Sallói István: Az anyázást is striguláznom kell

Lassan egy éve, hogy az Újpest sportigazgatójából az angol Premier League-ben szereplő Wolverhampton játékosmegfigyelője lett Sallói István. A korábbi válogatott játékos elárulta, hogy az angolok figyelmét már több Videoton-játékos felkeltette, Dzsudzsák Balázst pedig azonnal vinnék, de nem tudják megfizetni. Sallói szerint ugyanakkor az NB I-ből nem lehet dobbantani, mert a nagy klubokat csak a nemzetközi kupameccsek és a válogatott-találkozók érdeklik.

Sallói István az Újpest sportigazgatójaként került kapcsolatba az angol csapattal. Próbajátékra kísérte el a magyar játékosokat, ekkor ismerkedett meg a Wolverhampton vezetőivel, akik érdeklődtek nála a kelet-európai piac iránt, jelentéseket, ajánlásokat kértek tőle. Egy idő után már összeegyeztethetetlenné vált az újpesti munkakörével az angolok igényeinek kiszolgálása.

"Vonzott a lehetőség, és az angolok mellett döntöttem. A feladatom a magyar bajnokságból játékosokat ajánlani, de olykor szerb és szlovák meccseket is megnézek. Határozatlan időre szól a megállapodásunk, addig csinálom, amíg jól érzem magam. Nem kellett Angliába költöznöm, nincs havi fizetésem, éves szinten kapok költségtérítést, illetve az ajánlásom után leigazolt labdarúgók után is járna nekem juttatás" - mondta az [origo]-nak Sallói, akinek ajánlására eddig még nem igazolt le senkit sem a Wolverhampton.

Az anyázás is számít, a gólok nem mindig

"Angliában egy klub legfontosabb szekciója a játékosmegfigyelői, úgynevezett scouthálózat. Arra építik fel a működésüket, hogy felfedeznek, felfuttatnak, majd eladnak egy játékost. Az én munkám egy tehetség megtalálása. Járom az országot, olykor pedig a klub küld el egy meccsre. Belépek a neten elérhető megfigyelőrendszerükbe, és egy szoftver segítségével rögzítem az adatokat. Az egész meccsen csak egy játékost figyelek. Több szempont alapján kell értékelnünk: technikai és taktikai képzettség, fizikális adottságok, felmérni, milyen a karaktere, miként viselkedik, amikor nincs nála a labda. Strigulázni kell azt is, hogy mennyit anyázza a többieket, hogyan reagál a bírói döntésekre. Az értékek adnak egy pontszámot. A főnökeim megnézik a statisztikákat, ha arra érdemesnek találják a játékost, akkor még két-három scout eljön felmérni, majd a főmegfigyelő és talán a vezetőedző."

A média általában értesül egy nagyobb klub érdeklődéséről, így nem mindig lehet reális képet kapni a játékos teljesítményéről, mert van olyan, aki begörcsöl a lehetőségtől, ezért kell többször megnézni. "Az alapképességek a fontosak, nem egyetlen meccs számít. Ha egy játékos gólt rúg, akkor az átlagnéző hajlamos úgy elkönyvelni, hogy jól játszott a meccsen, pedig kiderülhet, hogy a statisztikai adatok mást mutatnak."

Sallói szerint az alábbiakra jó példa a nemrég a belga másodosztályú Antwerpennél kölcsönben szereplő, de végül Magyarországra visszatérő Tisza Tibor. "Tiszáról jó véleménnyel voltak Belgiumban, hiszen több gólt is rúgott, de úgy vélték a szakemberek, hogy valami hiányzik belőle. Az a gond vele, hogy képes 15-20 percre eltűnni a meccsen. Nagyon hullámzó a játéka, de ez fakadhat abból is, hogy gyakran extrát akar nyújtani, nehezen kivitelezhető dolgokba megy bele. Újpesten használtuk a ProZone meccselemző rendszert, az egyik találkozón Tisza két gólt lőtt, de a statisztikák kimutatták, hogy csak negyvenszázalékos hatékonysággal passzolt. Tisza azzal érvelt, hogy jó átadásaiból több is ziccerbe hozta társait. A hiányzó hatvan százalék ugyanakkor nagyon súlyos hibákról árulkodik, és a külföldi klubokat ez eltántorítja a szerződtetéstől."

Viszonyításként Sallói Kakát és Cristiano Ronaldót hozta fel, akik rendszeresen nyolcvan százalék körüli mutatókkal passzolnak, de egy átlagos európai játékossal szemben is elvárás, hogy rendszeresen jóval negyven százalék fölött teljesítsen.

A kameruni klasszis pereputtyát is utaztatta

Sallói még a Diósgyőr ügyvezetőjeként kóstolt bele a játékosmegfigyelők életébe, a DVTK tulajdonosai révén ismerte meg Thomas N'Konót, aki három világbajnokságon is védett a kameruni válogatottban, majd az Espanyol kapusedzője lett. "Úgy volt, hogy a kameruni körutamon N'Kono kísér engem, ha állom a költségeket. Gondoltam, ketten utazgatunk pár napot, és megnézünk néhány meccset. N'Kono viszont elhozta egy csomó barátját, akiknek az utaztatását szintén nekem kellett állnom. Végül azért focit is láthattam. Lesték minden szavam, ha a balszélsőt a jobb oldalon akartam kipróbálni, már át is zavarták a túloldalra. Arról szólt az egész, hogy eladjanak, akit csak lehet. Mindenki pénzt akart látni az átigazolásokból."

Sallói talált pár játékost, akik meghatározó játékosok lettek az NB I-ben. A Diósgyőrbe hozott tizenegy labdarúgó között volt Foxi - akinek felfedezésére a legbüszkébb Sallói -, Sadjo, Litsingi és Ebala is. Ezen felbuzdulva több magyar klub is próbálkozott Afrikában, a DVSC és a ZTE is hozott játékost Gabonból, a Honvéd Mozambikból.

Rossz a megítélése az NB I-nek

Az NB I-ben az átlag fölé emelkedő játékosok értelemszerűen szívesen igazolnának egy erősebb külföldi bajnokságba, de Sallói szerint nem szabad egyből a Premier League-ben vagy a Serie A-ban gondolkodni. "A belga vagy a holland bajnokság tökéletes következő lépcsőfok, hogy beleerősödjenek az európai fociba. Az NB I-ből nem lehet dobbantani, mert a nagy klubokat csak a nemzetközi kupameccsek és a válogatott-találkozók érdeklik. Az általam használt adatlapon van egy olyan rubrika, amit akkor kell kipipálni, ha egy játékos a mérkőzést döntően befolyásolta. Ez egy Messinél persze alapból be van jelölve, de egy magyar játékosnál nagyon ritkán. Andre Alves például már kinőtte az NB I-et, de Angliába nem jöhetne, mert nem válogatott, a többi klubot pedig az zavarhatja, hogy amikor Oroszországban játszott, csak egy gólra volt képes."

A külföldi csapatok inkább az utánpótlásunk feltérképezésére koncentrálnak, főleg a 15-16 éves korosztályból szeretnek próbajátékra hívni játékosokat. "Az általános vélemény a magyar fiatalokról az, hogy a labdával ügyesen bánnak, de labda nélkül nem hasznosak, rosszul helyezkednek. Ez egészen felnőttszintig igaz. Eleinte egy-egy játékos hibájának tudták be az angolok, de az idő múltával rájöttek, hogy ez felkészítési hiányosság a magyar futballban. Simon Krisztián volt az első fecske az Újpestből. Vele is elégedettek voltak, de már rájöttek, hogy őt is rosszul ítélték meg. Továbbra is figyelemmel követik a pályafutását, és úgy érzik, az iránta érdeklődő Feyenoord ideális klub lehet számára a fejlődéshez."

Itthon nincs játékosmegfigyelés

Sallói szerint a magyar klubok a fizetésekben próbálnak egymással versenyezni, a költségvetésük jelentős része erre megy el, de a futball hátterére keveset költenek. "Magyarországon nem létezik a játékosmegfigyelés, mostanában a Videoton próbálkozott hasonlóval, de nem tudom, mennyire komolyan. Itthon a scoutok szerepét az ügynökök töltik be. A magyar kluboknak érdekük, hogy jó kapcsolatot tartsanak fenn a menedzserekkel, hogy eladhassák a játékosaikat külföldre."

A Rudnevs jövőjével foglalkozó írásunkban Nagy Ferenc, a ZTE elnöke felvetette, hogy a menedzserek szándékosan tartják alacsonyan a magyarországi labdarúgók árát. A menedzserként is dolgozó Sallói szerint, ha így lenne, akkor magával tolna ki a játékosügynök. "Azért adják el olykor olcsón a játékosokat, hogy biztosan megvegyék a klubok, de nekik is az lenne az érdekük, hogy drágábban keljenek el, hiszen tíz százalékot kapnak. Dzsudzsák Balázs 2 millió euróért igazolt el az NB I-ből, most meg már 12 millió az ára, egy játékost ennyiért nem visznek el Magyarországról. Dzsudzsákot a Wolves is szívesen megszerezné, de nincs rá pénz. Más magyar is a célkeresztjükben van, amikor középső védőt keresett a klub, Lipták Zoltán nevét dobtam be, de videotonos csapattársát, Elek Ákost is figyelemmel kísérik."

Sallói úgy érzi, most jó helyen van, nem hiányzik neki a magyar bajnokságban mindennapos stressz, ahol az alulfinanszírozott klubok vezetőit rendszeresen kikezdik. "Ahhoz, hogy Magyarországon sportvezető legyél, kötélidegzet kell" - állítja.

"Elavult az akadémiai képzés Magyarországon"

"Nyugaton a bentlakásos akadémiákat már elavultnak tartják, mondván a bezártság nem hasznos" - mondta Sallói, amikor az angliai és a magyar utánpótlásképzés összehasonlítására kértük. "Kint családoknál laknak a tehetségek, akik etetik és edzésre hordják a játékosokat, a klubtól pedig költségtérítést kapnak. A hazai akadémiákban azt tartották érdekesnek az idelátogató szakemberek, hogy az oktatás a futballhoz van igazítva, de ez felvetett bennük pár kérdést. Mi lesz a kirostált játékosokkal, hogyan tudnak visszakerülni előző életükbe, mekkora lesz a lemaradásuk tanulmányaikban? Jelentős különbség még, hogy külföldön kevesebbet edzenek a játékosok, és a képzésre helyezik a hangsúlyt, idehaza pedig a versenyeztetésre. Angliában csak az U18-as korosztálytól van bajnoki tabella. A fiatalok kevesebb tétmeccset játszanak, de több nemzetközi vagy barátságos találkozót, azokat is idősebbek ellen."