Ronaldinho és Zola cseréje is a magyar NB I-ben folytatja

Amikor július közepén elrajtolt a magyar labdarúgó-bajnokság, a csapatoknál összesen 36 új idegenlégiós várt bevetésre. Az átigazolási időszakból azonban még másfél hónap hátra volt, és ennyi idő alatt további 16 külföldi futballistát igazoltak a magyar élvonal klubjai. A Videoton a portugálokban bízik, a Vasas inkább a kelet-európai piacról mazsolázott, a Fradi egy finn válogatott szélsőt szerződtetett.

A Videoton már a bajnoki rajtra is három idegenlégióst szerződtetett, de az azóta eltelt másfél hónapban még öt külföldi érkezett a bajnokcsapathoz. Az új szakvezető, Paulo Sousa elsősorban a honfitársait preferálta, akik közül a legnagyobb névnek Marco Caneira számít, aki még nem lépett pályára, de karrierje során játszott a spanyol és az olasz élvonalban is, nem is akármilyen csapatokban.

Az 1979-ben született védő a Sportingban kezdte pályafutását, és még tizenéves volt, amikor bemutatkozhatott a felnőttek között, de ezt követően többször is kölcsönadták: megfordult a Lourinhaensében, a Salgueirosban, a Beira Marban és az Alvercában is. A lisszaboniaknál többször ugyan nem játszott, mégis felfigyeltek rá Olaszországból, és az Internazionale vette meg, hogy játékjogának felét rögtön továbbadja a Regginának. Caneira egy szezont töltött a Serie A-ban, majd kölcsönbe a Benficához került (innen hívták meg először a válogatottba, bekerült a 2002-es vébére utazó keretbe is, bár a tornán nem lépett pályára), újabb egy évvel később pedig a Bordeaux-hoz. A franciák egy év elteltével végleg megvették, tőlük pedig 2004-ben a Valencia vette kölcsön.

A spanyol sztárklubnál másfél évet töltött el, majd hazatért nevelőegyesületéhez, a Sportinghoz (természetesen kölcsönbe), ahol ismét csúcsformába lendült, és a 2006-os vébén immár pályára is lépett.

A Valencia 2007 nyarán némileg meglepő módon visszahívta, hogy egy évvel később végleg eladja a Sportingnak. Egészen idén nyárig a lisszaboniak játékosa volt, de az előző idényben már egyetlen alkalommal sem játszott. A védelem mindegyik pontján bevethető, egyik fő erénye az erőszakossága (2004 novemberében a BL-ben addig faragta az Inter brazil csatárát, Adrianót, amíg az visszaütött, amiért kiállították.

A kapura viszont csak ritkán veszélyes - éppen ezért ment szenzációszámba, amikor 2007 szeptemberében a Sporting az ő bombagóljával nyert az Inter ellen a Bajnokok Ligájában.

Aki Zola helyére állt be

A Parmától kölcsönvett Filipe Oliveira szintén portugál, de már tizenévesen a Chelsea-hez igazolt az FC Portóból, 2002-ben félmillió fontot fizettek érte. Hamarosan a Premier League-ben is bemutatkozhatott egy Manchester City elleni bajnokin (Gianfranco Zola helyére cserélték be), de a sztárokkal teletűzdelt gárdába nem sok esélye volt bekerülni, így előbb a Preston North Endnek, majd a Marítimónak adták kölcsön.

Utóbbi együttesben rendszeresen pályára lépett, és a madeirai gárda 2006 nyarán végleg szerződtette (a Chelsea-ben összesen öt bajnokin játszott), hogy egy évvel később elengedje a Leixoesbe, ahonnan a Sporting Bragába került.

Ott többnyire jobbhátvédként szerepelt, és jelenősen hozzájárult ahhoz, hogy a csapat 2010-ben ezüstérmet szerezzen. Ezt követően csapott le rá a Parma, amely rögtön kikölcsönözte a másodosztályú Torinónak, ahol csak négy mérkőzésen szerepelt. Tavasszal megint a Parma keretéhez tartozott, és az utolsó fordulóban 25 percre becserélték a Cagliari ellen. A portugál nagyválogatottban még nem mutatkozhatott be, de a korosztályos csapatokban játszott, 2003-ban ezüstérmes lett az U19-es Eb-n, 2006-ban pedig szerepelt az U21-es kontinensviadalon.

A fiatal csatár, Brandao (Evandro Elmer Carvalho Brandao) is többször szerepelt a korosztályos válogatottakban, Paulo Sousa is innen ismerte. Az angolai származású támadó 11 éves kora óta az angol Walsallban nevelkedett, de már 2006-ban lecsapott rá a Manchester United.

A MU ificsapatából azonban nem tudott kitörni, még mindig csak 18 éves volt, amikor a Benfica szerezte meg az U17-es és U18-as válogatottakba rendszeresen meghívott játékost. A lisszaboniak előbb a másodosztályú Fátimának, majd a harmadik vonalbeli Gondomarnak adták kölcsön, utóbbi gárdában 12 bajnokin tíz találatot ért el.

A brazil középhátvéd Vinicius Souza is könnyen megértetheti magát a trénerrel: ő a Sao Paulo FC-ben nevelkedett, de 2009 óta az uruguayi River Plate focistája volt. A felnőttek között 2010 áprilisában mutatkozott be, az előző idényben pedig már alapember volt a gárdában, és a Copa Sudamericanában is pályára lépett.

A Videoton légiósai között egyedül a szerb Filip Pajovic a kakukktojás: a mindössze 18 éves kapus a Vojvodinától érkezett, ahol az előző idényben két bajnokin védett a szerb első osztályban.

Ronaldinho cseréje a Kispestben

A Honvédnál továbbra is az afrikai vonal a meghatározó. A 20 éves nigériai középpályás, Harmony Ikande Kanóban született ugyan, de 15 esztendős kora óta az AC Milanban pallérozódott. 2009-ben már a primaverában, vagyis a tartalékok között focizott, és ugyanabban az évben szerepelt az U20-as világbajnokságon is.

Sőt 2009 nyarán a felkészülési időszakban két alkalommal a Milan nagycsapatában is szerepelt: a Varese ellen Ronaldinho, a Los Angeles Galaxy ellen pedig Thiago Silva helyére cserélték be. 2010 januárjában a Monzának, fél évvel később a Poggibonsinak, januárban pedig a spanyol Extremadurának adták kölcsön, de egyik helyen sem játszott sokat.

Honfitársa, Marsal Johnson legalább azt elmondhatja magáról, hogy játszott egy európai ország élvonalában: a középpályás az előző évadban három alkalommal lépett pályára a belga Eupenben. Előtte szintén Belgiumban, az Union Saint-Gilloise-ban szerepelt, otthon pedig az Akwa United futballistája volt.

A kispestiek harmadik új afrikai légiósa Elefántcsontpartról érkezett: Souleymane Diabynak fél éve nem volt csapata. Előtte két és fél szezonon keresztül az ukrán másodosztályú Krimteplica Molodizsnében szerepelt, nem is rosszul, hiszen 64 találkozón 16 alkalommal talált be. Hazájában játszott az Union de Mohaméddiában, a Sabé Sports de Bounában és az Africa Sportsban is.

A Vasas inkább a kelet-európai piacról mazsolázott. A román középhátvéd, Mirel Sorin Soare az ALRO Slatina nevű klubtól érkezett, korábban pedig a Dinamo Bucuresti tartalékjainál játszott. Karrierjét egyébként a Gloria Bistritában kezdte, amelynek színeiben két élvonalbeli mérkőzésen szerepelt: egyszer a 2006-2007-es, egyszer pedig a 2007-2008-as szezonban - ezen kívül mindig alacsonyabb osztályokban játszott.

A bosnyák és horvát állampolgársággal is rendelkező Haris Mehmedagic 2005-ben még negyedik helyet szerzett a horvát U17-es válogatottal a korosztályos Eb-n, és két évvel később az NK Zagreb színeiben az élvonalban is bemutatkozhatott. Három és fél év alatt azonban mindössze 17 találkozón játszott, és a legutóbbi szezonban az NK Luckóban is csak öt mérkőzésen szerepelt az első osztályban.

A szlovák kapus, Lubos Ilizi eddigi karrierjét Csehországban töltötte: 23 alkalommal játszott a másodosztályban a Baník Sokolovban, és hatszor védte a Viktoria Plzen kapuját az élvonalban. Az előző szezonban is a plzeniek keretének volt a tagja, de egyetlen meccsen sem lépett pályára.

Horvát, szlovén és finn válogatottak

A kaposváriaknak egy háromszoros horvát válogatottat sikerült ingyen megszerezniük, ráadásul Nikola Safaric karrierje során több mint 200 bajnokit játszott a horvát első osztályban.

A középpályás már tizenévesen alapember volt a Varteksban, később pedig csapatkapitány lett. A korosztályos válogatottaknál végigjárta a szamárlétrát, a nagyválogatottban pedig 2004 augusztusában debütált egy Izrael elleni barátságos meccsen. Legközelebb 2006-ban, a hongkongi Carlsberg-kupán húzhatta fel a címeres mezt.

2007 nyarán távozott a Vartekstől, a Rijeka vette meg 140 ezer euróért, de a váltás nem jött be neki, egy év elteltével a Slaven Belupóba igazolt, ahonnan 2010-ben tért vissza Varazsdra. A nyáron még Európa Liga-selejtezőn játszott a Varteksben, és ezt követően írt alá a Kaposvárhoz.

A szerb Petar Mudresa alaposan bejárta a Balkánt pályafutása alatt: a hátvéd otthon sokáig csak a második és a harmadik vonalban szerepelt (klubjai között volt a Vrbas, a Becsej, a Radnicski Zombor és a Mladoszt Apatin), majd a bosnyák Cselik Zsenica következett. Itt két évet játszott, majd hazatért az Apatinhoz, de a 2010-2011-es évadban már az albán Apolon Fier futballistája volt. Tavasszal megint otthon focizott, a Hajduk Kulában, azaz a szerb első osztályban is pályára léphetett.

Az újonc pécsiek szlovén szerzeménye, Zoran Zeljkovic (képünkön) is volt válogatott, még ha csak egyszer is: 2008-ban egy Svédország elleni barátságos mérkőzésen kapott hét percet Matjaz Kek szövetségi kapitánytól. A középpályás ekkor volt csúcsformában, a 2007-2008-as bajnokságban az Interblock Ljubljana színeiben öt gólt szerzett, és hat gólpasszt adott. Ez volt a legeredményesebb szezonja, de összesen 198 meccsen játszott a szlovén bajnokságban (megfordult a Domzaléban és a Livarban is), egy idényt pedig lehúzott a ciprusi APOP Kinirasz Pejiaszban is, ahol a magyar kapus, Bardi Gábor is a klubtársa volt. Az előző évadban az Olimpija Ljubljanában szerepelt.

Az Újpest egy bosnyák középhátvéddel próbált erősíteni, a 22 éves Bojan Mihajlovic a Drina Zvorniktól érkezett, ahol a legutóbbi bajnokságban 27 találkozón egyszer volt eredményes.

A Fradi egy finn válogatott szélsőt szerződtetett, akit korábban az észt bajnokság legjobbjának választottak. Juha Pekka Hakola otthon a Helsingin JK-ban játszott, de már fiatalon a Flora Tallinnba igazolt, és 2007-ben az észt élvonalban 30 bajnokin 14 alkalommal volt eredményes. Ezt követően az RCD Espanyolnál járt próbajátékon, de a barcelonaiak végül nem vették meg, így 2008-ban is a Florában játszott, 11 gólig jutott.

Végül 2009 januárjában a holland Heracles Almelóban kötött ki, egy hónappal később pedig bemutatkozhatott a nagyválogatottban egy Portugália elleni barátságos mérkőzésen. Hollandiában már nem volt gólerős, másfél év alatt egyszer talált be, de a Willem II így is leigazolta. A tilburgiaknál három gólt szerzett az előző szezonban, de a klub nem tartott igényt rá.

www.global-soccer.eu