Sousa most megmutathatja, mit tud

Nem csak a történelmét tekintve számít európai élcsapatnak a Videoton csütörtöki ellenfele, hiszen a portugál Sporting az előző idényben is elődöntős volt az Európa Ligában. A klub olyan játékosokat nevelt a világnak, mint Figo vagy Cristiano Ronaldo, a fehérváriak azonban belekapaszkodhatnak abba, hogy a mostani szezonban csak kétszer tudtak nyerni a lisszaboniak, edzőjük pedig állandóan variálja a taktikát.

Mondhatjuk, hogy a portugál labdarúgást a kezdetek óta a három nagy klub határozza meg, amelyek közül mindig is a Sporting volt a kevésbé sikeres; a Benfica és az FC Porto több trófeát gyűjtött, ráadásul nemzetközi szinten is elért nagy eredményeket. A lisszaboniak azonban egy szempontból még mindig kiemelkednek a portugál futballból: ők rendelkeznek a legjobb és a leghíresebb utánpótlás-neveléssel.

Hat edző három év alatt

Az Oroszlánoknak is becézett klub 18 alkalommal nyert bajnokságot, és 15-szörös kupagyőztes, 1964-ben pedig a KEK-et is megnyerte, a döntőben éppen az MTK-t győzve le megismételt mérkőzésen. Nem ez az egyetlen magyar vonatkozás a Sporting történetében: az 1930-as és 1940-es években több magyar edzője volt, 1981 és 1986 között pedig előbb Mészáros Ferenc, majd Katzirz Béla védte a kapuját.

A lisszaboniak az európai kupákban - az MTK elleni diadalt leszámítva - eddig nem voltak túl sikeresek a magyar csapatokkal szemben: az 1966-67-es és az 1976-77-es szezonban a Vasas, az 1980-81-esben pedig a Honvéd verte ki őket.

Az utóbbi évtizedekben nem sok siker jutott a Sportingnak, hiszen 1982 óta mindössze két aranyérmet nyert, 2000-ben és 2002-ben. 2005 és 2009 között, egymás után négyszer lett második a bajnokságban, azóta pedig egy bronzérem és két negyedik helyezés a mérleg.

Pénzügyileg egyre kevésbé bírták a versenyt a Portóval és a Benficával, de fogalmazhatunk úgy is, hogy a klub vezetősége rendre rossz döntéseket hozott, mind gazdaságilag, mind szakmailag. 2000 óta négy elnöke volt az egyesületnek, és 2009 nyara óta Sá Pinto (képünkön) a hatodik edző a kispadon, miközben a klub tartozása becslések szerint 300 millió euró.

Hiányzik egy gólvágó

A legutóbbi idényt a lisszaboniak az egykori remek csatárral, Domingossal a kispadon kezdték, de februárban, a Maritímo elleni vereség után menesztették, és ideiglenesen Sá Pintót nevezték ki a helyére. Az edzőcsere idején a csapat a negyedik helyen állt, és ott is fejezte be a bajnokságot, viszont az Európa Ligában eljutott az elődöntőig (menet közben kiverve a Manchester Cityt), és ez elég volt a vezetőség számára ahhoz, hogy egyéves szerződést kössön a szakemberrel. Mindez abból a szempontból remek döntés volt, hogy a közönség maximálisan elfogadja Sá Pintót, aki játékosként közel 200 mérkőzésen szerepelt a klubnál.

A pénzügyi helyzetet figyelembe véve érthető, hogy az egyesület a nyáron nem verte magát nagy költekezésbe: a Sporting több mint hárommillió eurós nyereséggel zárta az átigazolási időszakot, mivel eladta a válogatott jobbhátvédet, Joao Pereirát, illetve a chilei játékmestert, Matías Fernándezt. Az új szerzemények közül hárman is ingyen érkeztek, de azért négymillió eurót kifizettek a 21 éves argentin csatárért, Valentín Violáért, aki eddigi pályafutása során mindössze hat bajnoki gólt szerzett, az első lisszaboni találata pedig még várat magára. Ezzel el is érkeztünk a csapat legégetőbb problémájához: a Sportingból hiányzik egy vérbeli gólvágó, olyan, amilyen korábban például Liédson volt, aki 313 mérkőzésen 173 találatot ért el a lisszaboniak színeiben.

A szezon eddig csalódás

A Sporting ebben az idényben eddig nyolc tétmeccset játszott, de csak kétszer nyert, és csupán egyetlen olyan találkozója volt, amikor kettőnél többször volt eredményes: az Európa Liga selejtezőjében hazai pályán 5-0-ra verte a dán AC Horsenst. A másik győzelem a múlt hétfőn született a bajnokságban a Gil Vicente ellen - az eredménysor jól mutatja, hogy a Sporting nincsen csúcsformában.

A védelem viszonylag stabil, elvégre nyolc meccsen csak hat gólt kapott a Sporting, és ez az egyetlen csapatrész, amelyben Sá Pinto nem cserélgeti az embereket: a középhátvéd Marcos Rojo (akit a nyáron vettek a Szpartak Moszkvától) és a jobbhátvéd Cédric Soares minden meccset végigjátszott, és alighanem a szintén a nyáron érkezett Khalid Boulahrouz is így járt volna, ha nem sérül meg. Hiányában Xandao szerepelt a védelem tengelyében, akit azonban az előző EL-meccsen az FC Basel ellen kiállítottak, így a Videoton ellen nem játszhat. A tréner szerencséjére viszont Boulahrouz felépült, így alighanem ő kap lehetőséget Székesfehérváron.

A középpályán viszont Sá Pinto rengeteget variál, ráadásul nemcsak az összeállítást, hanem a taktikát illetően is. A szezon elején a Sporting 4-2-3-1-es felállásban futballozott, ám a legutóbbi két bajnokin már 4-4-2-ben játszott, a középpályán rombusz alakzatban. Kettő helyett tehát csak egy védekező középpályással álltak fel, és ezen a poszton az argentin Fabián Andrés Rinaudo szerepelt, aki előtte egyetlen percet sem játszott. Sá Pinto alighanem a támadójáték erősítését szerette volna elérni, ami annyiban bevált, hogy ezen a két találkozón egyaránt két gólt ért el a csapat, viszont hármat kapott - annyit, mint az előző hat találkozón együttvéve.

A lisszaboni szélsőgyár

A támadórészlegben elsősorban a holland középcsatár, Ricky van Wolfswinkel érdemel említést, aki szintén egyetlen másodpercet sem hagyott ki ebben a szezonban, és ő az első számú gólfelelős, az előző bajnokságban 14-et lőtt, a mostaniban pedig már háromnál jár. A támadás szervezése leginkább az orosz Marat Iszmajlov feladata, de a Sporting elsősorban a szárnyjátékban erős: a spanyol Diego Capel (volt sevillai) és Jeffrén (volt barcelonai), a perui André Carrillo kiváló szélsőnek számít, de a szélsőhátvédek is rengeteget mennek előre. A bal oldalon az argentin Emiliano Insúa (korábban a Liverpoolban is játszott) vagy a horvát Danijel Pranjic (játszott a Bayern Münchenben is), a jobb szélen pedig Cédric Soares (képünkön) is inkább a támadásban, mint a védekezésben erős.

Utóbbi mindössze 21 éves, a Sporting legendás utánpótlás-nevelésének legújabb büszkesége. A Cédric művésznéven futballozó játékos ugyan Németországban született, de hétéves kora óta a lisszaboniaknál játszik, sokszoros korosztályos válogatott, és a szakértők szerint évekig lehet majd az első számú portugál jobbhátvéd. A klub Alcochetében található utánpótlásközpontja évek óta ontja magából a kiváló focistákat, és főleg szélsőkben erős: innen került ki Figo, Ricardo Quaresma, Nani, Simao Sabrosa és Cristiano Ronaldo is. És itt ismerkedett meg a sportág alapjaival a Videoton két játékosa is: Marco Caneira, illetve a nyáron éppen a Sportingtól kölcsönkapott Renato Neto. Utóbbi az előző idényben éppen Sá Pinto irányítása alatt játszott hat bajnokin a lisszaboniaknál, vagyis alighanem jól ismeri az ellenfelet. A Videoton portugál edzője, Paulo Sousa szintén szerepelt a Sportingban az 1993-94-es szezonban.

A portugálok otthon hagyták Capelt, Carrillót és Eliast is - előbbi kettő szélső, de a keretben így maradt kiváló focista erre a posztra, alighanem Jeffrén és Zakaria Labyad (Dzsudzsák Balázs csapattársa volt Eindhovenben) kap majd játéklehetőséget.

A Videotonnak ismét rendkívül fegyelmezett védekezésre lesz szüksége, mert a Sporting az előrejátékban tűnik erősebbnek, és képes nagy nyomás alatt tartani ellenfelét, viszont gyors kontrákkal zavarba hozható. Ha Sá Pinto az előző két bajnokihoz hasonlóan a 4-4-2-es játékrendszert választja, akkor a középpályán emberfölényt lehet kialakítani, hiszen ez esetben a Sportingban csak egyetlen védekező középpályás játszik. Arra viszont nem érdemes számítani, hogy az eredmény kedvezőtlen alakulásakor a portugálok feladják a meccset, hiszen a legutóbbi két bajnokijukon egyaránt az utolsó negyed órában szereztek két-két gólt.

A Videoton 19 órától játszik a Sportinggal a Sóstói Stadionban, a mérkőzésről élő tudósítást olvashat az [origo]-n.

www.globalsoccerapp.com