A támadófutball halála vagy okos taktika? Terjed az ötvédős rendszer

A modern labdarúgásban a négyvédős felállás a leginkább elterjedt, a taktikai módosítások és variációk rendre a középpályán, illetve a csatársorban jelentkeznek. A nyári világbajnokságon azonban már észlelhető volt egy új tendencia, amely lassan a klubfutballban is kezd követőkre találni: erősebb ellenfél ellen a csapatok egyre gyakrabban választják az öthátvédes játékrendszert.

Az idei világbajnokság nem hozott túl sok taktikai újdonságot, azonban az egyik legmeglepőbb fejlemény az volt, hogy néhány válogatott kifejezetten hatékonyan alkalmazta a sokak által elavultnak tartott öthátvédes felállást.

A játékrendszerben a három középső mellett két szélső hátvéd szerepel, akik labdaszerzést követően igyekeznek felzárkózni a középpályások mellé, vagyis a szisztémát akár háromvédős rendszernek is felfoghatjuk.

A lényeg a vereség elkerülése

Ezt a szisztémát jellemzően azok a csapatok választották, amelyek jóval erősebb ellenfél ellen léptek pályára, azaz ez a taktika leginkább akkor hasznos, ha az egyik együttesnek nem a győzelem a reális célja, hanem az, hogy ne szenvedjen vereséget.

A világbajnokságon Algériának hasonló felfogásban sikerült kihúznia gól nélküli döntetlennel Anglia ellen; Új-Zéland a csoportban is veretlen tudott maradni, igaz, nem is nyert mérkőzést; de még a Koreai NDK is remekül helyállt Brazília ellen a vereség ellenére.

A példa a klubfutballban is kezd elterjedni. A skót Rangers a Bajnokok Ligájában ugyanezt a játékrendszert alkalmazta a Manchester United elleni, idegenbeli meccsen, mégpedig kifejezetten eredményesen. A manchesteriek gyakorlatilag tehetetlenek voltak a skót védőfallal szemben. A találkozón a MU játékosai mindössze három alkalommal találták el a kaput.

Átütő sikert hozott az ötvédős rendszer a Depornak

A spanyol bajnokságban a Deportivo alkalmazza sikerrel az 5-4-1-es szisztémát: a galíciaiak nyolc forduló után nyeretlenül álltak a tabella utolsó helyén, amikor a szakvezető, Miguel Ángel Lotina úgy döntött, hogy módosítja csapata felállását, és egy középpályást feláldoz egy újabb középhátvéd kedvéért.

A húzás megmentette a tréner állását: a Depor a következő négy bajnokijából hármat megnyert, és az ötödiken is csak 1-0-ra kapott ki egy peches találattal. Míg a csapat az első nyolc mérkőzésén 14 gólt kapott (igaz, ebből hatot a Real Madridtól), addig a következő ötön mindössze kétszer került a labda a hálójába.

Öt hátvéddel is lehet támadni

A Rangers, illetve a Deportivo esetében az 5-4-1-es játékrendszer azonban valóban inkább öt, mint háromhátvédes szisztéma, hiszen a csapat szélsővédői egyáltalán nem támadó szelleműek. A skótok a Manchester United ellen még hazai pályán is ezt a taktikát választották, annak ellenére, hogy meg kellett volna nyerniük a találkozót ahhoz, hogy versenyben maradjanak a továbbjutásért.

A csapat edzője, Walter Smith azonban úgy érezte, hogy túl nagy kockázatot vállalna egy támadóbb felfogású együttessel, és valószínűleg abban bízott, hogy egy pontrúgásból vagy kontrából eredményesek lehetnek. Ez nem vált be, igaz, a MU megint szenvedett, és végül egy 87. percben kezezés miatt megadott tizenegyessel tudott nyerni.

Hogy ez a játékrendszer nem jelent feltétlenül defenzív futballt, azt elsősorban a latin-amerikai válogatottak bizonyították. A dél-afrikai világbajnokságon Uruguay és Mexikó is többször alkalmazta a szisztémát, még ha nem is minden találkozón, a 2002-es vébén pedig Brazília gyakorlatilag tökélyre fejlesztette ezt a taktikát.

Luiz Felipe Scolari csapatában rendszerint három középhátvéd futballozott, a két szélen pedig Cafú, illetve Roberto Carlos gyakorlatilag az egész pályát bejátszotta. Klubcsapataikban mindketten a 4-4-2-es rendszerben a poszt hagyományosabb interpretációját mutatták be (bár az AS Roma Cafúval a soraiban szintén játszott öt védővel), így a brazilok taktikáját akár öthátvédesnek is lehetett nevezni, mégsem gondolta senki, hogy defenzíven játszanának.

www.global-soccer.eu