Társoldalunk:

Szabics: A saját temetésemen voltam először

2013.10.03. 18:57

Szabics Imre 32 éves, és visszavonul. Nem ért egyet azzal, hogy rejtélyes történet lenne az övé, amint az Origónak elmondta, csak annyi történt, hogy ezentúl nem a következő két-három, hanem a következő 30-40 évre készül. A Sturm Graz játékosmegfigyelői hálózatát irányító, egykori 36-szoros válogatott csatár ígéri, hogy magyar játékosokat is igyekszik majd Ausztriába segíteni, és úgy érzi, azért kevés a magyar sportszakember külföldön, mert borzalmasan kishitűek vagyunk. A grazi búcsúztatásán annyira meghatódott, hogy ha nincs vele a kislánya, biztosan összeesik.

A korábbi 68-szoros osztrák válogatott Heribert Weber azt mondja, soha nem hallott még annál rejtélyesebb történetet a labdarúgásban, mint amilyen az öné.

Biztosan sokak számára furcsa, de ha bárki végiggondolja, megérti, hogy teljesen ésszerű döntést hoztam.

Hogyan történt a váltás? Egy időben derült ki, hogy játékosként már nem, a menedzsmentben viszont számítanak önre?

A jövő nyáron járt volna le a labdarúgói szerződésem, de onnantól azonnal életbe lépett volna az alkalmazotti szerződésem, és ha máshol is folytatom futballistaként, a majdani visszavonulásom után a Sturm Graz alkalmazott volna. Az idei cél a dobogó volt, ennek megfelelően alakították ki a keretet, aztán a válogatott románok elleni meccse előtt telefonon felhívtak, mondván, hogy a következő szezontól tervezett fiatalítást a rosszabb szereplés miatt nyárról előrehozzák mostanra.

Erre ön?

Megkérdezték, hogy mit szeretnék: elfogadom-e, ha kevesebbet játszhatok, én pedig jeleztem, hogy mivel nyártól úgyis vissza akartam vonulni, keressünk egy olyan megoldást, ami a klub számára és számomra is megfelelő. Sokat beszélgettünk, és úgy döntöttünk, hogy a jövőre tervezett váltást mindkét fél előrébb hozza.

Juve-játékos a földön, Szabics robogForrás: AFP/Giuseppe Cacace

Hogyan fogadta, hogy már az idén is jobbára csak epizódszerepet bíztak önre játékosként?

A szezon előtt leültünk, tudtam, hogy milyen szerep juthat nekem az idén, de a klub többre tart engem annál, semmint hagyjon úgy szenvedni, hogy ők is látják, és én is látom, hogy jobb minőséget képviselek, mint a többiek, mégis a fiatalabbak kapnak lehetőséget, mert fel kell őket építgetni. Edzőként nehéz úgy 25 játékossal elszámolni, hogy a válogatott játékos helyett a következő meccsen egy 21-22 éves kerül be a csapatba. Erre kellett megoldást találnunk, és - mivel jóban vagyok az edzővel és a vezetőséggel is - az őszinte beszélgetések során ez sikerült is.

Bántotta, amikor a sajtóban úgy jelentek meg az önről szóló grazi hírek, hogy "Szabicsnak befellegzett a Sturmnál"?

Megszoktam és megtanultam már, hogyan működik a média. Elolvastam az osztrák újságban a sportigazgató első nyilatkozatát, amely teljesen helytálló volt. Azt mondta, Imrével közöltük, kevesebbet fog játszani, és a hírt profi módon fogadta. Az, hogy utána olyan címet adnak az újságok, hogy minél többen elolvassák a cikket, normális dolog, ez engem most nem zavart.

Most, 32 évesen milyen labdarúgónak érezte, érzi magát?

Szerintem három-négy évet még játszhattam volna, ha valaki válogatott játékos, abban ennyi még biztosan van.

Amikor elkezdte a profi karrierjét, mit gondolt, meddig fog játszani?

Korszakonként másképp gondolkodtam. Stuttgartban a legidősebb játékosunk a 36-37 éves Soldo volt, én 22 voltam, és a fiatalokkal többször is szóba került egymás között, mennyi alapozást kell végigcsinálni ahhoz, hogy valaki olyan sokáig focizzon, mint Soldo. Akkor arra gondoltunk, hogy lehet, hogy addig nem is fogunk focizni. Aztán amikor visszatértem Grazba, 29 évesen, úgy gondoltam, hogy olyan hosszú ideig szeretnék játszani, ameddig szükség van rám. Nagyon szép játék a foci, ezért addig kell játszani, ameddig az ember csak bírja, de számomra most olyan lehetőség adódott, amely rádöbbentett, hogy már nem a labdarúgó-karrieremet, hanem a civil életemet kell építenem. Így 32 évesen már nem arra gondolok, hogy mi lesz velem a következő két-három évben, hanem arra, hogy mi lesz velem a következő 30-40 évben.

Nem fog hiányozni a meccsek hangulata? Egy alacsonyabb osztályú ligában igazi császár lehetne.

Nem tudom megmondani, hogy három hónap múlva mennyire fog hiányozni a foci, annyi biztos, hogy a mostani új feladatom leköti minden gondolatomat és időmet. Egy volt csapattársam, aki tavaly hagyta abba, már hívott, hogy januártól menjek az alacsonyabb osztályú csapatába focizni, és elég, ha csak a meccsekre járok ki, de én már eldöntöttem, hogy nyártól biztosan nem focizom, mert azon a szinten már nem lenne lehetőségem, mint amelyen szeretnék.

36 válogatottmeccsén 13 gólt szerzettForrás: AFP/Kisbenedek Attila

Mi az új feladata Grazban?

A játékosmegfigyelői rendszer felügyelője vagyok. Tizenöt éves korig a kiválasztás elég jól működik a klubnál, de a legfontosabb a felnőttcsapat, az én feladatom pedig az egész megfigyelői rendszer kialakítása és koordinálása. Úgy kell felépíteni a rendszert, hogy ha valaki elhagyja a nagycsapatot, akkor legyen három-négy jelölt, hogy azonnal lépni tudjunk. Ez egy komoly kutatómunkával, sok dokumentációval járó munka, nem olyan, hogy kávézgatás közben meccset nézünk. Részletesen fel kell térképezni a játékost, hogy kik a szülei, mit eszik, mit iszik, mennyi időt marad kinn gyakorolni az edzés után és a többi.

A futball vagy az új munkája a jövedelmezőbb?

Ha a pénz számítana, akkor olyan hosszú ideig futballoztam volna, ameddig fizetnek érte.

Akkor olyan ez, mint egy befektetés?

Nagy lehetőség, hogy azonnal meg tudom tapasztalni a labdarúgást a másik oldalról. De mivel a szívem hazahúz, ott van az is a fejemben, hogy szeretném segíteni a magyar labdarúgást. A játékosmúltam és a vezetői tapasztalatom alapján a munkám talán már három-öt éven belül hasznára lehet a magyar focinak.

Például úgy, hogy magyar játékosokat visz Grazba?

Hát hogyne. Mivel a Sturm osztrák csapat, a klub számára az az első számú szempont, hogy stájerországi játékosokat próbáljon a klubhoz vinni, nagyobb körben az osztrák játékosok jönnek képbe, de emellett persze az a célunk, hogy a lehetőségeinkhez képest a legjobbak játsszanak az utánpótlásban és a felnőttcsapatban is. Mivel a magyar piaccal tisztában vagyok, nyilvánvaló, hogy ha nincs osztrák megoldás, akkor az első dolog, ami az agyamon átfuthat, hogy az igazolást Magyarországról hogyan lehetne megoldani.

Mit gondol, mi lehet az oka annak, hogy két kezünkön meg lehetne számolni a külföldön dolgozó magyar edzőket, szakembereket?

A magyarok jó képességűek, és nemcsak a fociban, hanem másban is. Gondoljunk csak a Nobel-díjasainkra. Más kérdés, hogy lehet, nem magyar színekben kapták meg ezeket a díjakat. Mi, magyarok nagyon tehetséges, szorgalmas emberek vagyunk, viszont borzalmasan kishitűek. És ez az, ami miatt sokszor hátrányba kerül egy magyar külföldön.

Itt még rövid hajjal, az első korszakban - 216 meccset játszott a SturmbanForrás: AFP/Hans Klaus Techt

Két éve azt mondta, hogy a karrierje elején, "külföldön rádöbbentem, hogy egy utolsó senki vagyok". Mikor érezte úgy, hogy most már valaki?

Engem 18 éves koromtól 24-ig többnyire sikerek értek, és nem gondolkodtam azon, hogy ennek mi az oka, ilyenkor ez a természetes. Aminek viszont örülök, hogy a sors megadta, hogy a foci negatív oldalát is átéljem. Huszonnégy-huszonöt éves koromban UEFA- és BL-meccseken játszottam, rá öt évre Augsburgban ültem a kispadon. Hálás vagyok, mert akkor lehet értékelni a sikert, amikor nem vagy sikeres. A jövőm szempontjából hasznos lehet, hogy a sportsikerek mindkét oldalát megtapasztaltam, ez a jövőm szempontjából nagyon hasznos lehet. Szerintem éppen azért nem lehet jó edző egy világsztárból, mert csak a sikert ismeri, így nem tudja átélni annak a típusú játékosnak a lelkiállapotát, akinek gondjai voltak, és nem volt mindig sikeres.

A Facebook-oldalán a követőivel együtt keresték Szabics Imre legjobb pillanatát. Sikerült megtalálni?

Szakmailag a legértékesebb, amikor a BL-ben játszottam, de a lelkemnek az a legkedvesebb, amikor visszajöttem Grazba, és az első évben egyből bajnokságot tudtunk nyerni.

A Stuttgartban szinte napra pontosan tíz éve, 2003. október 1-jén szerzett gólt és adott gólpasszt a Manchester United ellen. Mire számít, mi lesz önnel újabb tíz év múlva?

Talán annyira tetszik majd a mostani munkám, hogy ugyanitt leszek, de az is előfordulhat, hogy egy év múlva, ha már meglesznek az edzői papírjaim, azt mondom majd, hogy szeretném magam a kispadon kipróbálni. Ha edzői-vezetői szinten ugyanannyit elérek, mint labdarúgóként, akkor elégedett leszek.

Gondolom, megható volt a grazi búcsúztatása. Dárdai Pál adta az ötletet, hogy ha magával viszi a gyerekét, akkor nem fog olyan könnyen meghatódni?

Én nem tudtam, hogy Pali a berlini búcsúmeccsén bevitte a gyerekeit, viszont nekem elsődleges szempont volt, hogy a kislányom, aki mindig szeretett volna bejönni a pályára, ott legyen velem, mert ez volt az utolsó lehetőség, ráadásul közben ünneplik az apukáját. Nagyon megható percek voltak, amikor körbementem, ha nem lett volna ott a lányom, biztosan összeesem. Tudja, a csatárok nagyon érzékenyek. Szerencsére a sors úgy hozta, hogy még nem kellett temetésen részt vennem, most a saját temetésemen voltam először, és ez nagyon megható.

Egervári Sándor szövetségi kapitány nem próbálta meggyőzni, hogy még nem kellene visszavonulnia, mivel a válogatottnak szüksége lehet önre?

Nagyon sajnálta a döntésemet, de én a klubommal szemben nem tehettem volna meg, hogy megkérjem őket, "kérlek, még két hetet várjatok, mert lehet, hogy a válogatottal kijuthatunk a vb-re". Aztán ha jön a pótselejtező, várjunk újabb négy hetet, a vb miatt pedig várjunk egy évet? Ez meg sem fordult a fejemben, nem tehettem meg azzal a klubbal szemben, amelyik ennyire megbecsül.

Koman és Rudolf ölelése a válogatottbanForrás: AFP/Kisbenedek Attila

Mit tenne, ha a válogatott valahogy végül kijutna a 2014-es vb-re?

Akkor levetkőzöm januárban, és felveszem a focicipőt. (nevet) Viccet félretéve, ezt is mérlegre tettem, és tényleg szerettem volna egy vb-részvétellel lezárni a karrieremet. Álomszerű lett volna, de amint már felvázoltam, nem volt rá lehetőségem, hogy nyárig folytassam a pályafutásomat.

Két éve azt mondta Németh Krisztiánról, hogy feláll a szőr a hátán, ha azt hallja, hogy a magyar foci megmentőjének kiáltják ki. Most a válogatottban is megismerkedhettek, mi több, Németh gólt lőtt az észtek ellen, majd Hollandiában is duplázott a klubcsapatában. Változott a véleménye a csatárról és az őt övező hangulatról?

Élőben három éve láttam először. Az edzésen borzasztóan tetszett, hogy mennyire biztos a kapu előtt, és hogy mennyire letisztultak a mozdulatai, milyen jól tartja a labdát annak ellenére, hogy nem olyan hatalmas termetű, mint egy csúcséknek kellene, hogy legyen. Megvoltak a lehetőségei a válogatottban is, mindig helyzetbe került, de az utolsó meccs előtt ezeket sajnos kihagyta. Csak az hiányzott, hogy fel tudja tenni az i-re a pontot, és úgy tűnik, most ez sikerült. Inkább fejben volt problémája, méghozzá azzal, hogy nagyon nagy híre volt azáltal, hogy a Liverpool tartalékcsapatában játszott. Annak ellenére, hogy a képességei nagyon jók, olyan szerepbe kényszerítették a válogatottban, amire még nem állt készen. Eltart egy ideig, ameddig az emberben letisztul, hogy csodát nem tud tenni, és sztárként van kezelve, de még nem az. Három-négy évébe került, hogy ezt feldolgozza. Szép jövő előtt áll, és már most olyan teljesítményt nyújt, hogy hasznára tud lenni a válogatottnak.

Immár sportvezetőként, kívülállóként hogy látja, Hollandiában hogyan nyerhet a válogatott?

Szerintem ezen a meccsen úgy kell játszani, hogy mi csak nyerhetünk. Nem azzal a tudattal kell kimenni, hogy nyernünk kell, mert a papírforma alapján jóval erősebbek nálunk a hollandok. Játszanunk kell egy jót, úgy, hogy azzal a tudattal jöhessen le a csapat, hogy mindent megtett a sikerért. De azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy nem biztos, hogy erre a bravúrra szükségünk van, észt segítséggel is el lehet érni a második helyet.

Kettő vagy egy szűrő középpályással érdemes kiállni?

Ki kell elemezni az ellenfél játékát, és olyan csapatot kell kiküldeni, amelyik a legjobban alkalmazkodik az ellenfél játékához. Ezek nüánszok, nem az a döntő, hogy hány szűrővel játszunk, inkább az a fontos, hogy a pályára lépők hogyan töltik meg a játékot tartalommal.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK