Vágólapra másolva!
László Csaba tapasztalatai szerint a magyar edzők kapcsolati tőke alapján jutnak be a hazai képzésbe, és a német trénerekhez viszonyítva sokkal kevesebb munkával jutnak képesítéshez.

"Az nem működik, hogy mindig a rokonoknak vagy a barátoknak kedvezünk" - mondta a Blikknek a legutóbb a litván válogatottat irányító szakember. "Sokan a jó kapcsolataiknak köszönhetően odakerülnek, s az egyéves tanfolyam után NB I-es kispadhoz jutnak."

László elmondta, ezzel szemben a németeknél legfeljebb a világválogatottaknak van protekciója. "Németországban nekem hat évig az utánpótlásban kellett dolgoznom ahhoz, hogy felvételizhessek a kölni főiskolára A-licencért. Négyszázan jelentkeztünk, huszonötöt vettek fel, s nem volt kivételezés családi alapon."

Magyarországon elég a munka mellett havonta két-három napot foglalkozásokra járni, addig neki Kölnben minden nap reggeltől estig tartott az oktatás: "Szó sem lehetett mellette arról, hogy én máshol dolgozzak közben."

Forrás: MTI/Varga György

László azt is kijelentette, néhány embert el kellene távolítani a hazai képzésből, de neveket nem volt hajlandó mondani.

A magyarországi gyerekek kiválasztását is bírálta. "Otthon a technikás, ügyes fiúkat keresik, holott fontosabb a gyorsaság, a robbanékonyság, a párharcok megnyerése, az agresszivitás. Hiába bánik valaki jól a labdával, ha nincs senki a csapatban, aki erőszakosságával elvegye azt az ellenféltől."

László további szembetűnő különbségnek tartja, hogy a német tréningek első részében más feladatot végeznek a védők, a középpályások és a csatárok, és csak a félórás speciális képzés után gyúrják csapattá a gyerekeket.