Vágólapra másolva!
A magyar öregfiúk-csapat 5-3-ra nyert az erdélyi öregfiúk válogatottja ellen, a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia pedig 1-0-ra győzte le a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) futballcsapatát szombaton a 100 éve alakult Nagyváradi Atlétikai Club (NAC) tiszteletére rendezett Nagy idők focija című gálán.

A Nyugati pályaudvar 10-es vágányán pazar küllemű nosztalgiavonat készül az indulásra. A végcél Nagyvárad, a Nagy Idők Focija elnevezésű rendezvény, a kocsik a tizenkilencedik századot idézik, mi abban a vagonban foglalunk helyet, amelyet egykoron Ferenc József császár és király hitvese, Erzsébet királyné használt utazásai során.

A nosztalgiaszerelvény minden tekintetben a száz évvel ezelőtti színvonalú: a mellékhelyiség patyolattiszta, van vécépapír, törülköző, az étkezőkocsi árai elfogadhatók, a pincérek udvariasak, odakint tűz a nap, a hangulat pedig mennyei. Püspökladányban félórás pihenőt tartunk, a dízelmozdonyt ősrégi, viszont abszolúte üzemképes, hungarikumnak számító 424-es gőzlokomotívra váltja fel.

Biharkeresztes után határőr kéri az útlevelünket, személyi igazolványunkat, majd Biharpüspökiben is veszteglünk pár percet, mielőtt bepöfögnénk Nagyváradra.

A pályaudvaron meghökkentő méretű, többezres tömeg alkotja a fogadóbizottságot. Zöld-fehér NAC-zászlók, piros-fehér-zöld magyar lobogók lengenek, ahogy a kijárat felé lépkedünk, lépten-nyomon könnyező, meglett férfiak, zokogó, idősebb hölgyek mellett haladunk el. Egyik-másik még tanúja lehetett, amikor 1944. június 4-én kedvenceik 9-2-re legyőzték a BSzKRT csapatát, és 13 pont előnnyel megnyerték az 1943-1944-es magyar bajnokságot. Azon a feledhetetlen meccsen Lóránt Gyula, a majdani Aranycsapat centerhalfja jobbszélsőként - nem sokkal azelőtt Szombathelyről leigazolva - öt gólt rúgott!

Forrás: [origo]

Az indóháztól ötszáz méterre van a felújított a százéves klub legnagyobb sztárjáról elnevezett Bodola Gyula Stadion, fél óráig tart a röpke távolság megtétele a hatalmas tömegben. Agg házaspár mellé sodródom, a férfi - Petri Jánosnak hívják, és 83 éves - kérdés nélkül is meséli: "Tizenhét évesen ott voltam a nézőtéren, amikor megvertük a BSzKRT-t. Vécsey, Mészáros, Ónody, Perényi, Juhász, Deményi, Lóránt, Barna, Sárvári, Bodola, Tóth III - micsoda csapat volt! Ma már senki sincs közülük az élők sorában, Juhász halt meg közülük legutoljára, három éve, a többiek már régebben eltávoztak. Akkoriban úgyszólván színmagyar lakosságú volt Várad, s még manapság is mintegy harmincöt százalékban magyar ajkú a szülővárosom népessége. De az itteni románok közül is sokan beszélnek magyarul, a feleségem, Ilonka például román, de maga is hallhatja, úgy beszél magyarul, mint ön vagy én."

A tizenegyezer nézőt befogadó Bodola-stadionban mintegy négyezren várják a centenáriumi gála résztvevőit. Megható beszédek követik egymást, Tőkés László református püspök, az 1989-es romániai forradalom hőse, az Európa Parlament alelnöke szinkrontolmácsként önmagát fordítja románra. "Kegyelem néktek és békesség!" - kezdi, majd kiemeli a közhelyszerű tényt: a futballnál aligha létezik alkalmasabb eszköz a népek barátságának elősegítésére.

Szepesi György, a 88 éves, legendás rádióriporter felidézi élményeit a negyvenes évek nagy NAC-ával kapcsolatban, beszél a legnagyobbak között emlegetett Bodola Gyuláról, a hajdani NAC legfényesebb csillagáról, akiről valaha Bozsik József is azt mondta: "Soha senkitől nem féltem a pályán, de amikor Dudus hozta felém a labdát, egy kicsit mindig elbizonytalanodtam."

Czene Attila, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának államtitkára is csodálkozik: "Volt már részem megható fogadtatásban, például, amikor olimpiai bajnokként hazaérkeztem Atlantából, de háromezren még sohasem vártak a pályaudvaron!" Az államtitkár elmondja, a gála bevételét a vörösiszap-katasztrófa károsultjainak megsegítésére fordítják.

Megszólal még Novotny Zoltán mikrofonja előtt a nagyváradi illetőségű Jenei Imre, egykori magyar és román szövetségi kapitány, az 1986-ban BEK-győztes Steaua Bucuresti szakvezetője, akkori játékosa, Bölöni László pedig csodálatos gólt lő az öregfiúk-mérkőzésen.

Forrás: [origo]

Albert Flórián és Mészöly Kálmán

Az anyaországbeliek 5-3-ra győznek, a legszebb gólok Wukovics László, Kiss Sándor (gyönyörű emelés), illetve Bölöni nevéhez fűződnek, a közönség tapsol, miközben odalent, a pálya szélén felváltva nyilatkoznak az erdélyi és magyarországi legendák: Szatmári Kajos, Szatmári Sándor, Dembrovszki Imre, Bölöni, illetve Albert Flórián és Mészöly Kálmán.

A fiatalok összecsapását a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia növendékei nyerik 1-0-ra, összesítésben 6-3 az eredmény, akár 57 évvel ezelőtt, Londonban, az évszázad mérkőzésén.