Társoldalunk:

"Úgy néz ki, a belgák jobban elismernek" - interjú Fazekas László ezüstcipős focistával

2011.04.20. 13:20

"Kilencvenkétszeres magyar válogatott vagyok, a csapat huszonöt éve nem jutott ki vébére, mégsem volt senki kíváncsi a véleményemre" - nyilatkozta az [origo]-nak Fazekas László, aki az elmúlt évtizedekben nem látott okot arra, hogy Belgiumból hazaköltözzön. A 63 éves olimpiai bajnok azért nem edzősködik, mert szereti a nyugodt hétvégéket, de ha Magyarországra hívnák, leülne a tárgyalóasztalhoz. Az egykori ezüstcipős úgy érzi, hogy fordulóponthoz érkezett a magyar futball, amely szerinte azért lehet jobb, mert a miniszterelnök nagy futballrajongó, és a sportágba emiatt több pénz kerülhet.

Folyamatosan frissülő, új sorozatunkban a magyar labdarúgás nagy alakjaival, érdekes személyiségeivel beszélgetünk. Ha elovasta az interjút, töltse ki az [origo] focikvízét is, és nyerjen válogatott sporteszközöket!

- Február végén hosszú idő után meghívást kapott Magyarországra, ám a Magyar Labdarúgás Fórumán végül elmaradt az előadása. Mérges volt emiatt?
- Nem. Sajnos csúszott az egész program háromnegyed órával, én pedig lekéstem volna a repülőmet, ha maradok. Bár azért eszembe jutott, hogy harminc évet kellett várnom, hogy végre valaki megkérdezze a véleményemet, és most, hogy végre beszélhettem volna, közbejött ez a dolog. Talán lesz még rá lehetőségem, hogy megszólaljak.

- Miről beszélt volna?
- El akartam mondani mindazt, amit a profi futballról tudok. Játszottam Belgiumban, edző is voltam, és harminc év alatt a saját bőrömön is megtapasztaltam, hogy mi is az a profizmus.

- A magyarok mennyire profik?
- Otthon kevés profi van, de most, hogy megváltozott az élet, remélem, rákényszeríti a magyarokat is a profi gondolkodásmódra.

- Milyen változásra gondol?
- Arra, hogy most eljött egy fordulópont, hiszen a miniszterelnökünk nagy futballrajongó, a labdarúgásba pedig több pénz kerülhet. Ha most nem lesz jobb a magyar foci, akkor nem tudom, hogy mikor.

- Csányi Sándor MLSZ-elnök a futballfórumon arról beszélt, hogy 2020-ig 230 milliárd forint kerül majd a futballba, ám rögtön megjelentek az ellendrukkerek is, akik szerint a magyar foci nem érdemel ennyi pénzt.
- Akik ezt mondják, nem szeretik a focit. Aki szereti, az tudja, ha jobb lenne a magyar labdarúgás, akkor mindenki rólunk beszélne, Magyarország megítélésének is jót tenne. Ha jó lenne a magyar foci, abból mindenki profitálna.

- Említette a profizmus fontosságát. Ön szerint mit jelent profinak lenni?
- Annyit, hogy produkálni kell, mert ha nem produkálsz, akkor hátrányba kerülsz, és akik mögötted vannak, könnyen beugorhatnak a helyedre. A profizmus egy kőkemény konkurenciaharcról szól, ebben a világban nincs olyan, hogy "mi lett volna, ha". Aki itt meg tud ragadni, azt kemény fából faragták, és nagy karriert futhat be.

- A belgiumi magyarok már azok?
- Aki stabil kezdő, az igen. Jelenleg két ilyen játékos van, akik ráadásul élcsapatokban szerepelnek: Juhász Roland az Anderlechtben, Tőzsér Dániel pedig a Genkben. Aki egy nyugati-európai együttesben biztos csapattag, annak a válogatottban is ott van a helye.

- Tőzsér Dániel helye is ott lenne? Mert ő nem tagja a jelenlegi keretnek.
- Nos, ha van egy másik olyan játékos, aki egy másik nyugati csapatban meghatározó ember, és jobb nála, akkor őt kell játszatni. De erről úgyis a szövetségi kapitány dönt, akinek minden tényezőt figyelembe kell vennie, hiszen a futballistákat be kell építeni egy csapatba. Nem mindegy, hogy milyen a játékos mentalitása, nem mindegy, hogy a játékos miként áll hozzá a válogatottbeli szerepléshez, ezek alapján kell az edzőnek meghoznia a megfelelő döntést.

- Lehetséges, hogy a magyar foci a belga kapus, Jean-Marie Pfaff megtorlatlan szabálytalansága miatt van ott, ahol? (Az 1982-es spanyolországi vb-n 1-0-s magyar vezetésnél Pfaff elgázolta a kiugró Fazekast, de megúszta büntetlenül az esetet, a belgák utána egyenlítettek, így nem jutott tovább a válogatott a csoportjából - a szerk.)
- Nem hinném. Akkor fájó volt, mert megérdemeltük volna a továbbjutást a csoportból, de a belgák is, hiszen előtte legyőzték a Maradonával felálló Argentínát.

Forrás: MTI/Illyés Tibor

- De akkor, külső szemlélőként, mit gondol, miért került oda a magyar foci, ahol most van?
- Először is, a magyar labdarúgás állapotáról sokat elmond, hogy kilencvenkétszeres magyar válogatott vagyok, a csapat huszonöt éve nem jutott ki vb-re, mégsem volt senki kíváncsi a véleményemre, vagy esetleg a tanácsomra. Hogy mi volt a fordulópont? Szerintem mindegyik pillanat az volt, amikor a válogatott nem jutott ki a vb-re, hiszen amikor nem mennek jól a dolgok, akkor az okos ember megpróbál tanulni másoktól. Lehetett volna tanulni például a belgáktól, akik hat vb-n szerepeltek zsinórban. Amikor kijöttem, akkor élték a fénykorukat, 1980-ban Eb-döntőt játszottak a németekkel, 1986-ban pedig Mexikóban bronzérmesek lettek. Ha nincs eredmény, és nem tudjuk, hogy mi volt a hiba, majd megyünk tovább a saját fejünk után, de megint falba ütközünk, akkor meg kell nézni, hogy mit csináltunk rosszul, és hogy mit profitálhatunk azoktól, akik ugyanezt a dolgot jól csinálják.

- Ez ennyire egyszerű?
- Igen. A labdarúgás egy szakma, ugyanolyan, mint asztalosnak vagy vízszerelőnek lenni. Minden labdarúgócsapatnak olyan emberekre van szüksége, akik magas szinten tudják művelni a mesterségüket. Lehet szakemberekkel vagy inasokkal dolgozni, de a szakemberekkel előbbre lehet lépni, míg az inasokkal várni kell az eredményre.

- Ha ez így van, akkor az 1990-ben vb-győztes, aranylabdás Lothar Matthaus irányításával miért nem lépett előbbre a válogatott?
- Ezt csak ő tudná elmondani, hogy miért nem. Nemcsak arról van szó, hogy kicserélünk egy kapitányt, az egész labdarúgást az alapoktól kezdve meg kell vizsgálni, hogy miért nem lépünk előre.

- Hányszor hívták az elmúlt harminc évben Magyarországra?
- Néhányszor felmerült a nevem, de komolyabb tárgyalásra sajnos soha nem került sor. Addig egyetlen alkalommal sem jutottunk el, hogy az anyagiakról beszéljünk, szóval ezek inkább csak tapogatózások voltak.

- Miért lett vége ezeknek a tárgyalásoknak?
- Az Újpestnél egy alkalommal azt mondták, anyagilag januárig tudják garantálni az alkalmazásomat, utána nem - egy ilyen kalandba én nem vághattam bele.

- Gondolt arra akár egyszer is, hogy hazaköltözzön?
- Nem volt okom rá, ezért nem gondoltam erre, ráadásul a gyerekeim itt élnek, a harmadik már itt is született Belgiumban.

- A magyarországi közéleti és sporteseményeket mennyire követi?
- Nem mondanám, hogy percre kész vagyok, csak úgy nagy általánosságban tudom, hogy milyen változások történnek. Mondjuk úgy sincs beleszólásom abba, hogy mi zajlik otthon. Volt olyan időszak, amikor itt is meg tudtam venni a Népsportot, és volt olyan belga lap, amely megírta a magyar bajnokság eredményeit, ám ez már a múlté.

- Belgiumban már közel feleannyi időt eltöltött, mint Magyarországon. Mennyiben érzi a hazájának?
- Igaz, itt lakom, de csak egy hazája van az embernek.

- Korábban edzőként is sikeres volt, most miért nem ül a kispadon?
- Mert szeretem a nyugodt hétvégéket, és nem vagyok rászorulva arra, hogy edzősködjek. Meg hát nagy a harc az edzői posztokért, Belgiumban úgy mondják, hogy több edző van, mint templomtorony. A kiöregedett játékosok is edzőnek akarnak állni, van, hogy lejár az ember ideje.

Videointerjú Fazekas Lászlóval (2007. 11. 22.)


-  A focitól azért, ha jól sejtem, nem került távol.
- Nagyon sok meghívást kapok a belga bajnokikra, főleg első osztályúakra, de néha másod- és harmadosztályú meccsekre is járok. A lakhelyemnek, Merksem Schotennek harmadik ligás csapata van, alkalomadtán őket is megnézem. Egyébként pedig sportreklámokkal foglalkozom, olyan szponzorokkal tárgyalok, akik a futballba akarnak befektetni.

- Belgiumban mennyire ismerik?
- Amikor a magyar válogatott Antwerpentől 40 kilométerre játszott 2009-ben, akkor nem kaptam semmilyen jelzést Magyarországról, nem hívtak meg a mérkőzésre. Viszont a belga televízió a meccs szünetében levetített egy tízperces riportot, amelyben csak engem kérdeztek. Úgy néz ki, a belgák jobban elismernek, bár ezt a meccset - amelyen 3-0-ra nyertek a belgák - még az előző MLSZ-vezetés idején játszották.

- Amikor a Belgiumba kikerült Tisza Tibort önről kérdeztük, a csatár ódákat zengett önről. Hogyan került kapcsolatba az újpesti játékossal?
- Nagyon érdekes, de ő pont azokban a csapatokban fordult meg, amelyekben én is, a Royal FC Antwerpben és a St. Truidenben. Kijárok a volt csapataim meccseire, egy bajnoki után találkoztam vele, elmondtam neki a magamét, amiből talán tud profitálni (az interjú után kiderült, Tisza Tibort nem tartja meg a belga klub - a szerk.).

- Mit gondol, önnek milyen külföldi karrierje lehetett volna, ha nem csak 33 évesen engedik Belgiumba igazolni?
- Elsősorban anyagilag sokkal jobban jártam volna, mint ha otthon maradok. Másodsorban talán még jobb játékos lettem volna, ha még hamarabb kikerülök, és akkor a játékomból talán még többet profitált volna a magyar labdarúgás. De ez nemcsak rám, hanem a többi kortársamra is igaz. Ha a hatvanas-hetvenes években ki lehetett volna igazolni külföldre úgy, mint most, akkor rengeteg magyar játszott volna a nyugati bajnokságokban. Ez nagy előnyére vált volna a magyar labdarúgásnak.

- Ha most kapna egy állásajánlatot Magyarországon, hazajönne?
- Nem tudom, lehetne esetleg beszélni róla, de le kéne ülni egy asztalhoz, aztán meglátnánk. De addig úgysem mennék haza, amíg fel nem térképeznénk egy kiszámítható jövőképet.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK