Vágólapra másolva!
A francia klubfutball ebben a szezonban a bajnoki címet és a kupát is besöprő Lille-ről szólt. Az egyesületet 2004-ben megvásárló tulajdonos, Michel Seydoux számára a siker nem ismeretlen, hiszen filmproducerként már Oscar-díjat is kapott.

A Lille szurkolói igazi fiesztára készülhetnek vasárnap este, hiszen csapatuk már bajnokként fogadja a Ligue 1 utolsó fordulójában a Stade Rennes-t. Sőt, korábban a kupát is begyűjtötte, ezzel megismételte története legnagyobb sikerét, az 1946-os duplázást. A klubot 2004 óta irányító elnök, Michel Seydoux ennél jobb forgatókönyvet el sem képzelhetett volna, pedig azokhoz nagyon ért, elvégre producer, Franciaország egyik legfontosabb filmes családjának a tagja.

Oscar-díjas producer a klub élén

Seydoux az 1970-es évek elején alapította produkciós irodáját, a Caméra One-t, amelynek első nagyjátékfilmje a Magyarországon 1977-ben bemutatott Szeress engem, Lily volt. Az 1990-es évekre a cég kinőtte magát: Seydoux volt a társproducere a Gérard Depardieu főszereplésével készült Cyrano de Bergeracnak, 1994-ben pedig a Nyikita Mihalkov által rendezett Csalóka napfény elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat. Mihalkov következő filmje, A szibériai borbély is Seydoux produceri munkáját dicséri, és bár legutóbbi filmjeit hazákban nem mutatták be, Franciaországban a mozik rendre vetítik a Caméra One közreműködésével készült alkotásokat.

Nem Michel az egyetlen a famíliában, akinek köze van a mozihoz. Négy évvel idősebb bátyja, Nicolas már 1974-ben az alelnöke volt a legnagyobb francia filmproduceri és -forgalmazó cégnek, a Gaumont-nak, amelyet 1895-ben alapítottak, így a világ legrégebbi ilyen jellegű vállalata. A Gaumont részvényeinek 60 százaléka továbbra is az ő birtokában van. A legidősebb testvér, Jérome eleinte a média más ágazataiban forgatta vagyonát (amelyet jelenleg 700 millió euróra becsülnek, amivel ő Franciaország 52. leggazdagabb embere): 1977-ben a Matin de Paris című napilap alapításában vett részt, 1986-tól pedig a Le Cinq televíziós csatorna elnökségébe került be. 1990-ben aztán egymilliárd frankért megvásárolta a másik nagy francia filmvállalatot, a Pathét, amelynek a mai napig társelnöke. Producerként olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint az Asterix az Olimpián, vagy az Isten hozott az Isten háta mögött. Unokája, Lea ismert színésznő és modell, szerepelt többek között a Becstelen Brigantykban is.

A kész helyett a tudatos építőmunkát választotta

A Seydoux család tehát ezer szállal kötődik a filmhez, de hogyan lett Michelből a Lille tulajdonosa és elnöke? Természetesen a családi kötelék itt is sokat számított, Jérome ugyanis 1999 óta az Olympique Lyon egyik fő részvényese, és fel is ajánlott öccsének egy pozíciót a klub vezetőségében. Michel azonban úgy gondolta, hogy egyedül is menne neki, így 2001-ben betársult a Lille-be, amelynek egy évvel később az elnöke, 2004-ben pedig a fő tulajdonosa lett, miután megvásárolta Luc Dayantól az egyesület részvényeinek 54 százalékát. A Lille akkor erős középcsapatnak számított a Ligue 1-ben (2001-ben újoncként bronzérmes lett), és Seydoux úgy vélte, hogy a Lyonban bevált üzleti modellt érdemes követni, amely nem ígér azonnali sikert, de hosszú távon eredményesebb lehet.

Forrás: AFP/Bertrand Langlois
A védő Adil Rami az ünneplés középpontjában

Ennek megfelelően szó sem volt arról, hogy talicskával öntötte volna a pénzt a csapatba, hanem igyekezett lépésről lépésre fejleszteni a klubot. Első körben egy minden igényt kielégítő utánpótlásközpontot építtetett közel húszmillió euróért, amelyről a France Football némi elfogultsággal azt írta: "lenyűgözőbb, mint Európa bármelyik hasonló létesítménye, beleértve az Arsenalét, a Manchester Unitedét és a Barcelonáét." A Lille évről évre jó pénzért eladta legjobb játékosait, többnyire a Lyonnak, amely Michel Bastosért 18 millió eurót, Kader Keitáért 16,8 milliót, Jean Makounért 14 milliót, Eric Abidalért 8,5 milliót, Mathieu Bodmerért pedig 6,8 milliót fizetett. A befolyt összeget nem feltétlenül az erősítésekre költötték, ahogyan a sportigazgató, Frédéric Paquet fogalmazott: "A játékosok igazolásánál nem az összeg a lényeg, hanem hogy az ár-érték arány megfelelő legyen." Seydoux pedig így foglalta össze az egyesület játékospolitikáját: "Nem megvesszük a legjobb futballistákat, hanem a nálunk lévőkből igyekszünk másoknál jobbat nevelni, és nagy figyelmet fordítunk az utánpótlás-nevelésre."

Ötvenezres stadion épül

A szisztematikus munka idénre beérett: a legnagyobb sztárt, a belga Eden Hazard-t 14 évesen igazolták le, a bajnokcsapat meghatározó játékosai közül saját nevelésű Mathieu Debuchy, Yohan Cabaye és Stéphane Dumont is. A Lille azon kevés egyesületek közé tartozik Franciaországban, amelynek az elmúlt időszakban nőtt a nézőszáma, aminek azért van jelentősége, mert 2012-re elkészül a klub új, ultramodern arénája, a Grand Stade Lille Métropole. Ez ugyan nem a Lille OSC, hanem a város tulajdona lesz, de a klub kasszájába megy majd minden bevétel, beleértve az egyéb rendezvényeket (például a koncertekét) is.

Forrás: AFP/Bertrand Langlois
Rio Mavuba nyomában a csapat

Az átlagnézőszám jelenleg kevesebb húszezernél, az új stadion pedig ötvenezres lesz, de a vezetőség bízik abban, hogy ezt is sikerül majd megtölteni. "Tudjuk, hogy nem lesz könnyű, de arra számítunk, hogy az átlagézőszám 37 és 40 ezer között lesz" - nyilatkozta Paquet. Hogy ez nem irreális, azt jelzi, hogy amikor a Lille 2008-ban a Stade de France-ba vitte a Lyon elleni bajnokiját, akkor 78 ezren látogattak ki, ami nézőcsúcs a Ligue 1-ben.

Sharon Stone-nal csábított az elnök

Nem a Lille lesz az egyetlen klub a Bajnokok Ligájában, amelynek élén egy filmproducer áll. A Serie A-ban bronzérmet szerzett, és ezzel a BL főtáblájára került Napoli elnöke ugyanis az 1970-es évektől a filmiparban dolgozó Aurelio de Laurentiis. Az alkotásait elsősorban az olasz piacon forgalmazó üzletember 2004-ben gyakorlatilag megmentette az egyesületet, amely vezérletével a harmadosztályból jutott el a Bajnokok Ligájáig. A De Laurentiis név nem cseng rosszul Hollywoodban sem, hiszen a Napoli elnökének nagybátyja, Dino nevéhez olyan filmek fűződnek, mint az Országúton, a Serpico, a Ragtime, vagy a Conan-sorozat.

Korábban a Fiorentinának is egy filmproducer-família volt a tulajdonosa: Mario, majd Vittorio Cecchi Gori is ezzel foglalkozott. Utóbbi 1994-ben azzal az ígérettel csábította Firenzébe a friss világbajnok brazil védőt, Márcio Santost, hogy ha legalább hat gólt szerez, akkor szervez neki egy találkozót Sharon Stone-nal. A randi azonban nem jött össze, mert a bekk csak négyszer volt eredményes, kétszer ráadásul a saját kapujába lőtt.



www.global-soccer.eu