Társoldalunk:

Van-e jobb a tizenegyespárbajnál?

Szögletrúgó specialisták, megfogyatkozó csapatok vagy a meccseket sárga nélkül lehozó játékosok dönthetnék el a döntetlennel végződő meccseket, ha valóra válna a FIFA-vezér terve, és valóban megszüntetnék a tizenegyespárbajt. A legutóbb ezzel próbálkozó szabálymódosítást a csehek szívták meg, a kanadaiak viszont nem bánnák a pénzfeldobást. Mi lehet a büntetőrúgás alternatívája?

Joseph Blattertől soha nem álltak távol a hatásvadász ötletek. Az exhibicionista FIFA-elnök már szeretett volna 50 centiméterrel szélesebb kapukat látni, akárcsak strandröplabda-szerelésben futkározó női focistákat, de szívesen leszámolt volna a lesszabállyal is. A múlt heti budapesti FIFA-konferencián pedig azzal az ötlettel állt elő, hogy más alternatívát kellene keresni a tizenegyespárbaj helyett, mert szerinte az az egy-egy elleni küzdelemről szól, így a játék elveszti a lényegét. Blatter szerint az idei év eddigi két legfontosabb meccsén, az Afrika-kupa és a Bajnokok Ligája döntőjében is ez történt. 

Bár az alternatívák kidolgozásával megbízott Franz Beckenbauer két nap után arra jutott, hogy úgy kell hagyni mindent, ahogy eddig is működött, összegyűjtöttünk néhány, hol logikusnak tűnő, hol elrugaszkodottabb ötletet a döntetlennel végződő meccsek eldöntésére, hiszen a kérdés évtizedek óta újra meg újra visszatér.

Az újrajátszástól az ezüstgólig

A kieséses rendszerű tornákon eleinte megismételt meccsekkel döntötték el a továbbjutást, aminél nehezen lehet igazságosabb megoldást elképzelni. Ez a rendszer azonban idővel egyre tarthatatlanabbá vált, a fő bevételi forrást jelentő tévéközvetítésekkel nem igazán összeegyeztethető, napjaink kizsigerelt focicsapatainak pedig lehetetlen lenne plusz időpontokat találni a zsúfolt versenynaptárban. Egy vébén vagy Eb-n is felfordulást okozna, ha két csapat megismételt meccsét bele kellene illeszteni a programba, arról nem is beszélve, hogy mégis kinek lenne jó az, ha mondjuk a 2006-os vébé ukrán-svájci nyolcaddöntőjét újra végig kellene szenvedni.

Az elmúlt időszakban több alternatív módszert is kieszeltek, amelyek döntően befolyásolták a tornák alakulását. Kanada például úgy érte el történelme legnagyobb sikerét, a 2000-es Arany-kupa-győzelmet, hogy a csoportkörből pénzfeldobás után jutott tovább a vele azonos eredménnyel végző Dél-Koreával szemben. A rövid életű aranygól (ha a hosszabításban valamelyik csapat gólt szerez, megnyeri a meccset) az 1996-os Eb-n szerepelt először nagyobb tornán, ezt a 2004-es Eb-n az ezüstgól váltotta (ebben a változatban nem játszották le a hosszabbítás második félidejét, ha az elsőben az egyik csapat vezetést szerzett). Mindkettő első tesztelésének Csehország volt áldozata, az első aranygólt az 1996-os Eb-döntőn kapták, majd az első ezüstgólt (és egyben egyelőre utolsót is) a 2004-es Eb-elődöntőn fejelte be nekik a görög Trajanosz Dellasz.

Szöglet a büntető helyett

A tizenegyeseknél elfogadottabb megoldást tehát azóta sem találtak, pedig azért voltak még próbálkozások. Az egyik elképzelhető lehetőség a szétlövés lenne, amelyet, ha világversenyen nem is, de az 1968 és 1984 közötti amerikai bajnokságban, a NASL-ben használtak a döntetlenek eldöntésére.


A szétlövésben a tizenegyespárbaj koreográfiájához hasonlóan öt-öt játékos próbálkozhat felváltva a gólszerzéssel, csak nekik a 32 méterről indulva, öt másodperc alatt kell átverniük a kapust. Urbán Flórián, a Vasas volt vezetőedzője szerint ez lehet az egyetlen működőképes alternatívája a tizenegyeseknek. "A rávezetés lehet, hogy látványosabb, mint a tizenegyesek, de az biztos, hogy sokkal nehezebb lenne" - mondta a szétlövésről az egykori negyvenszeres válogatott focista.

Forrás: AFP/Javier Soriano

A tizenegyeseket vagy a szétlövést több más módszerrel is lehetne helyettesíteni. Ilyen lehetne a távolabbi, például a tizenhatos vonaláról elvégzett lövés, vagy éppen az [origo] egyik kommentelőjének a felvetése, amely szerint a másik térfélről kellene eltalálni az üres kaput. Még érdekesebb ötlet azé a hozzászólóé, aki szerint szögleteket kellene rúgni, és a szögletrúgó mellett két vagy három támadó állna szemben két védővel és a kapussal. Mindegyik játékos csak egyszer érhetne labdához, és ha az a tizenhatoson kívülre kerül, akkor nem lehetne folytatni a támadást. Kommentelőnk próbálkozott már ötletével az MLSZ-nél is, ahonnan nem kapott választ, ám szerinte ha valaki németre fordítaná, és elküldené Beckenbauernek, akkor végre odakerülhetne az opciók közé.

A besárgultak is kiállnának

A Blatter kijelentése után többen is felvetették: megoldást hozhatna, ha a hosszabbításban egyre kevesebben játszanának egymás ellen, amíg gól nem születik. Kommentelőink közül többen is felvetették ezt az elképzelést, egyikük szerint minden ötödik vagy tizedik percben le kellene hozni egy játékost, egy másik hozzászóló pedig azt írta, hogy a rendes játékidő letelte után a sárga laposoknak kellene elhagyni a pályát. Így az egyre fogyatkozó létszám mellett egyrészt gyorsan gól születhetne, másrészt a csapatok is sportszerűbbek lennének.

"Ha kevesebben játszanának, az a futball szellemiségével lenne ellentétes" - érvelt a módszer ellen az [origo]-nak Szendrei József volt válogatott kapus, aki évekig védett a spanyol bajnokságban. Urbán szerint "így is elég bajuk van az edzőknek", ezért nem lenne jó, ha azzal kellene foglalkozniuk, hogy kiket hozzanak le adott esetben, és ezzel együtt hogyan változtassák meg csapatuk taktikáját.

Korábban többször is felmerült az az ötlet, hogy a meccsek vagy esetleg a hosszabbítás előtt tudják le a tizenegyesrúgásokat, hogy így kényszerítsék offenzív játékra a párbajon vesztes csapatot. Hasonló célja lenne annak az elképzelésnek, mely szerint döntetlen esetén az első gól duplán számítana, vagyis mindig az először betaláló csapat nyerne. Ez a szabály azonban akár visszafele is elsülhetne, hiszen könnyen lehet, hogy csapatok így még kevesebb kockázatot vállalnának.

Forrás: AFP/Jean-Pierre Clatot

Blatter érvrendszerét - mely szerint a tizenegyespárbaj nem csapatjáték - a legegyszerűbben a gordiuszi csomó elvágásával lehetne megdönteni. Bár hosszabb ideig tartana, ha mind a tizenegy játékos rúgna tizenegyest, valóban jobban reprezentálná az egész csapat erejét, és a játékosok felelőssége is kisebb lenne.

Be kell verni, mint a babgulyást

"Nem hiszem, hogy kellene változtatni a rendszeren, szerintem teljesen jó így" - összegezte véleményét a kérdésről az [origo]-nak Kondás Elemér, a magyar bajnok DVSC vezetőedzője. Egyetértett vele Szendrei József is, aki szerint a tizenegyespárbajt épp azért találták ki, hogy véget vessen egy meccsnek, elsősorban az időhiány miatt. "Hagyjuk meg a futballt úgy, ahogy van, annak minden szépségével" - érvelt szintén a változatlanság mellett Urbán Flórián.

A megkérdezettek még úgy is kiállnak a tizenegyesrúgás mellett, hogy azt mondják, tényleg hatalmas teher nehezedik ilyenkor a lövőkre. "Mindig úgy kell odaállni, hogy azt mondom magamban, én vagyok a legnagyobb király, mert berúgom. Úgy bebaszom, mint betyár a bablevest. Nem azt mondom, hogy alig vártam, hogy mikor rúghatok tizenegyest, de ha eljutottunk ide, akkor mindig bártan odaálltam" - mesélte Urbán.

Szendrei Józsefnek a legtöbbet a rengeteg gyakorlás és a tapasztalat segített a tizenegyesek hárításánál. Azt mondta, egy kapusnak a rúgó minden mozdulatára figyelnie kell, mert árulkodó jel lehet, hogyan teszi le a labdát, akárcsak egy-egy önkéntelen pillantás a célozni kívánt sarok felé. Egészen harmincéves koráig mindig elmozdult valamelyik irányba, ám miután rutinosabb lett, inkább a kivárást választotta.

KAPCSOLÓDÓ CIKK