Kanta: Elég jó vagyok

A szövetségi kapitány szerint ő a legjobb hazai labdarúgó. Mégsem válogatott. A szurkolók szerint már rég külföldön lenne a helye. Mégsem mozdul az MTK-ból. Papírforma szerint Kanta József (vagy ahogy mindenki nevezi: Józsika) csalódott ember. De nem az. Csak egy kicsit.

Délutáni kétkapus edzés a Hungária körúton. Harcolnak, küzdenek a labdáért, működik az MTK-szisztéma, mindenki tudja a dolgát. De valahogy nem az igazi. Hiányzik a játékmester. Józsika sérült ugyanis, a pálya szélén biceg. Amikor kérdezem, komoly-e a baj, legyint: "Á, ez semmi. Három hét múlva játszom." Pedig a csapatnak nagy szüksége volna rá (is). Az MTK-t példátlan pechszéria sújtja: csatárai vagy sérültek, vagy mumpsszal fekszenek otthon.

Van neked menedzsered?

Persze, ma már mindenkinek van. Egy iroda képvisel engem.

Régóta?

Nem is tudom... igen, már jó pár éve.

Mikor kaptál tőlük utoljára olyan üzenetet, hogy "Józsika, van egy fantasztikus lehetőség..."?

(Halvány "kantajózsis" mosoly az arcon.)

Elém még nem tettek komoly ajánlatot.

29 éves vagy, mikorra várod?

Amikor csúcsformában voltam, bajnoki címet ünnepeltünk 2008-ban, akkor tudom, hogy volt kereslet irántam. Sajnos közbejött az a bizonyos súlyos térdsérülésem, ami miatt két évre kiesetem a játékból. Aztán a csapat is kiesett az NB I-ből.

Egy egészen halvány mosoly Fotó: Kövesdi Péter - Origo

Nem lehetett könnyű ezt megélni. Sikeres voltál, imádtak a szurkolók, külföldről kerestek...

A kiesést nehezebben éltem meg, mint a sérülést. Bár utána sokáig nem ment úgy, ahogy szerettem volna, és igazán csak tavaly éreztem, hogy kezdek hasonlítani a régi önmagamra.

A csapat is. Na jó, ez csak vicc.

Ez egy fiatal csapat, teljesen átalakult tavalyhoz képest, amikor a dobogóért hajtottunk. De nagyon jó a hangulat, jó társaság ez, rengeteget dolgozunk. Eddig nem volt szerencsénk, de lesz ez még jobb is.

Nem válaszoltál az előbb: még várod a Nagy Kiugrást?

Még nem mondtam le arról, hogy külföldre szerződjek. De az sem lesz tragédia, ha itt fejezem be a pályafutásomat.

Úgy érted, az MTK-ban, vagy Magyarországon?

Ez számomra egy és ugyanaz.

A Nagy Kiugrásra várva Forrás: MTI/Beliczay László

Ismerve a kék-fehérek lehetőségeit, nem a pénz tart itt.

Most mondjam azt, hogy idehaza is sok csapatban jóval többet kereshetnék? De én MTK-s vagyok, szinte mindent ennek a klubnak köszönhetek. Józsi bácsi (Garami József, a csapat edzője - a szerk.) szinte a második apám, miért mennék el innen? Persze ha jönne egy jó külföldi ajánlat, azt megfontolnám.

Gondolom, valamelyik topbajnokságba vágynál.

Persze, minden focista arról álmodik, hogy egyszer talán majd Angliában vagy Spanyolországban... De én realista vagyok: ahhoz, hogy felvegyem az angol vagy a német bajnokság iramát, fiatalabbnak kellene lennem. Imádom a holland focit, szívesen kipróbálnám magam a holland bajnokságban.

Ajax?

(Újabb, immár a második mosoly.)
Inkább Feyenoord. De nagyjából mindegy.

És utána?

Szeretnék fiatalokkal foglalkozni. Először a B licence, aztán majd meglátjuk.

Ki lenne az edzői példaképed?

Józsi bácsi mindent tud a szakmáról, igyekszem minél többet tanulni tőle. De ha olyan igazi példaképet kellene mondanom, akkor az Ciki bá' volna (Teodoru Vaszilisz, a csapat pályaedzője - a szerk.). Ő is gyerekekkel kezdte, ahogy én szeretném, aztán ő volt az edzőnk Bodajkon, és biztos hamarosan lesz saját felnőttcsapata is. Csak fokozatosan. Edzőnek lenni óriási felelősség, sokkal nehezebb, mint focizni. Erre nagyon fel kell készülni.

Múltkor beszélgettem Egervári Sándorral, aki azt mondta, te vagy ma itthon a legjobb
labdarúgó. Mindent tudsz a fociról, senki sem lát nálad jobban a pályán, és fantasztikus a lábad. Ez egyébként a Győr elleni meccsen volt, amikor azt az átemelős gólt lőtted. Mégsem vagy stabil válogatott, mit gondolsz, miért nem?

Ezt nem mondta Sanyi bácsi?

De mondta, de szeretném tudni, hogy te tudod-e.

(Újabb mosoly, de ez inkább szomorú.)
Fizikális problémák. Lassúság. Ilyesmi.

Igen, valóban ezeket mondta.

Nem tudom, én úgy érzem, elég jó vagyok, de ha ő így látja, akkor biztos igaza van.

Csalódott ember vagy? Sokszor tűnik úgy a pályafutásodat nézve, hogy neked semmi sem
sikerül igazán és teljes egészében. Lehettél volna igazi hős, de inkább tragikus hős vagy.

Nem vagyok én tragikus hős. Szeretem, amit csinálok, szeretem megbecsülni, amim van, és nem azon keseregni, amim lehetett volna. Talán mehetnék egy másik csapathoz néhány százezerrel többért, de én inkább vagyok itt, a Hungária körúton "a Kanta Józsi", mint máshol "az az ügyes fiú". Nekem tiszta a lelkiismeretem. Én mindent megtettem, amit tudtam, ha ennyi, akkor ennyi. Amíg tükörbe tudok nézni, addig nincs baj. A többit meg majd meglátjuk.