Vágólapra másolva!
Dárdai Pálra nem számít Egervári Sándor. A szövetségi kapitány közölte a Hertha légiósával, hogy "már túl öreg" a csapathoz. A hatvanegyszeres válogatott középpályás ezt nem vette zokon, hiszen már a másodosztályban remeklő berlini együttesben sem számít alapembernek, közel harmincöt évesen már az edzői karrierjére készül. Huszti Szabolcs nagy vihart kavaró leveléről Dárdai azt mondja: szerinte a Zenit-szélső hibát követett el, hogy kiteregette a szennyest, egy nem nyilvános, nagy vitával a felek biztosan meg tudták volna oldani a problémákat.

- Nem játszott a Hertha első három bajnokiján, csak nincs valami gond?
- Ez az utolsó évem, amíg a fiatalokkal jól megy a csapatnak - eddig mindegyik meccsen győztek -, addig járok az edzésekre, a bajnokikat a lelátóról nézem, és készülök a következő életemre. Lassan elkezdem megszerezni az edzői papírokat - már idén felmerült, hogy a negyedosztályú amatőrcsapat trénere leszek -, ha kell, akkor pedig beállok játszani.

- Milyen esélye van a csapatnak arra, hogy visszajusson a Bundesligába?
- Vissza fogunk egyből jutni, hatalmas a különbség a Hertha és a többi csapat között. Megannyi kreatív játékosunk van, nem egy, hanem öt, míg sok csapatnak egy sincs.

- A nézők hogyan fogadták a másodosztályt?
- Meg fog lepődni, de többen járnak a másodosztályú mérkőzéseinkre, mint amikor a Bundesligában szerepeltünk. Tavaly 33-35 ezren jöttek ki az Olimpiai-stadionba, idén viszont meccsenként 47 ezren, ráadásul több bérletet is eladott a klub, mint legutóbb, sokkal nagyobb az eufória. Hogy mi az oka? Ha kijön valaki, akkor nyertes csapatot akar látni, ez ugyanis meghatározza a hétköznapjait is, egy-egy siker után jobb lesz a szurkoló kedve, és ismét visszajön a stadionba.

- Egervári Sándor szövetségi kapitány azt mondta, minden kerettaggal elbeszélget majd. Önt nem válogatta be, ennek ellenére kapott tőle telefonhívást?
- Beszéltem vele, és teljesen korrekt módon azt mondta: idős vagyok, öreg vagyok, így már nem biztos, hogy számít rám. De ezzel nincs is bajom, ezt már Erwin Koemannal is megbeszéltem, amikor a 2010-es évről volt szó. Vele abban maradtam, ha sérüléshullám lesz, visszatérek, de semmire sincs garancia, ráadásul eleve már a bokám sem olyan, mint régen. Azt tudom, hogy holnap elmegyek edzésre, de hogy holnapután mi lesz, abban nem vagyok biztos. Harmincöt éves leszek, amit egy labdarúgó harminc-harmincegy éves kora után kap, az már ajándék. Ez az élet rendje, nekem nem rossz a szám íze, hogy a válogatottnál elkezdtek keményen fiatalítani.

- Mit szólt az új válogatott első három mérkőzéséhez?
- A kapitány új kerettel dolgozik, nem lehet azt várni, hogy egyből sziporkázzon a csapat, ez sehol nem működik. Biztos, hogy nincs könnyű helyzetben.

- A csapatnak már van három pontja.
- Ez rendben is van, de ezt nem kell túlértékelni. Nagy dolog, ha a csapat hozza a kötelező meccseket, de az a legfontosabb, hogy a remény végig meglegyen az Eb-szereplés kivívására. Éppen ezért nem is értettem egyet azzal, hogy a sorsolás után a vezetők azt nyilatkozták: nem akarunk egyből kijutni az Eb-re. Szerintem mindig meg kell próbálni a lehetetlent, hiszen ez a sport lényege, a győzni akarás.

- Ezek szerint nem tetszik, amit lát?
- Dehogynem, csak én - talán okoskodásnak tűnhet, de - úgy gondoltam, majd együtt tartják Sanyi bácsi csapatát, hogy kijusson az olimpiára, utána pedig a komplett együttest kinevezik felnőtt válogatottnak, megerősítve esetleg két-három másik játékossal. Lehet, hogy érdemes lett volna feláldozni az U21-es csapat sikeréért a nagyválogatott két évét. Lehet, az új MLSZ-elnök azt mondta, hogy feláldozzák az olimpiát, persze, ha a történetnek a vége jó lesz, akkor minden jó. Soha nem tudjuk meg, hogy mi lett volna, ha Dunai Antal olimpiai csapatát egyben tartják, és azt mondják neki az 1996-os játékok után, hogy "csináld tovább!". Bicskei Bertalan lett a kapitány, öt-hat fiatal felkerült, s bár sokat tanultam például Illés Bélától, de nem tudom, hogy mit hozott volna az a csapatszellem, amely akkorra már kialakult az olimpiai együttesnél.

Forrás: MTI
Nem sértődött meg azon, hogy a kapitány öregnek titulálta

- Mit gondol Huszti Szabolcs közleményéről, amelyet a Moldova elleni győztes meccs után adott ki?
- Én nem voltam ott, csak úgy tudok véleményt mondani, mint egy szurkoló. Ezt a kapitánynak és a játékosnak már ott meg kellett volna beszélnie, nem kellett volna engedni, hogy kiszivárogjanak a történtek. S mivel ez megtörtént, hibás az edző és a játékos is. Mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy védekezzen, mindenesetre bízzunk benne, hogy nem mind igaz abból, amit a levél tartalmaz. Valaki elrontott valamit, hiszen újságcikk lett belőle. Egyet viszont tudni kell, hogy a főnök Sanyi bá'.

- Gera Zoltán a Koeman-affér miatt egy évig nem volt válogatott, Dzsudzsák Balázs feldúltan beszélt arról, hogy a félidőben lecserélték Svédország ellen, Huszti Szabolcs pedig kommünikét írt két meccs után, amelyen mellőzték. Mit gondol, miért ilyen frusztráltak a magyar válogatott kulcsjátékosai?
- Lehet, hogy félreértett félszavakat meglovagolt a sajtó, nem tudom, de mindezt Sanyi bácsinak kell elrendeznie. Ha ő azt mondja, hogy jobbra kell futni, akkor arra kell, ha azt mondja, hogy balra kell futni, akkor balra - s ha ez nem vezet eredményre, akkor majd eldönti az MLSZ-elnökség, hogy mi legyen. Ha így éreztek, akkor valami nem stimmelhetett, le kell ülni a feleknek, akár a labdarúgó-szövetség elnökének is, és vitatkozzanak két órát. Egészséges, nyílt dolognak tartom, ha egymás közt elmondják, ki mit gondol, a lényeg, hogy ez ne legyen nyilvános. Hogy mégis az lett, abban a játékos, a sajtó és a sajtófőnök is hibás, kontrollálni kellett volna az információkat. Lehet, hogy ha a játékos levele nem jelenik meg az újságokban, akkor egy nap múlva lenyugszik, vagy addigra összejön a nagy vita, és akkor Huszti még mindig válogatott lenne. Persze az is lehet, hogy ez viszi előre a válogatottat, csak akkor meg Huszti szívott szerencsétlen egy nagyot.

- Ön szerint mindenképp a csapatban a helye?
- Ha Huszti majd egy jobb szériába keveredik, rádöbbenünk, hogy nem vagyunk mi olyan gazdagok az olyan kreatív támadókban, mint amilyen ő is. Nincsen pótolhatatlan futballista, ám ha megnéznék a futóteljesítményét, a sikeres passzait, kiderülne, hogy ő az egyik legértékesebb magyar játékos.

- A Zenitben akkor miért kispados?
- Gera Zoltán a Fulhamben miért kispados? Új edzők jönnek-mennek, a saját játékosaikat hozzák, és velük akarnak eredményt elérni, s most ő is ennek az áldozata. Ott van Hajnal Tamás esete, nem fér be a Dortmund keretébe sem, pedig nem lehet rá mondani, hogy visszafejlődött volna.

Forrás: AFP
Markus Babbel vezetőedző is meghallgatja a berlini klub meccsrekorderének a javaslatait

- Külföldön megeshetett volna ez, amit Huszti tett?
- Megszűrték volna. Sanyi bácsinak a legrosszabb, mert nehéz lesz az ügyet helyre tennie a közvélemény előtt. Ha majd bejön egy iksz vagy egy vereség, akkor mindenkinek a fülében csengenek majd azok a szavak, amelyeket leírt a média. Ha csak a fele igaz Huszti levelének, akkor baj van. Sérelmezte, hogy Gyuri bácsi (Mezey György - a szerk.) lobbizik a Videoton játékosaiért, pedig ebben semmi furcsa nincsen, Nyugaton a klubvezetők ugyanígy tesznek. Ha megteheti, és hallgatnak rá, naná, hogy beajánlja a játékosait, hiszen az jó a klubjának.

- Előfordult önnel, hogy csúcsformában játszott, mégis kihagyták? Mit tett ekkor?
- Bicskei Bertalan kapitánykodásakor Pisont István és Halmai Gábor játszott a középpályán, engem csak harminc percre cserélt be, pedig a Herthában sziporkáztam - ilyen a labdarúgás, az edző van, akivel szimpatizál, s van, akivel kevésbé. Lothar Matthäusszal se rosszban, se jóban nem voltam, ám a mellőzésemet nem tettem szóvá. Huszti egy becsületes, kemény gyerek, valaminek tehát történnie kellett, hogy ennyire felhergelte magát.

- Huszti azt írta: biztos benne, hogy a levelével a magyar futball érdekeit szolgálja.
- Ha most leülnek, és nem sunnyogás lesz meg lapítás, az lehet, hogy megnyit egy-két új kaput. De ennek nem az újságon keresztül kellett volna vagy kellene zajlania.

- A klubjában volt ehhez fogható sztorija?
- Úgy huszonnégy-huszonöt éves lehettem, amikor egy Dortmund elleni meccsen 1-0-ra vezettünk, majd a 86. percben második sárga lap miatt kiállítottak, s a helyemen a szobatársam, René Tretschok szerepelt. Az edzéseken ezután akármit csináltam, az edzőnk mindig rám szólt, bármit tettem, nem volt jó neki. Bementem az irodájába, és azt mondtam: nem szeretném, ha pénteken odajönne hozzám, és azt mondaná, nem edzettem jól, és ezért nem játszhatok. René most jól játszott - mondtam -, nekem viszont már hetek óta jól megy, a sárga lap pedig csak egy taktikai fault volt. Elmondtam még, hogy egy meccsen ugyan nem játszottam, de elvárom, hogy a folytatásban ismét én kapjak lehetőséget. Miután kimentem, magához hívta a tréner Tretschokot, a következő meccsen pedig én voltam a kezdő. "Mit beszéltél vele? Le a kalappal!" - mondta a szobatársam, én pedig jól tudtam, ha mamlasz vagyok, Tretschok pedig a folytatásban jól játszik, kikerülhetek a csapatból. Így viszont benn maradtam. Ha egy újságnak mondom el a panaszomat, akkor nézhettem volna, hogy mikor fogok legközelebb játszani.