Ilyen volt Messi közelről

Az FC Barcelona futballcsapata a katalán függetlenségi törekvések szimbóluma, a játékosok fotói és mezei elborítják a várost. A meccsen azonban a nagy sztárok is kapnak hideget-meleget a közönségtől, csak a sétálgató Messit nem piszkálják. Élménybeszámoló 15 méterre a pálya szélétől.

Számítottam rá, hogy igen nagy lesz az egy négyzetkilométerre eső Messi mezek száma Barcelonában, mégis meglepett, hogy a csapat mennyire átszövi a város mindennapjait. Lépten-nyomon sálakkal, mezekkel, zászlókkal és a játékosok fotóival találkozik az ember, ebben a metrólejáróban például a klub hivatalos Youtube-oldalára csábítanak bennünket:

Ez a felfokozott jelenlét azonban nem csak a futballnak szól, még akkor sem, ha a Barcelona sokak szerint ma a világ legjobb csapata. A meccsekről jól ismert katalán zászló arany és vörös sávjai sok ablakban és erkélyen folyamatosan ott virítanak, demonstrálva, hogy tulajdonosuk a klub mellett a Spanyolországtól való elszakadás híve.

Katalónia függetlenségi törekvéseiről van szó, amelynek támogatói egyre erősebben hallatják a hangjukat, főleg a gazdasági válság óta. Erre a katalán nemzeti válogatottnak tekintett csapat meccsei - amelyek a világ legnagyobb médiaeseményei közé tartoznak - kitűnő alkalmat szolgáltatnak. A legújabb szokás az, hogy a mérkőzés 18. percében - egészen pontosan 17 perc 14 másodpercnél - a tömeg az "independencia" (függetlenség) szót kezdi skandálni. Ez az 1714-es évre utal, amikor a spanyolok bevonultak Katalóniába, és letörték a függetlenségi törekvéseket, betiltották a nyelvet.

A Ramblákon (Les Rambles) tízméterenként vehetünk Barcelona-mezt

Bár még a félistenként tisztelt sikeredző, Pep Guardiola is a függetlenség mellett szavazott, a meccseket szerencsére nem lehet teljesen átpolitizálni (bár sokan már ettől tartanak). A körülöttem ülő katalán családokból egyedül egy idősebb úr dörmögte az independenciát, a többiek nyugodtan ették az otthonról hozott, gondosan becsomagolt szendvicsüket. A 98 ezer néző függetlenségpárti részének hangorkánja most amúgy is gyorsan elhalt, mert a Celtic éppen ezekben a másodpercekben szerezte vezető gólját, és ezen politikai nézeteitől függetlenül mindenki ledöbbent. Becslések szerint - és a taxis is ezt erősítette meg a repülőtérről a városba menet - a katalánoknak körülbelül egyharmada akarja az elszakadást, a többiek inkább maradnának már Spanyolországban.

Az biztos, hogy a rengeteg turista csak a fociért, a csapatért (sokan csak Messiért) özönlött a meccsre, már 2-3 órával a kezdés előtt. Nekem is sikerült elcsípnem a klub buszának viharos megérkezését, láthattam a teljes bemelegítést és azt, hogy az üresen is lenyűgöző óriási stadion hogyan telik meg emberekkel:

Talán a filmen is látható, hogy sem a meccs előtt, sem utána nem volt tolongás. Nem kellett átélnem a magyar-török meccs előttihez hasonló tömegnyomort, pedig azért mentem ki ennyire korán, mert nem tudtam, milyen bejutásra számíthatok közel százezer ember esetében. Rengeteg a kapu, világosak a jelzések, segítőkész a nagyszámú személyzet. Jó lenne hasonlót látni a Puskás Stadionban is, ahol tavasszal már 60 ezren is lehetünk a románok ellen. Egyelőre azonban csak egy közös pontot találtam: bár Barcelonában sok és tiszta vécé van, itt is divat a stadion körüli pisilés.

A csapat autóbusza a stadionnál a meccs előtti napon. Az edzésre sajnos nem lehetett bejutni

Hogy a fociról is beszéljünk: természetesen nagy élmény volt közelről látni a Barcelona játékát (a pálya szélétől körülbelül 15 méterre ültem), még akkor is, ha a meccs nagy részében az idegőrlő tili-tolit játszották. A mellettem ülő, Barca sálban szurkoló nagymama őrjöngve követelte a lövéseket, a mögöttem ülő férfiak pedig folyamatosan osztogatták tanácsaikat, hogy ki hová passzoljon. Ha hibázott valaki, rögtön megkapta a magáét, igaz, itt egy nem tökéletes indítás miatt is sokan felhergelik magukat.

Ugyanakkor megtapsoltak minden szép megmozdulást, a labdaszerzéseket, sőt egy-egy szép labdakezelést is beleértve. Külön biztatták a debütáló fiatal védőt, Bartrát, aki kitűnően futballozott. Minden olyan volt tehát, mint egy normális focimeccsen, a játék alatt nyomát sem éreztem a csapat körüli mítosznak. A Barca szurkolói persze hozzászoktak a jóhoz, talán ezzel magyarázható, hogy amikor a Celtic öt másodpercnél tovább tudott passzolgatni, akkor ezen kitűnően elszórakoztak, elismerően nevetgélve a számukra szokatlan látványon.

Az igen intenzív bemelegítés megtekintése is nagy élmény volt a turisták számára

A szurkolásról a legmaradandóbb élményem az, hogy ennyi ember tényleg nagy hangrobbanásokat tud produkálni. Az aktív mag nem volt túl nagy (körülbelül kétszáz ember lehetett), és teljesítményét tekintve is messze elmaradt a Puskás Stadion B-középjétől. Ám amikor sikerült "berobbantaniuk" a tömeget, akkor hirtelen elképesztővé vált a hangulat. Ilyenkor az egyébként fantasztikusan szurkoló, viszonylag kis létszáma ellenére igen hangos skót tábort nyomokban sem lehetett hallani.

Végül mit lehet mondani ilyen közelről Messiről? Minden megmozdulását élveztem, és minden megmozdulása izgalmat okozott a körülöttem ülőkben. Messi, Messi - ismételgették szinte megbabonázva, amikor hozzá került a labda, és neki soha nem adtak tanácsokat, hová passzoljon (valószínűleg megszokták, hogy lehetetlen megjósolni, mit fog csinálni). Ami viszont meglepett - és ezt nem hittem el korábban egy kedves barátomnak, aki már látta élőben játszani -, hogy milyen sokat sétálgat. Utólag is olyan érzésem van, hogy a meccs nagyobb részében, mondjuk 75%-ában sétálgatott, főleg az ellenfél tizenhatosa előtt. Nem voltak nagy sprintjei, keresztmozgásai - tulajdonképpen szinte észrevétlenül és folyamatosan üres területekre sétált be, és várta a labdát. Kitűnő helyezkedését azonban a csapattársak is csak körülbelül fele részben vették észre. Amikor aztán megkapta és volt egy minimális tere, akkor elindult - és onnantól kezdve bármi megtörténhetett. De ezt már a tévéből is jól tudjuk.

Érdekes volt a játék képe ilyen közelről, a pálya teljes áttekintésével

Ez volt életem legrövidebb kilencven-valahány perce. Az utolsó utáni pillanatban született győztes gólt hosszú percekig ünnepelték a katalánok (a meccs összefoglalója itt látható), majd villámgyorsan eltűntek a lelátókról a számtalan kapu valamelyikén. A turisták egy kicsit tovább maradtak, és most már itt is előkerült a politika: az egyik szektorban hatalmas palesztin zászlót feszítettek ki, két szektorral távolabb pedig fiatal fiúk fényképezkedtek teljes Barca-szerelésben, két izraeli zászlóval. A skót szurkolók ezzel nem foglalkoztak: énekelve éltették remekül küzdő, nagy csatában alulmaradt csapatukat, aztán kiitták a város sörkészletét.

A meccs után pillanatok alatt kiürült a stadion