A focisták nem gyászolják Thatchert

A hétfőn elhunyt Margaret Thatchert az angol fociliga nem volt hajlandó meggyászolni az aznap esti manchesteri rangadón. Az udvarias indoklásból nem derül ki, de a Vasladyt sokan a foci ellenségének tartották, a West Hamet irányító Sam Allerdyce egyenesen a labdarúgás gyilkosának nevezte. A korábbi miniszterelnök intézkedései alapján a focira problémaforrásként, a szurkolókra leginkább bűnözőkként gondolt, ebbe a világképbe a hillsboroughi tragédiáról készült torz jelentés is tökéletesen beleillett.

Lájkold az [origo]sport Facebook-oldalát!

Nem csak volt futballistára, vagy a résztvevő csapatok valamelyikéhez köthető személyre emlékezhetnek a focimeccsek előtti gyászszünetekben, ennek ellenére sem a Premier League, sem az FA nem kezdeményezte, hogy a Manchester United-Manchester City bajnoki rangadó egyperces csenddel kezdődjön, pedig a modernkori angol történelem egyik kiemelkedő alakja, a volt miniszterelnök, Lady Margaret Thatcher halt meg azon a napon.

Thatchernek nem volt csapata

A liga hivatalosan azzal indokolta döntést, hogy a politikusokkal kapcsolatban nem szoktak ilyen típusú megemlékezést tartani, ami alapvetően igaz, ám azt is nehéz lenne tagadni, hogy Thatcher és a sportág viszonya nem volt éppen felhőtlen.

Az egykori miniszterelnök ebben a témában is megosztotta a közvéleményt. Van, aki szerint jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a futballt körülvevő közeg óriási változáson ment keresztül Angliában, míg mások úgy vélik, hogy ez a változás nem miatta történt, sőt, a tevékenysége éppen ellenkező hatást váltott ki.

Annyi mindenesetre bizonyos, hogy sok más mai politikussal ellentétben Thatcher nem rajongott a futballért, és nem is próbált úgy tenni némi népszerűségért cserébe, mintha kedvelné a sportágat. Míg a későbbi brit miniszterelnökök mindegyikéről köztudott volt, hogy melyik klubcsapatnak szurkol (John Major a Chelsea-ért, Tony Blair a Newcastle Unitedért, David Cameron pedig az Aston Villáért szorít), addig Thatcher számára a labdarúgás inkább problémaforrásnak számított, elsősorban társadalmi szempontból.

A huliganizmus és a foci egyszerre volt csúcson

Amikor Thatcher 1979-ben az első női brit miniszterelnök lett, akkor az angol labdarúgás klubszinten a legsikeresebb volt Európában, hiszen 1976 és 1982 között csak angol csapat nyerte meg a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. Ez az időszak azonban egyben a brit huliganizmus csúcsát is jelentette, és Thatcher a jelek szerint ebből azt a következtetést vonta le, hogy mindenki, aki kimegy egy mérkőzésre, gyakorlatilag bűnöző.

Nem is próbálta leplezni, hogy nem rajong a fociért

A Heysel stadionban történt tragikus eseményeket követően Thacher azt kérte az FA akkori elnökétől, Sir Bert Millichiptől, hogy a szövetség léptesse vissza a klubokat az európai kupáktól. Erre végül nem volt szükség, hiszen az UEFA kizárással büntette az angol egyesületeket.

Nem sokkal a Heysel-tragédia előtt a Bradford City stadionjában, a Valley Parade-on 56-an haltak meg, amikor a régi típusú, faszerkezetű létesítményben tűz ütött ki, a korabeli kormányzat azonban ebből nem azt a következtetést vonta le, hogy a körülményeken is javítani kellene.

Ehelyett a Luton Town elnökének, a szintén konzervatív párti parlamenti képviselőnek, David Evansnak a javaslatára be akarták vezetni a szurkolói kártya rendszerét, amely nagyon sokban hasonlított arra, amit manapság Olaszországban is alkalmazni próbálnak, és amely gyakorlatilag teljes kontrollt adott volna az állam számára a meccsre járók felett.

Thatchernek megfelelt a Hillsborough után kapott hatósági jelentés

Hiába mondta az FA főtitkára, Ted Croker: "Ezek az emberek a társadalom problémáit jelzik". Az 1989-ben meghozott Futballszurkoló Törvény kötelezővé tette volna a szurkolói kártya használatát, ám a Hillsborough-stadionban történt, 96 szurkoló halálát okozó katasztrófa nyomán ezt végül eltörölték.

Pörölykalapáccsal akartak mogyorót törni

A Sheffield United stadionjában 1989 áprilisában történtek kezelése tökéletes példa arra, hogy Thatcher és az akkori politikai vezetés mennyire rosszul értelmezte a helyzetet. Csak 23 évvel később derült ki, hogy a rendőrség milyen sok hibát követett el az esemény során, és a hatóság félreinformálta Thatchert, akinek ugyanakkor probléma nélkül megfelelt a világképébe tökéletesen illő magyarázat, miszerint a tragédia fő okozói maguk a drukkerek voltak, akiknek nagy része ittas volt.

Pedig már a Hillsborough után elkészült Taylor-jelentés is világosan leírta, hogy a tragédia fő oka a rendőrségi kontroll hibája volt, és azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a stadionok modernizálására, a lelátói állóhelyek megszüntetésére van szükség ahhoz, hogy a mérkőzésre járás biztonságosabb legyen. A jelentés a szurkolói kártyával kapcsolatban így fogalmazott: "Olyan, mintha egy mogyorót egy hatalmas pörölykalapáccsal akarnánk feltörni". A Taylor-jelentést 1990 januárjában hozták nyilvánosságra, Thatcher pedig ugyanezen év novemberében mondott le.

Sohasem tudjuk meg, hogy ha ő marad a miniszterelnök, akkor végbementek volna-e ugyanazok a változások, amelyek végül a Premier League létrejöttéhez és az angol labdarúgás mai állapotához vezettek. Annyi biztos, hogy az 1990-es világbajnokság és a szurkolói kultúra változása nyomán a sportággal kapcsolatos közhangulat változóban volt.

Az angol futballban élők többsége azonban nem túl szép emlékekkel rendelkezik a Thatcher-éráról. "Margaret Thatcher megölte a labdarúgást, nem kétséges" - jelentette ki például 2011-ben Sam Allardyce, aki ebben az időszakban még játékos volt.

www.globalsocceerapp.com