Akit a kispadhoz enyveztek - Alex Ferguson legszebb edzői pillanatai

Magyarországon szinte elképzelhetetlen, hogy egy edző több mint huszonnégy évet töltsön egyetlen klubnál, az pedig az egész világon példátlan, hogy valaki a legmagasabb szinten tudja tartani a csapatát ennyi időn keresztül. Sir Alex Ferguson minden idők egyik legsikeresebb edzője lett a Manchester Uniteddal, pedig húsz évvel ezelőtt majdnem menesztették.

1986. november 6-án valószínűleg senki nem gondolta, hogy a nap egyszer bevonul majd az angol labdarúgás történelmébe, pedig így történt. A Manchester Unitednek az élére ugyanis ezen a napon új szakvezető került a skót Alex Ferguson személyében, akinek elsődleges feladata az volt, hogy megmentse az utolsó előtti helyen szerénykedő csapatot a kieséstől. Utólag már nyilvánvaló, hogy Ferguson alaposan túlteljesítette a célkitűzéseket, hiszen minden idők legsikeresebb brit edzője lett, ám arra talán még ő sem számított, hogy 8811 nappal később is ő ül majd a csapat kispadján, megdöntve egy másik legenda, Sir Matt Busby klubrekordját.

Egy meccsnyire a menesztéstől

Pedig nem sok hiányzott ahhoz, hogy manchesteri ténykedése alig három és fél évig tartson. Az eredmények eleinte nem nagyon jöttek, és bár a vezetőség türelmes volt vele szemben, 1990 januárjában a Nottingham elleni FA-kupa-meccs előtt a brit sajtó biztos volt benne: ha a manchesteriek kiesnek, akkor Fergusont menesztik.

A United azonban Mark Robins találatával 1-0-ra legyőzte az esélyesebbnek tartott Forestet, és a vezetőedző maradhatott a kispadon. Ezzel mindenki jól járt, hiszen a MU az idény végén elhódította az FA-kupát , a 3-3-as döntetlen után megismételt döntőben 1-0-verte a a Crystal Palace-t, megszerezve a Ferguson-éra első trófeáját, amit még számtalan követett.

A kupagyőzelem már csak azért is a lehető legjobbkor érkezett, mert az UEFA éppen ekkor oldotta fel a Heysel-tragédia után az angol klubokat sújtó szankciókat, így a Manchester United elindulhatott a Kupagyőztesek Európa-kupájában. A csapat be is jutott a döntőbe, és a finálé idejére az is nyilvánvalóvá vált, hogy a klubnak ez az egyetlen lehetősége maradt a szezonban, hogy nyerjen valamit, hiszen az FA- és a ligakupából korábban kizuhant, a bajnokságban pedig csak a hatodik helyen végzett. A rotterdami döntőn a közvélemény inkább a Barcát várta győztesnek, a Manchester azonban sokkal jobban futballozott ellenfelénél, a főhős pedig éppen a korábban a Barcelonától elküldött Mark Hughes volt, aki kétszer is betalált.

Nem félt Cantona önfejűségétől

A nagy cél azonban továbbra is a bajnoki cím megszerzése volt, ami utoljára 26 évvel korábban sikerült a klubnak, még Sir Matt Busby irányítása alatt. Az aranyéremről 1992-ben a hajrában maradt le az együttes, ám Ferguson tudta a megoldást, és megszerezte rivális Leeds United francia klasszisát, Eric Cantonát. Az öntörvényű, ámde zseniális futballista vezérletével végre sikerült az élen végezni, és ezzel Ferguson csapata lett a frissen kiírt Premier League első bajnoka. Az utolsó előtti fordulóban a Blackburn Rovers ellen a United már úgy játszhatott Old Traffordon, hogy biztos lehetett az elsőségben, Ferguson pedig valósággal fürdőzött a szurkolók szeretetében.

A következő idényben a manchesterieknek már nem volt ellenfelük Angliában, és nem csak a bajnoki címet szerezték meg, hanem az FA-kupát is begyűjtötték. Ferguson újabb elsőséget mondhatott magáénak, hiszen 1993 augusztusában ő lett a hónap edzője a Premier League-ben - a díjat akkor adták át első alkalommal. Azóta még huszonháromszor sikerült ezt az elismerést megszereznie.

Ferguson aranyköpései

"A lefújás után a BL-trófea csak hatlábnyira lesz tőletek, és ha kikapunk, még csak hozzá sem érhettek. Ráadásul a legtöbbetek soha nem fog ilyen közel kerülni hozzá. Ne merészeljetek úgy visszajönni az öltözőbe, hogy nem adtatok ki mindent magatokból!" Állítólag ez hangzott el az 1999-es BL-döntő szünetében a Camp Nou öltözőjében.

"Ha Gary Neville egy kicsit magasabb lenne, ő lenne a legjobb középhátvéd Nagy-Britanniában. Az apja kifejezetten hórihorgas - én a helyében megnézném, hogy a tejesember hány centi volt."

"Ha egy olasz azt mondja, hogy a tányéron tészta van, a biztonság kedvéért azért megnézem, mi van a szósz alatt."

"Egy hülye baleset volt, ennyi az egész. Milliószor megpróbálhatnám újból, akkor sem sikerülne. Ha meg szándékosan képes lennék ilyesmire, még mindig futballoznék." Az incidensről, amikor az öltőzőben arcon találta Beckhamet egy elrúgott stoplis cipővel.

"Ti jöttök, én kibaszottul nem beszélek veletek. Ő egy kibaszott jó játékos, ti meg kibaszott idióták vagytok." Juan Sebastián Verónról az újságíróknak.

Bemutatja a világnak Beckhamet és Scholest

Az első duplázást követte a második, 1995-ben az FA-kupát nyerte meg a csapat, az 1995-96-os idényben úgy tűnt, hogy megszakad a diadalmas sorozat. Komoly erősítés nem érkezett, Ferguson inkább a saját nevelésű fiatalokra épített. Az első fordulóban az Aston Villa ellen elszenvedett 3-1-es vereség után a BBC szakkommentátora, Alan Hansen ki is jelentette: "Gyerekekkel semmit sem lehet nyerni".

Ferguson felfedezettjei, David Beckham, Paul Scholes, Gary és Phil Neville és Nicky Butt azonban bizonyítottak: ugyan 1995 karácsonyán a MU hátránya tíz pont volt a Newcastle Uniteddel szemben, a tavaszi hajrának köszönhetően (amelynek során a nagy riválist idegenben verték 1-0-ra ismét a Manchester United lett a bajnok.

A focista Ferguson

Ugyan már 1974-ben befejezte játékos-pályafutását (Skóciában kifejezetten eredményes csatár volt, 1966-ban gólkirályi címet szerzett), ám egy alkalommal mégis pályára lépett a MU színeiben. 1989-ben a csapat egy barátságos mérkőzést játszott a bermudai válogatottal, és a találkozón a szakember nem csak saját magát, hanem pályaedzőjét, Archie Knoxot is becserélte, aki gólt is szerzett. 1990 és 1994 között pedig a fia, Darren is tagja volt a United keretének, és 27 bajnokin szerepelt a csapatban. A később a Wolverhampton Wanderersben, a Sparta Rotterdamban, a Wrexhamban és a Peterborough Unitedben is megfordult ifjabb Ferguson apjához hasonlóan edzőnek állt, és jelenleg a Preston North Endet irányítja, vagyis nincs kizárva, hogy Sir Alex visszavonulása után is egy Ferguson ül majd a MU kispadján.

Egy felejthetetlen barcelonai este

Ferguson trófeagyűjteményéből immáron csak egyvalami hiányzott: a Bajnokok Ligája. A manchesteriek többször is közel kerültek hozzá, 1997-ben az elődöntőben, 1998-ban pedig a negyeddöntőben estek ki. 1999 aztán meghozta Ferguson mennybemenetelét: a United nem csak a bajnokságot, hanem a kupát és a BL-t is megnyerte, vagyis triplázott.

A barcelonai BL-döntő máig minden idők egyik legemlékezetesebb fináléja: a Bayern München egy perccel a rendes játékidő letelte előtt még 1-0-ra vezetett, de a Manchester csodával határos módon még a rendes játékidőben fordított.

Egy hónappal a finálé után Fergusont lovaggá ütötték, a MU pedig a következő két bajnokságot is megnyerte. Ezután azonban úgy tűnt, hogy a skót szakember túl van pályája csúcsán: 2002-ben az Arsenalé lett az arany, ráadásul Ferguson korábban kijelentette, hogy a szezon végén visszavonul, ami sokak szerint ez negatív hatással volt a csapatra.

Ferguson nem akart dicstelenül távozni, ezért 2002 februárjában három évvel meghosszabbította szerződését. Saját bevallása szerint a 2003-as aranyérem után érezte a legnagyobb elégtételt: két hónappal a bajnokság vége előtt a csapat lemaradása még nyolc pont volt az Arsenal mögött, de az utolsó tizenegy meccséből tízet megnyert a csapat, így megszerezte az aranyérmet. A nagy menetelés talán legnagyobb diadala a Liverpool elleni hazai 4-0-s győzelem volt.

Aki képtelen visszavonulni

Ekkor már egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Ferguson csak akkor távozik a United, ha maga dönt így, és bár azóta már számtalanszor emlegette a visszavonulást, soha nem tudta rászánni magát. 2004 novemberében az Olympique Lyon elleni hazai BL-meccsen ünnepelte ezredik találkozóját a MU élén - a csapat természetesen győzelemmel köszöntötte a mestert.

Új kihívásokban persze nem volt hiány: megérkezett az angol labdarúgásba Rafa Benítez, majd José Mourinho, ami valószínűleg felvillanyozta Fergusont, akinek a figyelme ismét a BL felé fordult. A 2007 tavaszán az AS Roma ellen lejátszott hazai negyeddöntő alighanem a klub történetének egyik legjobb meccse volt: a manchesteriek 7-1-re gázolták el az olasz együttest.

Az újabb BL-diadal azonban akkor még nem jött össze, erre még egy évet várni kellett: csapata a 2008-as döntőben tizenegyespárbajban múlta felül a Chelsea-t, ezzel Ferguson lett az első brit edző, akinek kétszer sikerült megnyernie az első számú európai klubkupát.

Az új célkitűzés alighanem a triplázás, de Fergusont ismerve akkor is folytatni fogja, ha ez összejön.

Még mindig messze az abszolút rekordtól

Ferguson ugyan megdöntötte Sir Matt Busby rekordját, de attól messze van, hogy új brit csúcsot állítson fel. Azt ugyanis a West Bromwich Albion korábbi szakvezetője, Fred Everiss tartja, aki 1902 és 1948 között, vagyis 46 éven keresztül irányította a csapatot. Más kérdés, hogy Everiss mai értelemben nem volt vezetőedző, inkább adminisztratív feladatot látott el a csapat mellett, a kezdő tizenegy kiválasztását egy testület végezte.

A francia Guy Roux viszont valóban 44 éven keresztül volt az Auxerre trénere, az edzőlegenda 1961-ben vette át a csapatot, és 2005-ben mondott le a posztjáról. Jellemző, hogy Magyarországon a modern időkben nem akadt olyan tréner, aki hét évnél hosszabb időt töltött volna ugyanannál a csapatnál az élvonalban. Garami József 1985 és 1992 között irányította a Pécsi MFC-t, 2004 óta pedig az MTK mestere, vagyis ha a következő szezonra is marad a Hungária körúton, akkor saját csúcsát döntheti meg.

www.global-soccer.eu