"Van egy öntudatlan rasszizmus" - a színes bőrűek csak a pályán érvényesülhetnek az angol fociban

Az angol profi kluboknál jelenleg csak két színes bőrű vezetőedző dolgozik, miközben a futballisták egynegyede fekete. A korábban az NFL-ben is létező jelenséget az amerikaiak egy  szabállyal szüntették meg, amely szerint a kluboknak kötelező lehetőséget adniuk a kisebbségi származású szakembereknek is. Kérdés, hogy Angliában ez megoldást jelentene-e.

A Rooney név minden angol számára ismert, köszönhetően a Manchester United támadójának, Wayne Rooney-nak, aki a válogatottban is meghatározó játékosnak számít. Az amerikaifutball hívei azonban másra asszociálnak a név hallatán: az NFL-ben érvényes Rooney-szabály értelmében az egyesületeknek kötelező minden megüresedett edzői posztra legalább egy kisebbségi nemzetiségű jelöltet meghallgatniuk. Angliában a fenti szabály alkalmazása a színes bőrű szakemberekkel kapcsolatban merült fel.

Néhány kakukktojás

Jelenleg ugyanis a profi liga 92 egyesülete közül mindössze kettőnek van fekete vezetőedzője. Az élvonalbeli Newcastle Unitednél Chris Houghton irányítja a csapatot, míg a harmadosztályú Charlton Athleticnél Chris Powell dolgozik. Ennél is meglepőbb az a tény, hogy a Premier League történetében eddig mindössze négy színes bőrű szakvezető dolgozott, közülük ketten külföldiek voltak. Ruud Gullit a Chelsea-t, Jean Tigana pedig a Fulhamet irányította, így Houghton mellett csak Paul Ince képviselte Anglia színes bőrű kisebbségét az élvonal edzői között 1992 óta.

Mindez már csak azért is figyelemre méltó, mert a statisztikák szerint Angliában a professzionális labdarúgók egynegyede színes bőrű, sőt, a különböző edzőképzésekre jelentkezőknél is hasonló az arány. Ennek ellenére a fekete trénerek szinte egyáltalán nem kapnak lehetőséget, hogy vezetőedzőként kipróbálhassák magukat. Az FA ugyan folyamatosan bíztatja az egykori válogatott futballistákat arra, hogy iratkozzanak be az UEFA által elismert edzői tanfolyamokra, azonban egyre több fekete szakember véli úgy, hogy ez felesleges.

A 2008-ban visszavonult manchesteri csatár, Andy Cole (képünkön) például így nyilatkozott: "Elkezdtem megszerezni az UEFA B licencet, de őszintén szólva azt gondolom, hogy ha befejezem a tanfolyamot, semmit sem fogok tudni kezdeni a végzettségemmel. Tavaly egy ideig besegítettem a Huddersfield Townnál egykori csapattársamnak, Lee Clarknak, jól éreztem magam, és a munkámra sem lehetett panasz. Egy idő után rákérdeztem, hogy kapok-e állandó állást, mire az volt a válasz, hogy a klub nem tudja megengedni magának anyagilag, hogy alkalmazzon. Semmit nem mondtam a fizetésről, nem is kérdeztek, akkor honnan tudják, hogy nem volt rám pénzük?"

Southgate-nek végzettség sem kellett

A színes bőrű focisták egy korábbi generációjának sincsen sok jó tapasztalata. Az angol válogatott történetének első fekete futballistája, Viv Anderson tréneri karrierjét az 1993-94-es idényben játékos-edzőként kezdte, majd a Middlesbrough-nál hét éven keresztül volt Bryan Robson asszisztense. Amióta onnan távozott, sehol sem kapott edzői állást, pedig ez még 2001-ben volt. "Azt hiszem, a szakmai önéletrajzom nem rossz, jelentkeztem is pár helyre, de eredmény nélkül, szóval egy idő után nem próbálkoztam, inkább más munkát kerestem" - mondta az egykori kiváló jobbhátvéd, aki jelenleg egy utazási irodát vezet. "Van egy teljesen öntudatlan rasszizmus. Az emberek azt gondolják, hogy a feketék remek sportolók, de nem lehetnek felelősséggel járó pozícióban, nem tudnak olyan jól gondolkodni" - fejtette ki véleményét Anderson.

Kortársa, Luther Blissett az UEFA A licencét is megszerezte, és volt pályaedző a Watfordnál, valamint a York Citynél, vezetődzőként azonban csak az amatőr Chesham Unitednél dolgozhatott. A végül a Blackburn Rovers kispadjáig eljutó Paul Ince (képünkön) is végigjárta a szamárlétrát, hiszen a Macclesfield Townnál, majd Milton Keynes Donsnál próbálkozott, míg élvonalbeli csapatot irányíthatott. Ezzel szemben az olyan egykori válogatottak, mint Roy Keane, Mark Hughes vagy Gareth Southgate, rögtön a legmagasabb szinten kezdhettek - utóbbi éveken keresztül volt úgy a Middlesbrough vezetőedzője, hogy nem is volt meg a szükséges végzettsége.

Esély a kisebbségeknek

Az NFL-ben a Rooney-szabály (amely nevét a Pittsburgh Steelers tulajdonosáról, Dan Rooney-ról kapta) elérte a kívánt hatást - míg korábban, 2002 előtt a liga csapatainál a színes bőrű (vagy ahogyan politikailag korrekt módon mondják, afro-amerikai) edzők aránya mindössze hat százalék volt, mára viszont meghaladja a 22 százalékot, és volt olyan Superbowl, ahol mind a két csapatnak fekete vezetőedzője volt.

A szabály nem azt mondja ki, hogy meghatározott számú kisebbségi (ide tartoznak például a latinók is) trénernek kell lenni, vagyis nem kvótarendszerről van szó, mindössze arról, hogy a klubok kötelesek minden megüresedett edzői állásnál legalább egy kisebbségit meginterjúvolni. Eddig egyszer fordult elő, hogy egy klub nem tartotta be a szabályt: 2003-ban a Detroit Lions 200 ezer dollár büntetést fizetett, mert Marty Mornhinweg kirúgása után úgy alkalmazták a helyére Steve Mariuccit, hogy más jelöltet nem hallgattak meg.

A Profi Labdarúgók Szövetségének (PFA) elnöke, Gordon Taylor figyelmét a szabályra az az amerikai jogász, Cyrus Mehri hívta fel, akinek az USA-ban is nagy szerepe volt abban, hogy a Rooney-szabályt végül bevezették. Mehri nem csak Taylorral találkozott, hanem az FA, a liga és az edzőszövetség embereivel is, és a tárgyalások után azt nyilatkozta: "A Rooney-szabály nem mondja meg, hogy a kluboknak kit kell felvenniük, viszont megnyitja a lehetőséget mindenki előtt. Az egyesületek immár nem csak egy jelöltet hallgatnak meg, hanem legalább tizet".

Szakértők szerint, ha a szabályt Angliában bevezetnék, akkor először az alacsonyabb osztályokban lenne hatása, hiszen azt senki sem gondolja, hogy Sir Alex Ferguson visszavonulása után Paul Ince-t kellene felvenni a helyére. Ugyanakkor megnyitná az esélyt az edzőképzést elvégző, ám munkát csak elvétve kapó színes bőrű szakemberek előtt.

www.global-soccer.eu