Jókor lőttek rá Dzsudzsákékra

Dzsudzsák Balázs elgondolkodna egy jó ajánlaton, de nem akar elmenekülni Oroszországból, ahol egyre jobban megy neki a játék, és szinte minden támadásban benne van. Úgy érzi, mentálisan erősebb lett attól, hogy hétről hétre óriási nyomás alatt kell teljesítenie, és a szurkolók festékpatronos támadása is kellett ahhoz, hogy magához térjen a Dinamo Moszkva. Csak az óriási dugók miatt esik ki a ritmusból. 

Hogy érzi magát Moszkvában?

Jól érzem magam, a csapat végre azt a formát mutatja, amit elvárnak tőlünk, az utolsó kilenc meccsünkből hetet megnyertünk. Hála istennek a csapat tényleg kilábalt a rossz sorozatból, sokat dolgozunk, és ennek meg is lett az eredménye.

A szurkolóik azért nem mindig voltak ilyen elégedettek, októberben festékpatronokkal lőttek a játékosokra az egyik edzésen. Érte már korábban hasonló támadás?

Nem, először történt velem ilyen. A Dinamo egy nagy klub, amely korábban nem tapasztalt sikertelen szériába került, ez a szurkolók számára is szokatlan helyzet válthatta ki belőlük ezt a reakciót. Most úgy érzem, kellett is a csapatnak, hogy valamitől felébredjen, azóta összekaptuk magunkat, és rangadókat is tudtunk nyerni. Remélem, többé nem fordul elő hasonló, amiért mi is tehetünk, jól kell játszanunk, és akkor a szurkolók mellettünk lesznek.

Azért az ellenfél táborával sem árt vigyázni, másfél hete a szentpétervári drukkerek miatt szakadt félbe a Zenit elleni meccsük, akik a kapusukat meg is sebesítették egy petárdával.

Igen, az a meccsünk végül nem a pályán dőlt el, de abszolút jogos volt, hogy nekünk ítélték a győzelmet, és nem kellett újrajátszani a meccset.

Minek tulajdonítható, hogy annyira gyengén kezdték a bajnokságot?

Úgy látom, éhesebb lett a csapat, jobban akarjuk a sikert, mindenki sokkal keményebben teszi oda magát a pályán. Az első hat-hét mérkőzésen ez nem mindig látszott, úgy voltunk vele, akkor sincs probléma, ha esetleg nem nyerünk, úgyis jön majd a következő meccs, majd ott javítunk. Közben a meccsek egyre fogytak, nekünk meg öt találkozó után sem volt pontunk, és az időközben lezajlott edzőváltás is kellett ahhoz, hogy elmozduljunk végre a holtpontról. Dan Petrescunak sikerült felráznia, majd ébren tartania a társaságot, ő nem hagyná, hogy könnyen vegyünk akár egyetlen meccset is.

A Dinamo első győzelménél, a Lokomotiv Moszkva ellen gólt lőtt, és két gólpasszt is adott, önnek és a csapatnak is az hozta meg az áttörést?

Úgy érzem, igen, bár előtte megszereztem már az első dinamós gólom, de akkor kikaptunk. A Lokomotiv ellen vezére tudtam lenni a csapatnak, ami azért is volt nagy dolog, mert nagyon nagy nyomás volt rajtunk. Jogosan várják el tőlem, hogy veszélyesen és jól játsszak, én pedig egyre jobban érzem magam a pályán, akár a bal, akár a jobb oldalon kapok szerepet. Élvezem a bizalmat, és igyekszem meghálálni, szereztem eddig három gólt, és van mellette hét gólpasszom. Külön örülök neki, hogy szinte minden támadásban benne vagyok, és a csapat is jó passzban van.

Nemrég azt nyilatkozta, hogy kész továbbállni a Dinamótól. Ez mit jelent?

Nem arra gondoltam, hogy menekülnék innen, de folyamatosan bennem van, hogy jó lenne feljebb lépni. Nincs semmi konkrétum, nincs is itt az ideje, mivel az átigazolási időszak januárban kezdődik majd, de ha egy olyan csapat érdeklődne, ahova szívesen mennék, akkor nem zárkóznék el a tárgyalások elől. De most fejben is százszázalékosan itt vagyok a Dinamónál.

Volt bármikor olyan pillanat, amikor átfutott az agyán, hogy nem volt jó döntés belevágni az orosz kalandba?

Őszintén mondom, ha vissza lehetne menni az időben, és két papír lenne előttem, akkor is ezt írnám alá. Lehet, hogy sokan nem hisznek nekem, de akik ismernek, azok tudják, hogy lelkileg és testileg is erősödtem, fejlődtem Oroszországban. Ez egy erős bajnokság, itt nem lehet elkényelmesedni, az itteni meccsek megterhelőbbek, mint a hollandok. Ott megvolt az a három-négy csapat, amelyik a meccsek felét félgőzzel is behúzta, igaz, ott a kiscsapatok is felvállalták a támadófocit, itt sokkal jobban figyelnek a védekezésre, és egyetlen meccsen sem lehet biztosra menni. Ez egy jó lépcsőfok volt Hollandia után, mert ha valaki Oroszországban megállja a helyét, akkor nagyon kevés olyan bajnokság van, ahol remegnie kéne, hogy elég jó-e.

A Dinamo hol végezne a holland bajnokságban?

Összehasonlítva, hogy mit melóztunk a meccseken a PSV-nél, és mit a Dinamónál, szerintem felvenné a versenyt bármelyik holland élcsapattal.

Miben fejlődött a legtöbbet, mióta Oroszországban játszik?

Mentálisan erősebb lettem. Nem könnyű kezelni a sikertelenséget, hétről hétre úgy kimenni, hogy óriási a nyomás a csapaton, miközben a szurkolók ránk bontják az edzőközpontot. Létfontosságú meccseket játszottunk egymás után, mindenkitől pluszra volt szükség a pályán védekezésben és támadásban is, előnyömre vált, hogy ilyen helyzetben is tudtam teljesíteni.

Mi az, amit a legnehezebb volt megszokni kinn?

A közlekedés a mai napig nagyon idegen számomra, behatárolja a kinti életemet. Hatalmas a forgalom, állandóan dugó van, soha nem láttam még ilyet. Másfél-két órát ülök a kocsiban, hogy odaérjek az ötvenperces edzésre, az ember így elveszti a ritmust.

Mit szól korábbi csapata, az Anzsi Mahacskala remekléséhez? Guus Hiddink érdeme, hogy Samuel Etó'óék a második helyen állnak, és az Európa Ligában továbbjutottak?

Hiddink magával hozta azt a fajta profizmust, ami elég ahhoz Oroszországban, hogy olyan szinten tudjál sikeres lenni, ahogy azt az Anzsi példája mutatja. Helyretette a csapatot, tudja kontrollálni a játékosokat, a háttér pedig eddig is megvolt, hogy sikeres legyen a csapat.

Dzsudzsák-gólpassz a Szpartak ellen 5-1-re megnyert meccsen:

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=BvVU1YSySEvax5Sq

2018-ban az oroszok rendezik a vébét, hogy látja, képesek lesznek a drukkereket megfegyelmezni?

Próbálják visszaszorítani a nézőtéri agressziót, a Zenit elleni meccs utáni döntés is ezt mutatja, így akarják hangsúlyozni, hogy ha a szurkolók nem tudják betartani az előírásokat, akkor azzal a saját csapatuknak ártanak. Egyébként minket is megbüntettek a szentpétervári eset miatt, a Rubin Kazany elleni meccsünk zárt kapus lesz. Szerintem sikerül majd rendezni a viszonyokat, de most még a tanulópénzt fizetik a klubok és a szövetség is.

A válogatott szép őszt zárt, a csapatot jelenleg csak a hollandok előzik meg a vb-selejtezőcsoportban. Meg lehet tartani a második helyet?

A csapat a hollandok elleni meccset leszámítva olyan formát hozott, amivel reális esélyünk van erre. A következő vb-selejtezőnk a románok ellen lesz hazai pályán, nagyon remélem, hogy a sérülések elkerülnek minket, és be tudjuk húzni a meccset, ami hatalmas lépés lenne a második hely felé.

A 3-1-re legyőzött törökök már nem is lehetnek veszélyesek?

Nagyon jók a törökök, de a román és a magyar válogatott csapatként, tudásban és a pontszámot tekintve is előbbre tart. Persze bármikor képesek magukhoz térni, hiszen tele vannak nagy nevekkel, és ha rendeződnek a csapaton belül viszonyok, akkor a hollandokat is meg tudják szorítani, ahogy azt láttuk is tőlük az amszterdami meccsen.

A törökök ellen eltiltás miatt nem játszhatott, rosszabb volt a lelátóról átélni a meccset, mint ha a pályán lehetett volna?

Nagyon nehéz volt, hiszen tisztában voltam a meccs súlyával. Mindenki remélte, hogy meglesz az áttörés, és meg tudunk verni vb-selejtezőn egy komoly csapatot. Az ilyen találkozón mindig játszani szeretne az ember, pláne hazai környezetben, és Juhász Rolival a lelátón úgy éltük meg a történteket, mintha mi is benn lettünk volna a pályán. Büszke voltam a csapatra, hogy ezer sebből vérezve hozta a meccset, szerintem a törökök elleni második játékrész az eddigi legjobb félidőnk volt.

A többiek nem zrikálták azzal, hogy önök nélkül szerzett egy nagy skalpot a válogatott?

A rosszakarók mondhatják, hogy nélkülünk sikerült nyerni, de pár nappal korábban Észtországban mindketten ott voltunk a pályán, és akkor is győztünk. Úgyhogy nagyon jót nevetek azon, ha valaki ezzel jön, de úgy tűnik, velünk és nélkülünk is jó a válogatott.

Úgy tűnik, a többiekben pluszenergiát szabadít fel, ha kulcsemberek hiányoznak, hiszen az Eb-selejtezők során a svédeket is úgy verték meg, hogy sem ön, sem Juhász, sem Gera nem volt bevethető.

Biztos vagyok benne, hogy van egy ilyen tényező, hiszen a válogatottnál mindenki meg akar halni a pályán a sikerért, meg akarja mutatni, hogy mire vagyunk képesek. Amikor ennyire motiváltan játszunk, akkor az erősebb csapatokat is el tudjuk kapni.

A norvégok elleni 2-0-ra elvesztett meccs mellett a hollandok elleni 4-1-es vereség csúfít bele a mérlegbe. Mi volt a tanulsága annak a meccsnek?

Próbálom a pozitív oldalát nézni, és egy jókor jött pofonként felfogni, amely észhez térítette a csapatot, hogy nagyon komolyan kell koncentrálni minden meccsen, 120 százalékosan oda kell figyelni a labdavesztésekre, a támadás és a védekezés arányára. Bár voltak helyzeteink, de a hollandok ellen kiderült, hogy nem álltunk még úgy, ahogy kellett volna.

Az utóbbi tíz évben egy-egy győzelem után mindig azt lehetett olvasni, hogy megmozdult valami a magyar fociban. A válogatott őszi és a Videoton EL-szereplését látva végre jogosan lehet ezt állítani?

Nagyon bízom abban, hogy a Videoton kiharcolja a továbbjutást, és akkor tavasszal is lesz még magyar csapat az európai kupában. Az elmúlt években a Debrecen is megmutatta magát a BL-ben és az EL-ben is, és nagyon tudok örülni minden magyar sikernek, mert ezek erősítik azt az érzést, hogy megéri otthon is labdarúgónak lenni.

Mennyire gondolta komolyan, hogy hazajönne? Tíz év múlva újra magyar csapat színeiben láthatjuk majd?

Ha nem is tíz év múlva, de biztos lesz még ilyen. Az ember úgy van vele, hogy mindig otthon szeretne játszani, és irigykedve figyelem azokat, akik a hazájukban 30-40 ezer ember előtt léphetnek pályára, nem kell utazgatniuk, és együtt élnek a családjukkal. Remélem, hogy majd a magyar bajnokság is vonzó lehet, nemcsak a kiöregedett külföldieknek, hanem a magyar tehetségeknek is, akiknek megéri majd itthon maradni, vagy a válogatott játékosoknak, akiknek megéri majd hazajönni. Ha meglennének a feltételek, a megfelelő stadionok és edzőközpontok, akkor itthon is adott lenne minden, de jelenleg ez még nem így van.

Ha visszatérne, akkor csak a Debrecen jönne szóba?

Igyekszem a Debrecennek visszaadni valamit abból, amit a klubtól kaptam, és nem elfelejteni, hogy ott lett belőlem futballista. A Lokinál akkor is a helyén volt minden, amikor még nem volt beígérve új stadion, és nem épült még edzőközpont, de ha ezek meglesznek, akkor biztos vagyok benne, hogy a csapat ismét a legmagasabb szinten teljesít majd.