Vágólapra másolva!
A hét végi milánói derbin olyasmi történhet, amire már évek óta nem volt példa a Serie A-ban: amennyiben az AC Milan nyer, úgy pontszámban utoléri a tabella élén az Internazionalét. Pedig a csapat kifejezetten gyengén kezdte a szezont, ám Leonardo idővel átalakította a csapatszerkezetet, és ezzel végre Ronaldinho karrierjét is kimozdíotta a holtpontról.

Ronaldinho 2008 nyarán szerződött az AC Milanhoz, azonban első olaszországi idényére nem lehet büszke: ugyan 29 bajnokin szerepelt, de csak 16 alkalommal volt kezdő, összességében csalódást okozott. A nyáron azonban mind ő, mind klub vezetősége nagyon fogadkozott, hogy a 2009-2010-es idényben minden másként lesz: az új edző, Leonardo kijelentette, hogy Ronaldinho lesz a játékmester az általa tervezett 4-3-1-2-es rendszerben. Az első pár bajnokin valóban ebben a hadrendben játszott a Milan, Ronaldinhónak azonban továbbra sem ment a játék, a Bologna elleni mérkőzésen ki is maradt a kezdő tizenegyből, majd olyan híresztelések is felröppentek, hogy a visszavonuláson gondolkodik.

Leonardo megpróbált valamilyen más posztot találni a brazilnak, először előretolt ékként próbálta ki, miközben a taktikai felállás nem változott, és bár akadtak biztató jelek, ez a húzás sem jött be. Aztán a kilencedik fordulóban, a Chievo elleni idegenbeli találkozón a szakvezető egy váratlan ötlettel módosította az együttes szerkezetét, és átállt a 4-3-3-ra: a csatársor bal oldalán Ronaldinhóval, a jobbon pedig Patóval.

A mérkőzést ugyan a Milan csak Alessandro Nesta hajrában szerzett két góljával nyerte meg, azonban Leonardo ráérzett arra, hogy ez lehet a megoldás, és azóta a csapat ebben a felállásban szerepel. A változás egészen hihetetlen: míg az első nyolc bajnokiból a csapat csak hármat nyert meg, az azóta lejátszott 11 összecsapásból kilencet. De ami még beszédesebb adat: míg az előző játékrendszerben a piros-feketék egyetlen bajnokin sem tudtak kettőnél több gólt szerezni, a 4-3-3-as felállással ez már ötször sikerült. Ronaldinho pedig valósággal újjászületett: a legutóbbi, Siena elleni bajnokin elért mesterhármasával már kilenc bajnoki gólnál jár, márpedig az előző két idényben egyaránt csak nyolc találatig jutott, arról nem is beszélve, hogy nyolc gólpasszánál többet senki sem adott a Serie A-ban.

Nem véletlen, hogy Leonardo éppen ezt a felállást találta a legalkalmasabbnak Ronaldinho számára, elvégre mikor a Barcelonában villogott, ugyanez volt a katalánok taktikája, és a brazil ugyanilyen szerepkörben játszott. Az egykori aranylabdás nagyobb szabadságot kapott a pályán, nem kell hosszú sprinteket kivágnia, ráadásul balról befelé cselezve jobban ki tudja használni technikai képességét, és mivel nem ő a legelső ember a csapatban, a "halálos passzok" is előkerültek. De ami talán a legfontosabb: Ronaldinho ismét érzi a bizalmat, és megint élvezi a játékot, ami a számára elengedhetetlen a jó teljesítményhez. "Ismét a régi formámban futballozom, sőt, azt hiszen, még soha nem voltam ilyen erős. Minden sokkal könnyebbnek tűnik. Remek a viszonyom Leonardóval, még soha egyetlen edzővel sem volt ilyen tökéletes a kapcsolatom" - nyilatkozta az aranylabdás brazil.

A nemzetközi szaksajtó is elsősorban azt emeli ki Leonardo munkájában, hogy remekül bánik a futballistáival. Jó néhányukkal még együtt játszott, így tökéletesen megérti a problémáikat: mindenkihez van egy-két jó szava, az edzéseken pedig a labdás foglalkozásokra helyezi a hangsúlyt, aminek köszönhetően a tréningeken is kiváló a hangulat. Arról nem is beszélve, hogy szükség esetén képes a változtatásra, ami elődjéről, Carlo Ancelottiról nem volt mindig elmondható. Marco Borriello, vagy a két szélsőhátvéd, Luca Antonini és Ignazio Abate is megkapta tőle a lehetőséget, mind a hárman éltek is vele. Vasárnap pedig jön a nagy erőpróba: a második fordulóban, még augusztus végén az Inter valósággal ízekre szedte a Milant, 4-0-ra nyerve meg a milánói derbit. Akkor azonban Gattuso már a 40. percben piros lapot kapott, de ami sokkal fontosabb, a piros-feketék még nem találták meg mostani játékukat.