Maradt a mátészalkai DJ-pult - kilenc hónapja nincs csapata Bodnár Lászlónak

Bár korábban higgadtan kezelte helyzetét, ma már a meccseket sem szívesen nézi, és a zenébe menekül a kilenc hónapja csapatot kereső Bodnár László. A menedzser nélkül próbálkozó jobbhátvéd szívesen meghódította volna a fradistákat, de szerinte nem bántak vele korrektül. Legjobban a dubaji lehetőséget sajnálja, a válogatottba pedig egyetlen másodpercre is szívesen beállna.

"Nem szeretek, és nem is szoktam az újságíróknak nyilatkozni, sajnos nem is tudok újat mondani magamról" - szögezte le az elején a 46-szoros válogatott jobbhátvéd, akit az [origo] is már egy éve próbált rávenni egy hosszabb beszélgetésre.

A védőt tavaly februárban még a Salzburgban adott gólpasszáról és visszatérése utáni gyors beilleszkedéséről akartuk kérdezni, aztán szalagszakadást szenvedett, majd májusra felépült, játszott is néhány meccsen, de végül nem hosszabbítottak vele.

A menedzser nélküli, pusztán saját kapcsolataira építő játékos azóta eredménytelenül keres csapatot, annak ellenére, hogy a nyáron a legértékesebb szabadon igazolható focisták közé tartozott. Hozzá hasonlóan több magyar válogatott játékos maradt csapat nélkül, ám közülük azóta csak az ő dolga nem rendeződött: Torghelle Sándornak (Kispest, majd Videoton), Tisza Tibornak (Diósgyőr), Lipták Zoltánnak (Újpest), Tóth Balázsnak (Videoton) és Németh Krisztiánnak (Waalwijk) is sikerült csapatot találnia.

A mátészalkai születésű focista nyáron a Cottbusnál állt a legközelebb a szerződéshez, de nem sikerült megegyezniük. Ezzel együtt szeptemberben még higgadtan értékelte helyzetét, ami nem volt számára szokatlan, hiszen 2010-ben is több mint fél évig volt csapat nélkül. "Nem vagyok nyugtalan, egész nyáron otthon, Mátészalkán készültem napi két edzéssel, a meccsek hiányában még frissebb is vagyok, és egy-két héten belül hírt adok magamról" - mondta még akkor.

Öt hónappal később viszont már egészen más hangulatban adott helyzetjelentést. "Továbbra is itthon edzek Mátészalkán, és várom a lehetőséget. Anyagi nehézségeim nincsenek, a tízéves külföldi szerepléssel elegendő tartalékot képeztem magamnak, de lelkileg már nagyon nehezen viselem ezt az állapotot."

Azóta volt egy sikertelen próbajátéka a román élvonalbeli Meggyesnél, ő azonban nem azt fájlalja leginkább. "A legnagyobb esély tavaly ősszel egy dubaji focicsapatnál volt, óriási lett volna, ha összejön, sajnos ez is meghiúsult az utolsó pillanatban."

A 33 éves védő a zenéből merít erőt a nehéz időszakban. "Amúgy is lelkizős típus vagyok, és ez most olyan stressz, mint amikor valaki hosszú ideig nem talál munkát. Ezért menekültem bele az ősszel a zenélésbe, az egyik helyi szórakozóhelynek lettem a DJ-je."

Bodnár odáig jutott, hogy már a meccseket sem szívesen nézi a tévében, mert azzal is csak fájdítja a szívét. A bolgárok elleni válogatott meccsbe is csak bele-belenézett, igaz, ennek más oka is volt. "Mindig is az volt az első számú célom, hogy a nemzeti csapatban játsszak, és továbbra is a legnagyobb vágyam, még ha csak egy másodpercre állítanak is be. Így aztán nagyon rossz nézni a csapatot úgy, hogy tíz éven át szolgálhattam, majd hirtelen kikerültem belőle."

Utoljára a hollandok elleni 7-1-es vereségnél volt a pályán, ám Erwin Koeman távozásával az ő ideje is lejárt. "Bár mások is játék vagy olykor csapat nélkül kapnak meghívót, nem akarom kritizálni a mostani kapitány döntéseit. Pusztán annyit hiányoltam Egervári Sándor érkezése után, hogy addigi alapemberként felhívjanak, és közöljék velem, hogy a jövőben nem számítanak rám." Bodnár ugyanakkor nem adta fel, hogy visszatér, és továbbra is nagy álma, hogy elérje az ötvenedik válogatottságot.

Legutóbb a Fradival hozták hírbe, ám a szerződés meghiúsulásáról a klubhoz hasonlóan ő sem árult el túl sokat. "Erről inkább nem beszélnék, mert elég inkorrekten bántak velem." Pedig debreceni nevelésű játékosként nem jelentett volna számára gondot a zöld-fehér mez viselése. "Éppen az a kihívás vonzott, hogy alaposan meg kellett volna küzdenem a közönség kegyeiért."

A válogatott védő októberben a Pepsifoci.hu-nak még úgy fogalmazott, külföldre vágyik, ezt most némileg árnyalta. "Több NB I-es csapattól is elfogadnék ajánlatot, sosem zártam ki, hogy itthon folytassam."

2009-ben már visszatért egy idényre a BL-szereplő debreceniekhez, akik most is jó eséllyel küzdenek a bajnoki címért, miután veretlenül vezetik a tabellát. "Egyrészről bennem van, hogy játszhatnék Debrecenben, ha esetleg megkeresnének, hiszen öt évet ott töltöttem, másrészt nem úgy váltunk el a vezetőktől 2010-ben, anyagi okok és más dolgok miatt is."

Bodnár nem maradt teljesen játék nélkül a példátlanul hosszú csapat nélküli időszakban, a mátészalkai csapat edzőmeccseibe szokott beszállni. A megye I-ben szereplő klub játékos-edzőjének súlyos sérülése miatt az év elején átmenetileg az edzéseket is ő irányította. "Szépen végezték a munkát a fiúk, pedig nem is voltam szigorú, de nem kaptam kedvet az edzősködéshez. A befejezés utáni karrieremmel egyelőre nem is foglalkozok, most minden erőmmel azon vagyok, hogy visszatérjek a fociba, hiszen még jó pár évet érzek magamban."