Vágólapra másolva!
Bár a német Bayern München labdarúgócsapatával két bajnoki címet nyert, a BEK-döntőig is eljutott, mégsem jutott szerep Csernai Pálnak a magyar labdarúgásban. A Budapesten élő hetvennyolc éves egykori edző az [origo]-nak mesélt Puskás Ferenc be nem teljesedett jóslatáról, a Bayern München különös edzőváltási szokásairól, az észak-koreai válogatottnál tapasztalt nevetséges edzésekről. Elmondta, miért nem bírt ki fél évnél többet a soproni kispadon, miért nem kamatoztathatta tudását a magyar labdarúgásban, és hogy miért nem lesz magyar játékosa a Bayernnek a közeljövőben.

- Milyen érzés volt az Aranycsapat tagjaival pályára lépni a válogatottban?
- Azt a két mérkőzést sohasem felejtem, amikor 1955-ben, fiatal játékosként bekerültem az északi túrára induló magyar válogatott keretébe, Puskás Ferenc és Kocsis Sándor mellé. Kilencven percet játszottam Norvégia és Finnország ellen, Puskás a két meccs után azt mondta nekem: Te még leszel többször is válogatott.

- Az élet azonban közbeszólt. Miért éppen Németország felé vette az irányt az 1956-os forradalom idején?
- A B válogatottal Bécsben játszottunk, de a találkozó után már nem jöttem vissza Magyarországra. Ausztriában élő ismerőseim segítségével emigráltam Németországba.

- Nehéz volt boldogulnia?
- Tudtam, ha valamiből megélhetek, az a labdarúgás lesz. Az 1954-es vb-döntőnek hála, akkoriban nagyon jó ajánlólevél volt, ha valaki pályára lépett a magyar válogatottban. A Karlsruher SC volt az első csapatom, amely a magyar elnöke révén szerződtetett 22 évesen. A magyar szövetség tíz hónapra eltiltott, de legalább már tudtam hol edzeni a bemutatkozásig.

- Hogy kezdődött az edzői pályafutása?
- Egy véletlen folytán. Befejeztem az aktív játékot a Stuttgarter Kickersben, és hirtelen rengeteg szabadidőm lett. Unaloműzésből vettem át egy helyi amatőr csapat irányítását, és mivel szórakoztatott a dolog, beiratkoztam a kölni egyetemre, de még akkor sem merült fel bennem, hogy akár foglalkozás is lehet számomra az edzőség. Korábbi magyar válogatottként és ismert németországi légiósként nem volt nehéz elvégeznem az iskolát, ami után a másodosztályú Wacker Berlin edzője lettem, pedig egy menedzser ismerősöm révén spanyol klubnál is kezdhettem volna, de nem akartam országot váltani.

- A Wacker Berlin, a Reutlingen és a belga Antwerp után szövetségi edző lett az észak-badeni tartományi szövetségnél. Mi volt a feladata?
- A helyi amatőr korosztályos és felnőtt válogatott felkészítése. Először egy évre írtam alá, de elégedettek lehettek velem, mert néggyel meghosszabbítottuk. Közben a tunibergi sportiskolában tanítottam. Minden évben, Duisburgban volt a tartományi válogatottak bajnoksága, amelyet több korosztályos csapatommal is megnyertem.

- A sikerekre felfigyeltek a profik között is?
- A Bundesligában szereplő Eintracht Frankfurt edzője 1978-ban az Aranycsapat egykori játékosa, Lóránt Gyula volt, aki Freiburg környékén lakott. Gyakran betért hozzám, beszélgettünk a labdarúgásról, és amikor másodedzőt keresett, rám gondolt.

Fotó: Magócsi Márton [origo]
Csernai Pál keze alatt világsztárok dolgoztak

- Rövidre sikerült a frankfurti kaland. Hogy történt az edzőcsere a Bayern Münchennel?
- Miután 1976-ban 4-0-ra legyőztük a Bayernt, a két klub vezetősége eldöntötte, hogy edzőt cserél. Lóránt ment Münchenbe, Dettmar Cramer pedig Frankfurtba. Nekem felajánlották, hogy maradhatok Cramer mellett, de nem ismertem őt, így követtem Lórántot. Akkoriban a Bayern München nem volt FC Hollywood, a gyenge szereplés miatt az anyagi lehetőségek korlátozottak voltak, a játékoskeret zöme öreg volt. Az eredmények sem jöttek gyorsan.

- Lóránt Gyulának meg is köszönték a munkát fél év múlva.
- Emlékezetes nap volt az számomra. Kikaptunk a Düsseldorf otthonában 7-1-re, és Lóránt a repülőn már pedzegette nekem, hogy ebből nagy baj lesz, de én nem igazán tudtam mire vélni a gondterheltségét. A hétfői játékosmegbeszélés előtt lejött Walter Fembeck ügyvezető, hogy Lórántot a vezetőség hívatja, majd 20 perccel később Fembeck visszatért, és közölte velem, hogy én vagyok a vezetőedző, tartsam meg a megbeszélést.


A Düsseldorf kiütötte a vendég münchenieket

- Mivel nyitott az öltözőben?
- Rögtön a közepébe vágtam, mert szúrta a szemem, hogy klikkesedés alakult ki a csapatban. Három csoport volt: Gerd Müller állt az öregek, Paul Breitner a lázadozók és Jupp Kappellmann az értelmesebbek élén. Lóránt ezzel nem igazán foglalkozott, én viszont megmondtam nekik: nem érdekel ki kinek a barátja, vagy nem barátja, a tréningen és a mérkőzésen ezt nem akarom érzékelni. Továbbá a sajtóban mindenki csak saját magáról nyilatkozhat.

- El tudta fogadtatni ezt olyan egyéniségekkel, mint Paul Breitner, Karl-Heinz Rummenigge vagy Klaus Augenthaler?
- Paul Breitner híresen kritikus hangnemben beszélt az edzőivel, de sajtó is csodálkozott rajta, hogy az én Bayernnél eltöltött öt évem alatt egyetlen probléma sem került az öltözőfalakon kívülre. Valahogy sikerült megtalálnom a megfelelő hangnemet a játékosaimmal. Gerd Müller viszont rendszeresen ittasan jött edzésre, így rá nem számíthattam a továbbiakban. Johan Cruyff búcsúmeccse után rákérdeztem, mi van a poharában? Rumos kólát ivott, már nem volt neki elég a sör.

- Hogy alakult ki a bajnoki címet és BEK-döntőt eredményező "Pál-rendszer"? (A Bayern elnöke, Willi Hoffmann nevezte el a tévéközvetítések után - a szerk.)
- Az Antwerpnél eltöltött időszakomban éreztem rá a területvédekezés hatékonyságára, a belga klubok ezt játszották. A Bayern Münchennél már Lóránt Gyula is próbálkozott vele, de valahogy az én kezem alatt tökéletesedett ez a 4-4-2-es szerkezet. A Bundesliga-csapatok akkoriban emberfogással játszottak, aki kipróbálta a területvédekezést, az elbukott, persze nekem sem ment simán a dolog.

- Mi volt a gond?
- Próbáltam a Pál-rendszerhez igazítani a Bayern játékát, de a Braunschweig elleni idegenbeli döntetlen után majdnem lezárult a fejezet. A frankfurti repülőtéren vártuk a csatlakozást, és a csapattal a televízióban néztük a Bundesliga-eredményeket, amikor bemondták, hogy hétfőtől új edző, Max Merkel irányítja a Bayern Münchent. Ez szombaton történt. Miközben a hogyan tovább foglalkoztatott, észrevettem, hogy a játékosaim eltűntek mellőlem. Húsz perc múlva előjöttek a mellékhelységből, páran kezet fogtak velem, majd hazarepültünk. Nem tudtam mire vélni, de sejtettem, hogy valamit szervezkednek. Vasárnap beszéltem az elnökkel, elmondta, hogy a hír igaz, de maradhatok másodedző Merkel mellett. Én erre csak annyit mondtam, hogy akkor vállalom, ha a csapat beleegyezik. Szerintem az elnök nem sejtette, hogyan értettem.

Fotó: Magócsi Márton [origo]
A Bayern játékosai kitartottak mellette

- Újabb emlékezetes megbeszélés következett?
- Hétfőn ott várt bennünket a teljes a Bayern-vezérkar. Wilhelm Neudecker elnök bejelentette a játékosoknak Merkel érkezését, ám Sepp Maier csapatkapitány szót kért. A játékosok a repülőtéren ugyanis megszavazták, hogy én maradjak az edző. Akkor egy viharos szócsata vette kezdetét az elnök és a játékosok között, melynek az lett a vége, hogy Neudecker tíz percet adott a játékosoknak a döntésük megváltoztatására, különben lemond. A játékosok kitartottak, Neudecker pedig lemondott, de elszámította magát, mert az elnökség többi tagja nem távozott, mivel akkor új választást kellett volna kiírni, így Willi Hoffmann alelnök örömmel lépett előbbre a rangsorban.

- Ezután már nyugodtan dolgozhatott?
- A sajtó még hetekig dobálózott újabb edzőnevekkel, ám megindult a szekerünk. Az akkori német kirakatcsapatot, a Mönchengladbachot 6-1-re vertük, végül a középmezőnyből a harmadik helyre vezettem a csapatot, és kiléphettünk az európai porondra, ami a klub anyagi helyzete miatt nagyon fontos volt. A következő évben ugyanazzal a kerettel bajnokok lettünk. Ez nagy eredmény volt másfél év munka után. A Pál-rendszer egyre népszerűbb lett.

- Fájó emlék az 1982-ben elvesztett BEK-döntő az Aston Villa ellen?
- Nagyon jó mérkőzést játszottunk, de életem egyik legfájóbb emlékeként őrzöm. Kikaptunk 1-0-ra, másnap visszajöttünk Rotterdamból, a csapatot a városházán fogadták, de én nem tudtam elmenni velük, a reptérről azonnal hazamentem. Meg akartam nyerni azt a meccset. Abban a szezonban sajnos nagyon ki voltak facsarva a játékosaim, mivel már a világbajnokságra készültek.


Az Aston Villa White góljával nyerte meg a BEK-döntőt


- Ha Neudecker elnök anno öngólt lőtt a lemondásával, akkor mit mondhat ön a müncheni távozásáról?
- Mindig egy évre előre hosszabbítottam, és már megvolt a szerződésem az 1983/84-es idényre. A második helyen álltunk, de jött két vereség a Kaiserslautern és a Köln ellen, a sajtó ezért támadáshullámot indított ellenem. Paul Breitner abban a szezonban szenvedett olyan súlyos sérülést, hogy azután már nem is tért vissza a pályára, ő kulcsfigura volt a taktikánkban, de az újságírók egyedül engem bíráltak. Münchenben öt lap, köztük három bulvárújság folyamatosan ontotta a pocskondiázó cikkeket rólam. Vártam, hogy a Bayern elnöksége mögém áll, de nem tették, így bementem Hoffmann elnökhöz. Közöltem vele mit szeretnék, talán kicsit ingerült is voltam, mert azt mondtam: ha nem állnak ki mellettem, akkor jobb, ha elválunk. Elváltunk. Eszükben sem volt kirúgni, de végül ez lett a beszélgetés eredménye. Korrektek voltak velem, mert a következő évi béremet kifizették. Később a Dortmunddal 1-0-ra nyertünk Münchenben és a meccs után elmentem Willi Hoffmann-nal vacsorázni, aki azt mondta nekem: "Mégis csak jobban kellett volna magát védenünk a sajtóval szemben".

- Mit szól a Bayern idei szezonjához?
- Louis van Gaal nagyon sok hibát csinált, nem lehet egy védelmet egy szezon alatt tizenhat féle variációban pályára küldeni. A középpálya hasonlóan problémás volt. Egy ilyen kaliberű edzőtől nem számítottam ilyesmire. A védelem gyengesége ellenére berakott egy rutintalan játékost a kapuba. Bár ez annak szólt, hogy megmutassa Hoenessnek, hogy ki az úr a háznál, mert az elnök ellenezte, hogy Kraft legyen az első számú kapus. Aztán ott van Timoscsuk, aki egy remek védekező középpályás volt, még gólokat is lőtt, erre középhátvédet csinált belőle, bár ott sem vallott szégyent, de ez nem Van Gaal érdeme.

- Milyen elnök Uli Hoeness?
- Nem vagyok elájulva tőle. A Nürnberg elleni bajnokin például csapkodott, vagdalkozott a díszpáholyban, a Barcelona, vagy a Real Madrid elnökétől ilyet sohasem láttam. Van Gaal menesztése is neki köszönhető. Hónapokkal korábban volt egy meghívása a Sky televízióba, de a műsor témája helyett elkezdte támadni a holland edzőt, aki ellen aztán a kevesebb szerepet kapó játékosok is fellázadtak.

Fotó: Magócsi Márton [origo]
Csernai Münchenben máig nagy tiszteletnek örvend

- Mit gondol Jupp Henyckestől, a Bayern München régi-új edzőjéről?
- Az ő kinevezését sem értem, már kétszer elküldték, akkor minek kell visszahívni. Persze hallottam, hogy Uli Hoeness mindenhol hangoztatja, hogy mekkora barátok. A Bayernnél divat elzavarni az edzőket. Így tettek Heynckesszel, Van Gaallal, korábban Felix Magathtal, aki zsinórban két bajnoki címet és két kupát nyert a csapattal, kikészítették Jürgen Klinsmannt, aki olyan sokat tett a klubért, de ma már egyetlen Bundesliga-klub sem alkalmazná. Pedig szerintem Klinsmann és Joachim Lőw forradalmat csinált a labdarúgásban.

- A Bayern után mihez kezdett?
- Ki akartam élvezni az edzősködés adta lehetőségeket, így vártam az érdekes kihívásokat, ahol lehet alkotni, de egyben világot is látok. A görög PAOK-hoz kerültem, ahol az UEFA-kupában épp a Bayernt sodorta utunkba a sors. Két 0-0-s döntetlen után csupán büntetőkkel kaptunk ki. Később dolgoztam Portugáliában a Benficánál, a Dortmundnál, a török Fenerbahcénál, majd a svájci Young Boysnál.

- A Benficánál tényleg kikezdték a játékosok?
- Nekem egyik klubomnál sem voltak problémáim a játékosokkal. A kinevezésemkor vacsorát rendezett a klub, és amit ott láttam, attól leesett az állam. Egy olyan nagyhírű klubnál, mint a Benfica a játékosok vedelték a bort és össze-vissza ettek. Ezt azonnal beszüntettem, erre megírta a sajtó, hogy a Benfica játékosait éheztetem. A játékoskeretet idősebb játékosok alkották, a 37 éves Bentóval, a 34 éves Pietrával, vagy a 33 éves Nenével, akik már nem igazán szerettek edzeni. A klub egy edzést tartott naponta a melegre hivatkozva, ezt meg akartam emelni, de nem hagyták, de így legalább minden délután a strandon pihenhettem. Végül megnyertük a portugál kupát.


A lazaság ellenére összejött a kupagyőzelem a Benficával

- Klubedzőként dolgozott még a Frankfurtnál és a Herthánál is, de hogy került az észak-koreai válogatott élére?
- Úgy terveztem, hogy hatvanévesen befejezem az edzősködést. A Hertha után haza is tértem Münchenbe, mert bárhol is dolgoztam, az ottani lakásomat mindig megtartottam. Pár nap múlva Zürichből megkeresett egy ismerősöm, akivel még a svájci munkám idején sokat teniszeztem. Egy olyan menedzser cégnél dolgozott, amely többek között Észak-Koreával is kapcsolatban állt, és mivel az országnak csak Svájccal volt diplomáciai kapcsolata, így őket kérték fel, hogy találjanak szövetségi kapitányt a válogatott élére.

- Sokat hezitált?
- Igen, de végül beadtam a derekam. Elutaztam Zürichbe, adtak vízumot, repülőjegyet és elutaztam Phenjanba. Megnéztem szegény szerencsétleneket, borzasztó volt, amit láttam. Marasztaltak még két hétig, így elutaztam az olimpiai csapattal egy kínai kvalifikációs mérkőzéssorozatra. Néztem, hogy az edzők micsoda oda nem illő, eszement módszerekkel dolgoztatják a fiúkat, akiknek háromnaponta meccsük volt, mígnem az egyik tréning alkalmával megkértem az illetékeseket, hagy vehessem át az edzés irányítását. Nagyon tetszett a focistáknak a foglalkozás. Kína után hazarepültem abban a tudatban, hogy nemet mondok nekik, de már nemcsak Zürichből, hanem még Észak-Koreából is hívogattak, hogy szerződjek oda. Végül adtak egy jól jövedelmező szerződést, amely alapján fél évre aláírtam, majd ezt félévente meghosszabbítottuk. A cél az 1994-es világbajnokságra való kijutás volt.

- Tényleg voltak ügynökök a csapatában?
- Az Egyesült Államok elleni vb-felkészülési mérkőzésen kettő is. Az olimpiai csapatból és az akkor általam még sohasem látott nagycsapatból össze kellett gyúrnom egy jó garnitúrát, akik közül tizennyolcan elutaznak Washingtonba. Végül csak tizenhatan mentünk plusz két titkosrendőr. A látszat fenntartásáért szívesen meghajtottam volna azt a kettőt az edzésen, de ők csak ültek a padon. A meccset 2-1-re megnyertük és Phenjanban óriási ünnepséggel fogadtak minket. Külön katonai gépet küldtek értünk Kínába, pedig általában két napot kellett várni hasonló esetben. Akkor értettem meg, hogy ez nem meccs, hanem háború volt. A győzelem után végre rendes felszerelésben szerepelt a válogatott, mert addig mindenki az otthonról hozott szakadt ruháiban focizott. A folytatásban is jöttek az eredmények, és végül bejutottunk a kontinens öt legjobb csapata közé, ám végül nem jutottunk ki az amerikai világbajnokságra.

Fotó: Magócsi Márton [origo]
A koreaiak tudtak a titkos madáretetésekről

- Megtapasztalta a kommunista ország árnyékos oldalát?
- Volt asszisztensem, tolmácsom és sofőröm. A városon kívül eső Sport Hotelben laktam, nagyon jó dolgom volt, minden kiadásomat állták, de azért óvatosnak kellett lennem. A magyar nagykövetségről egy fiatal házaspárral jóban voltam, ők is mondták, hogy vigyázzak, mit mondok, mert biztosan lehallgatják a telefont. Ez akkor igazolódott be, amikor az asszisztensem elszólta magát: mindent tudunk magáról, hogy minden ebéd után a maradékkal kisétál a közeli dombra és a fák mögé elbújva figyeli, milyen madarak eszik meg a morzsákat.

- Utána hazatért, de a soproni csapat élén csak fél évet töltött el. Milyen élmények érték?
- A németországi barátaim nem értették, miért költözöm haza. Csupán fél évet töltöttem el az EMDSZ Sopronnál, de az is elég volt. Mindig szerettem valami jót kihozni egy csapatból, a Sopron a játékosok tudásához mérten egy idő után szépen kezdett focizni, de egyre gyakoribbak lettek az olyan esetek, hogy a focisták nálam panaszkodtak, hogy nincs mit enniük. Én eleinte adtam, mert szeretek segíteni, de ez nem mehetett a végtelenségig.

- A Magyar Labdarúgó Szövetség nem kért a segítségéből?
- Akkoriban furcsálltam, ma már nem. Azért kicsit bánt, hogy sohasem kezdeményeztek velem egy szakmai eszmecserét. A soproni munkám után pár magyar klub érdeklődött irántam, de ennyi. Szívesen végeztem volna az MLSZ-ben olyan munkát, ami az utánpótlás fejlődését segíti, mert jelentős tapasztalatokkal rendelkezem, de nem kértek belőlem. Játékosmegfigyelőként is el tudtam volna magam képzelni hatvanas éveimben, de ez azóta sem létezik Magyarországon.

Fotó: Magócsi Márton [origo]
Itthon nem kértek a szaktudásából

- A magyar utánpótlásról, az akadémiákról mi a véleménye?
- A német rendszert tökéletesen ismerem, a szövetség a kezébe vette az irányítását, és ennek az eredménye lett, hogy a korosztályos csapatok Eb-t nyernek, a világbajnokságon pedig a fiatalok, mint Özil vagy Khedira remekelnek. Magyarországon, úgy látom, az a cél, hogy minél előbb külföldre eladják a tehetségeket, nem pedig az, hogy felfuttassák a bajnokságot.

- NB I-es meccsekre kijár?
- Amikor hazatértem, megnéztem pár NB I-es mérkőzést, de kiábrándító volt a színvonal és a közeg.

- A Bayernhez visszajár?
- Minden évben kijárok, két VIP-jegyet kapok a klubtól az egész szezonra.

- A nemzetközi focit figyelemmel kíséri?
- Teljes mértékben informált vagyok. Ismerek minden csapatot és játékost.

- Legalább a magyar válogatott meccseit megnézi?
- Megnéztem a magyar-holland meccset, de eldöntöttem, hogy ez volt az utolsó.

- A válogatottból lehet valaki Bayern München-játékos? Nemrégiben Juhász Rolandról lehetett hallani, hogy érdeklődik iránta a német klub.
- Ezek csak sajtóértesülések. Egy magyar sem üti meg a Bayern szintjét.

Ha elolvasta a cikket, töltse ki az [origo] focikvízét is, és nyerjen válogatott sporteszközöket!