Társoldalunk:

Amikor érdemesebb a saját kapuba lőni a labdát - a leghülyébb kupaszabályok

2011.01.29. 14:51

Minden futballszurkoló kívülről fújja, hogy egy kupasorozatban az idegenben szerzett találatok duplán számítanak. Legalábbis a legtöbb esetben, mert a szabály egyáltalán nem általános: Angliában több kivétel is akad, de Dél- vagy Észak- és Közép-Amerikában is van néhány furcsa kiírás.

A héten kialakult az angol ligakupa fináléjának párosítása, miután az elődöntőben az Arsenal és a Birmingham City két mérkőzés alapján jobbnak bizonyult ellenfelénél. Az Ágyúsok az első meccsen az Ipswich Town ellen idegenben elszenvedett 1-0-s vereség után otthon 3-0-ra nyertek, de már 2-0-s vezetésnél is nyugodtak lehettek: az ellenfél hiába szerzett volna gólt, azzal csak a hosszabbítást harcolta volna ki. Az angol ligakupa elődöntőjében ugyanis a rendes játékidőben nem számít a több idegenbeli találat, vagyis, ha összesítésben döntetlen az eredmény, akkor kétszer 15 perces hosszabbítás következik. A ráadásban viszont már életbe lép az idegenben szerzett gólok szabálya, tehát ugyanaz az eredmény, ami 90 perc után még nem ért továbbjutást, 120 után elég lehet.

Hat meccs a továbbjutásért

Azt nem tudni, hogy az angolok miért használják ezt a szokatlan szabályt, de a múltban több csapat is joggal gondolhatta: bárcsak Angliában is úgy gondolkoznának, mint Európa többi részén. A 2008-2009-es kiírásban például a Burnley a Tottenham Hotspur ellen idegenben elszenvedett 4-1-es vereséget követően hazai pályán a rendes játékidőben 3-0-ra győzött. Az európai kupákban ez a továbbjutását jelentette volna, itt viszont hosszabbítás következett, amelynek során a vendégek két gólt lőttek. 2001-ben viszont az Ipswich Town járt pórul: az első meccsen otthon elért 1-0-s győzelem után idegenben 2-1-es vesztésre állt a Birmingham Cityvel szemben a rendes játékidő végén. Más kupasorozatokban ez az Ipswich továbbjutását jelentette volna,  az angol ligakupa szabályai szerint viszont hosszabbítás következett, ahol a birminghamiek még két gólt berámoltak. 1996-ban pedig az Aston Villának még 30 percet kellett volna kibekkelni az Arsenal ellen hazai pályán ahhoz, hogy bejusson a döntőbe: a hosszabbítás után már számításba vették, hogy az első találkozón kétszer is betalált vendégként.

Persze Angliában nem csak a ligakupa kiírása érdekes, nagyon sokáig az FA-kupában is akadtak furcsaságok. A legfontosabb ezek közül az volt, hogy a továbbjutásról nem dönthetett büntetőpárbaj: ha 90 perc döntetlennel zárult, akkor újrajátszás következett, ha kellett, akkor többször is. A kétszer 15 perces hosszabbítás a harmadik mérkőzéstől lépett életbe: 1972-ben az Oxford City és az Alvechurch összesen hat találkozón, 660 percen keresztül gyűrte egymást, amíg eldőlt a továbbjutás. Mindez az 1990-es évek közepéig tartott, amikor is a kiírást megváltoztatták, és ma már a második újrajátszáson jöhetnek a büntetők. Az elődöntőben és a döntőben pedig már újrajátszás sincsen, itt mindenképpen egy meccsen kell eldőlnie a párharcnak.

A Honvéd volt az első haszonélvező

A feljutásért zajló rájátszásban viszont 2000 óta nem számítják be a több idegenbeli találatot - ha 90 perc után az összesített állás döntetlen, akkor jöhet a ráadás, és ha annak végén sem dől el a párviadal, akkor a büntetők. Tavaly a Leicester City a hazai pályán elszenvedett 1-0-s vereség után idegenben 3-2-re verte a Cardiff Cityt, és az idegenben szerzett gólok alapján bejutott volna a döntőbe, de mivel ezt nem vették figyelembe, így tizenegyesek döntöttek a továbbjutásról, és ebben a cardiffiak bizonyultak jobbnak. 2008-ban a Crystal Palace bánta, hogy a szabályok különböznek a más kupasorozatokban megszokottaktól, mert a Bristol elleni idegenbeli 2-1-es vereség után otthon 1-0-ra vezetett, ami a BL-ben továbbjutást érne, ám a playoffban hosszabbítás következett, amelyben a bristoliak két gólt is szereztek.

Azt, hogy a döntetlen összesített állás esetén az idegenben szerzett találatok döntsenek, az 1965-66-os idényben vezették be az európai kupákban: előtte semleges pályán lejátszott harmadik találkozó következett, és ha ott sem bírtak egymással a csapatok, akkor jött a sorsolás. Az első csapat, amely profitált az új szabályból, a Budapesti Honvéd volt, amely a KEK-ben idegenben 3-2-re nyert a Dukla Praha ellen, és így belefért, hogy otthon viszont kikapott 2-1-re.

A szabály azóta magától értetődő, pedig okozhat furcsa eseteket, ha két olyan csapat játszik, amelynek ugyanaz a stadionja. A Bajnokok Ligájában 2003-ban az elődöntőben a Milan és az Internazionale csapott össze, és természetesen mindkét meccset a Giuseppe Meazza-stadionban rendezték. Papíron azonban az első meccsen a Milan, a második pedig az Inter volt a pályaválasztó, és mivel az első találkozón nem született gólt, a visszavágón pedig 1-1-lett a végeredmény, így a piros-feketék kerültek a döntőbe.

Forrás: AFP
Az Inter-Milan derbiken csak jelképes a pályaválasztói jog - kivéve a kupákban

Amikor nincs hazai pálya

A fenti anomáliát a Brazil Kupában egyszerű módszerrel kerülik el: a kiírásban szerepel, ha két olyan klub csap össze, amely ugyanott játssza a hazai meccseit, akkor a továbbjutásról nem dönthetnek az idegenben szerzett gólok. 2006-ban például a riói Flamengo és Vasco da Gama azzal a tudattal léphetett pályára, hogy nem kell az idegenbeli találatokkal számolni - furcsa is lett volna, elvégre mind a két mérkőzésre a Maracanában került sor.

Dél-Amerikában amúgy is szeretnek különcködni: a Libertadores-kupában nagyon sokáig nem hogy az idegenbeli találatokat nem számolták, de még az összesített gólarányt sem: az első meccsen elszenvedett nagy gólkülönbségű vereség után a visszavágón elég volt egyetlen találattal nyerni ahhoz, hogy harmadik meccsre legyen szükség, a gólkülönbséget csak akkor nézték, ha ez a harmadik találkozó döntetlen lett. Az argentin Estudiantes például az 1968-as döntőben a hazai 2-1-es győzelem után idegenben 3-1-re kapott ki a brazil Palmeirastól, amely ezzel csak a harmadik meccs lehetőségét érte el - ott pedig az argentinok
győztek 2-0-ra.

1988-tól kezdve már az összesített gólarány is számított, de az idegenbeli gólokat továbbra sem vették figyelembe, erre csak 2008-tól került sor. A hosszabbítást viszont nem szerethették Dél-Amerikában, mert teljesen mellőzték a kiírásból: "meccsnull" után rögtön a büntetők következnek, kivéve a döntőt.

A szándékos öngól elnyerte jutalmát

Közép-Amerikában sem egyszerű a drukkerek élete, a CONCACAF Bajnokok Ligájában ugyanis szintén eltér a kiírás a megszokottól. Itt ugyan figyelembe veszik az idegenben szerzett gólokat, de csak a rendes játékidőben, a hosszabbításban már nem.

A Puerto Rico Islanders hívei valószínűleg átkozzák azt a napot, amikor ezt kitalálták, hiszen 2009-ben emiatt nem jutottak be a döntőbe. A csapat a mexikói Cruz Azul elleni elődöntő első meccsét otthon 2-0-ra nyerte meg, majd a visszavágón 90 perc után ugyanilyen arányban állt vesztésre. Jött tehát a ráadás, amelyben mind a két csapat szerzett egy gólt - Európában mindez az Islanders továbbjutását jelentette volna,  az idegenben szerzett gól miatt. A CONCACAF-nál azonban a hosszabbításban ez már nem számít, így a továbbjutásról a tizenegyesek döntöttek, és azokat a mexikóiak rúgták jobban.

A legfurcsább szabályt azonban alighanem a Shell Karibi Kupa 1994-es kiírásában alkalmazták. A regionális torna csoportkörében Barbados és Grenada játszott egymással az utolsó fordulóban, és a képlet egyszerű volt: a barbadosiaknak legalább két góllal kellett nyerniük a továbbjutáshoz, ellenkező esetben Grenada került volna be a második körbe. Hét perccel a lefújás előtt 2-0-ra vezetett Barbados, azonban ekkor Grenada szépített, és a barbadosiak helyzete reménytelennek tűnt. Igen ám, de ekkor eszükbe jutott a torna furcsa kiírása, amely szerint a csoportkörben nem születhet döntetlen, hosszabbítás lesz, ahol aranygól dönt - a mindent eldöntő találat pedig duplán számít. Vagyis Barbadosnak hét perce volt arra, hogy szerezzen egy gólt, döntetlen esetén viszont kaptak volna még fél órát. Ezt gyorsan sikerült is kiszámolniuk, és három perccel a lefújás előtt egy rendkívül mókás, egyértelműen szándékos öngóllal kiegyenlítették az állást


A grenadaiaknak is leesett, hogy miről van szó, és az a furcsa helyzet alakult ki, hogy az egyik csapatnak mindegy volt, melyik kapuba kerül be a labda, a másiknak viszont mindenáron el kellett kerülnie, hogy gól szülessen. Barbados tehát nem csak a saját, hanem az ellenfél kapuját is védte, miközben Grenada mind a kettőbe megpróbált betalálni - mindhiába. A hosszabbításban aztán minden visszatért a megszokott kerékvágásba, és Barbados elnyerte jutalmát: újabb góljával nyert 3-2-re, jobban mondva 4-2-re, és így bejutott a fináléba.

www.global-soccer.eu

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK