépnie labdáért, és saját magának kell helyzetet kialakítania. Dimitar Berbatov teljesítményének feljavulása valószínűleg Rooney-n is segítene, de az sem ártana, ha a középpályán valamivel kreatívabb játékosok szerepelnének - Ryan Giggs már csak néha villan egyet-egyet, és egyelőre Luis Valencia sem tudja állandósítani jó teljesítményét. A védelem pedig korántsem olyan stabil, mint az előző idényben, ami elsősorban a sérüléseknek köszönhető - volt olyan mérkőzés, amikor csupán a balhátvéd Patrice Evra játszott a saját posztján a hátul.

A fentiek alapján nem meglepő, hogy jelenleg a Chelsea vezeti a tabellát, ugyanis Carlo Ancelottinak eddig nem voltak hasonlói problémái. A nyáron érkezett olasz szakember remekül ráérzett az angol liga stílusára, és kedvenc taktikája, a 4-4-2, a középpályán rombusszal fantasztikusan bevált, akárcsak a Didier Drogba, Nicolas Anelka csatárkettős.

Ancelotti számára az igazi erőpróba most következik, az Afrika-kupa ugyanis leginkább a Chelsea-t sújtja, hiszen Drogba, Michael Essien, John Obi Mikel és Salomon Kalou személyében négy fontos játékos sem áll a csapat rendelkezésére. A londoniak kerete azonban még így is van olyan erős, hogy átvészelje ezt a periódust, így továbbra is a Frank Lampardék számítanak az aranyérem legnagyobb esélyesének - de az Arsenal és a Manchester United végig ott lesz a nyomukban.

Még nagyobb küzdelem várható a negyedik helyért, hiszen ezúttal több csapat is bejelentkezett a BL-indulásért. Jelenleg a Tottenham Hotspur követi a dobogósokat, ami nagyban dicséri Harry Redknapp munkáját: a rutinos edző egy rendkívül hatékony csapatot rakott össze abból a keretből, amivel az elődei nem igazán tudtak mit kezdeni.

A Spurs balszerencséjére azonban a Manchester Cityvel is számolni kell, és a világ leggazdagabb klubjánál már az ötödik hely is kudarcot jelentene. A nemrég kinevezett edző, Roberto Mancini számára a BL-kvalifikáció kötelező feladat, és az olasz trénernek kis túlzással csak rá kell mutatnia arra, akit le akar igazolni, a pénz nem jelent akadályt. Ha sikerül megszilárdítania a csapat védelmét, és megtalálnia a közös hangot a focistákkal, akinek egy része jó viszonyban volt a korábbi vezetőedzővel, Mark Hughes-zal, akkor a City odaérhet a negyedik helyre.

Az Aston Villának valószínűleg meg kell elégednie az Európa Ligával, ráadásul a klubnak arra is figyelnie kell, hogy a városi rivális Birmingham City nehogy megelőzze, ami nagy szégyen lenne a drukkerei számára. Márpedig az újonc Birmingham City eddig minden várakozást felülmúlva szerepel, és ugyanez elmondható Gera Zoltán csapatáról, a Fulhamről is, amely bizonyítja, hogy a tavalyi hetedik hely nem csak egy kifutott eredmény volt.

A tabella felénél egy választóvonal is meghúzható: a tizedik Sunderlandnek fél szemmel már lefelé is figyelnie kell, még ha Fülöp Mártonék ezt valószínűleg nem is szeretnék elismerni. A mögöttük található csapatok (talán egyedül a többre hivatott Everton kivételével) alighanem már azzal is tökéletesen elégedettek lennének, ha a következő szezont is a Premier League-ben kezdenék. A sereghajtó Portsmouth megmenekülése mindenesetre nagy szenzáció lenne, hiszen anyagi problémái miatt a nyáron szinte az összes épkézláb focistáját eladta, és januárban újabb kiárusítás várható, miközben a játékosok egy hónapja nem kaptak fizetést.

Meglehetősen közel van a kiesési zónához a West Ham United is, amely egyszer már megélt hasonlót: a 2002-2003-as idényben is addig mondogatták, hogy túl jók ahhoz, hogy kiessenek, hogy végül a másodosztályban találták magukat.

www.global-soccer.eu