Most kell letépni a vesztes címkét

Győztes mentalitást sugárzó edző, Európa egyik legjobb védelme és egy bivalyerős csatár, aki amellett, hogy ontja a gólokat, még a társakat is kiszolgálja. Az Atlético Madrid sokáig vesztes csapatként volt elkönyvelve, szombat este azonban megmutathatja, hogy a Barcelona trónjára is eséllyel pályázik.

A Primera Divisiónra szokás azt mondani, hogy a világ legerősebb bajnoksága, hiszen a világ- és kétszeres Európa-bajnok spanyol válogatott színe-java mellett Messi, Cristiano Ronaldo és Neymar is itt játszik.

Nem állunk ugyanakkor messze az igazságtól, ha a legkiszámíthatóbb jelzőt - holtversenyben a skót bajnoksággal - is odatesszük, 1995 óta ugyanis mindössze négyszer fordult elő, hogy nem a Barcelona vagy a Real Madrid végzett az élen, 2004 óta pedig senkinek nem engedte át a hatalmat a két gigász.

Ezért is kapták fel sokan a fejüket arra, hogy az Atlético Madrid a tavalyi idény elejéhez hasonlóan idén is tartja a lépést a Barcelonával, amely pedig története legjobb rajtját produkálta. A katalánok az eddigi tizennyolc forduló alatt mindössze öt pontot vesztettek, ami döbbenetes adat, de így is csak jobb gólkülönbséggel előzik meg az Atléticót.

Simeone játékosként volt bajnok az Atléticóval, most edzőként is erre készül Forrás: AFP/Javier Soriano

Falcao után is van élet

Pedig a madridiak a nyáron 60 millió euróért eladták a Monacónak a két idény alatt összesen hetven gólt szerző Falcaót, és amikor az Atlético nyolc győzelemmel kezdte az idényt, a legtöbben akkor is csak legyintettek, mondván, úgyis kipukkadnak majd.

Pedig Diego Simeone csapata már azzal jelezte, hogy komolyan kell venni, amikor a hetedik fordulóban 1-0-ra győzött a Bernabéuban a Real ellen, megtörve ezzel az városi rivális ellen 1999 óta tartó nyeretlenségi szériát. Az Atlético azóta sem fulladt ki, kikapott ugyan az Espanyoltól és döntetlenezett a Villarreal otthonában, de a többi meccset hozta, hazai pályán például elsőrangú a mérlege, mind a kilenc meccsét megnyerte, a Getafe (7-0) és a Betis ellen (5-0) egyenesen gálázva.

Ha az Atlético titkát keressük, először a kispadon kell körülnézni: Simeonénak hihetetlen a kisugárzása. A korábbi 106-szoros argentin válogatott középpályást már játékosként is a mindent elsöprő győzni akarás jellemezte, az Atléticóhoz pedig szinte hazatért, amikor 2011-ben kinevezték Gregorio Manzano utódjának. Két időszakban is játszott a klubnál, tagja volt annak a brigádnak, amely 1996-ban bajnok és kupagyőztes lett.

Fél év után jött az első nagy siker

Simeone akkor vette át az Atléticót, amikor a harmadosztályú Albacete kiejtette a csapatot a Király-kupából. Argentínában az Estudiantesszel és a River Plate-tel is bajnok volt, és hamar beérett a munkája Madridban is: az akkor még Falcao góljaira építő csapat 2012-ben megnyerte az Európa Ligát, majd a Chelsea 4-1-es legázolásával az Európai Szuperkupát is.

Az előző idényben az 1996-os elsőség óta a legjobb helyezést érte el az Atlético a bajnokságban (harmadik lett), de volt egy ennél is nagyobb durranás. A Király-kupa döntőjében a Bernabéuban sikerült hosszabbítás után legyűrni a Realt, ennél nagyobb katarzis nincs egy Atlético-drukker számára.

A Simeone által alkalmazott taktika annyiban hasonlít a Barcelonáéra, hogy nagyon fontos szerep jut a letámadásnak, a védekező középpályás Gabi, például, tizenkét labdát szerzett eddig az ellenfél térfelén, amivel a második legjobb ebben a mutatóban a spanyol bajnokságban. A Whoscored nevű, futballstatisztikákkal foglalkozó internetes oldal szerint Gabi az összes szerelést nézve 62-nél jár, ennél többet senki sem tud felmutatni nemhogy a spanyol első osztályban, de a másik négy topligában sem.

A Király-kupa-győzelem a Real otthonában jött össze Forrás: AFP/Javier Soriano

Nem baj, ha alig van náluk a labda

Míg a Barcelona szereti birtokolni a labdát, és az egész ligában a legmagasabb, 66,4%-os arányban magánál is tartja, addig az Atlético csak tizedik ezen a listán, 48,6%-kal. De a Realt például úgy verte meg, hogy csak 37%-ban volt nála a labda.

Simeone szereti 4-4-2-ben játszatni a csapatát, ami gyakran inkább 4-2-2-2-nek felel meg, mert középen Gabi és Tiago elsősorban a védekezésért felel, míg Arda Turan és Koke a támadásokat építi. A 22 éves Koke fiatal kora ellenére meghatározó ember, a bajnokságban három gólja mellett nyolc gólpassza van, és hatvanmillió euró a kivásárlási ára. Egy másik statisztikai oldal, a Squawka adatai alapján a szezonban eddig 41 kulcspassza volt, gyakorlatilag ennyiszer teremtett helyzetet a társaknak, amivel a csapatában a legjobb, és magasan veri Cristiano Ronaldót (24) és Messit (19) is - igaz, az argentin sérülése miatt csak tizenegy bajnoki szerepelt, míg Koke tizennyolcon.

Masszív védelem, halálosan pontos csatár

A középpályán tehát megvan az egyensúly, jól megosztják egymás között a feladatokat a szűrök és a kreatív emberek, és az ő szerepük sem elhanyagolható abban, hogy az Atlético 18 kör alatt csak 11 gólt kapott, ami a legjobb mutató a ligában. A Barca a második 12-vel, míg a tabellán harmadik Real már 21-et kapott. A 11 kapott gól európai összehasonlításban is nagyon kevés, csak a Bayern, a Lille (8-8) és a Roma (10) elhárítása hatékonyabb.

A hátvédsor legtöbbször a Filipe Luis, Miranda, Godin, Juanfran négyessel szokott felállni. Közülük Godin nem játszott a Valencia elleni kupameccsen izomsérülés miatt, és Filipe Luis is fájlalja a lábát, kettejük szereplése tehát kérdéses. Juanfran viszont annak ellenére ott lehet a pályán, hogy megkapta az eltiltást jelentő ötödik sárga lapját, a klub ugyanis fellebbezett, és a szövetség illetékes bizottsága végül eltörölte a Málaga elleni lapját.

Az biztosra vehető, hogy elöl Diego Costa lesz a két csatár egyike. A brazil származású csatárt a nyáron a Liverpool vitte volna, de hiába ajánlotta az angol klub a madridi fizetésének a háromszorosát, ő inkább maradt, és félelmetes tempóban szállítja a gólokat. A bajnokságban tizenkilencnél jár, Európában ketten előzik csak meg, Cristiano Ronaldo és Luis Suárez - akinek az éktársa lehetett volna, ha a Liverpoolt választja.

Diego Costa itt ugyan hetet mutat, de ennél sokkal több gólt lőtt már Forrás: AFP/Dani Pozo

Diego Costa tizennyolc meccsen hozta össze a tizenkilenc gólt, és biztosak lehetünk benne, hogy a mostani átigazolási időszakban is megpróbálják elcsábítani - főleg angol klubok érdeklődéséről olvasni -, de az Atlético nem fog megválni tőle, amíg három sorozatban is esélye van a végső győzelemre. Diego Costa a helyzeteinek majdnem 40 százalékát értékesítette (Ronaldónál ugyanez a mutató 20,6%), és a próbálkozásainak a 71 százaléka eltalálta a kaput, amivel Messit (70%) és Ronaldót (59) is lepipálta.

Costa ráadásul nem csak a kaput látja, hanem a társakat is, Koke után ő osztotta ki a legtöbb kulcspasszt (28-at) az Atléticóban, márpedig ez olyan tulajdonság, amely kevés csatárra jellemző. A bivalyerős, 188 centis Costa fizikai adottságai miatt nagyon kellemetlen ellenfél a védők számára, a szombati rangadó egyik nagy kérdése lesz, hogy a Barca belső védői hogy birkóznak meg a feladattal.

Majdnem ötödször is kölcsönadták

Costa egyébként már 2007 óta az Atlético játékosa, de nagyon sokáig nem tudott gyökeret verni, háromszor is lepasszolták kölcsönbe, 2009 nyarán pedig eladták a Valladolidnak, de egy év múlva már ismét Madridban volt. 2011 nyarán a felkészülés során súlyos térdsérülést szenvedett, és amikor fél évvel később felépült, a Rayo Vallecanóban próbálta formába hozni magát, vagyis negyedszer is kölcsönadták. Ennek kettős célja volt: egyrészt a Rayóban több lehetősége volt játszania, mint az Atléticóban, ahol ebben az időszakban minden Falcao körül forgott, másrészt a vezetőség próbált időt nyerni, hogy eldöntse, mit is csináljon a balhés csatárral, aki 2006 óta a spanyol és a portugál bajnokságban összesen 76 sárgát és 9 piros lapot kapott.

Már Simeone volt az Atlético edzője, amikor játékosai egyszer a buszon utazva nagy ujjongással fogadták, hogy a rádió bemondta, Costa gólt szerzett a Rayóban. Közben görög és török csapatok vitték volna, Simeone vacillált is eleinte, hogy mihez kezdjen vele, de amikor a támadó tíz meccsen tíz gólt és négy gólpasszt ért el a Rayóban, egyértelművé vált, hogy nem szabad elengednie. Costát meghálálta a törődést, az előző szezonban a bajnokságban és a kupában összesen 32 gólból vette ki a részét, 18-at lőtt és 14-nél övé volt a gólpassz. Simeonénak mentálisan is sikerült rendbe tennie őt, ebben a szezonban az öltözőben hagyta a dúvad énjét, és az edzőre hallgatva megtanult uralkodni magán - bár négy sárgát azért így is összeszedett.

Villa lehet a párja

Azt nem tudni, Simeone kit rak majd mellé, Raúl García az elmúlt időszakban jobb formát mutatott - legutóbbi öt meccsén négyszer volt eredményes -, mint David Villa, de a spanyol válogatott gólrekordere éppen a Barcelonától jött, ismeri a védelem gyenge pontjait, ami egy ilyen kiélezett helyzetben nagy előny lehet.

A katalánoknak a legnagyobb lökést Messi visszatérése adhatja, és nem csak azért, mert a Getafe elleni duplája megmutatta, hogy a sérülése után újra a régi, hanem azért is, mert a jelenléte plusz energiákat szabadíthat fel a társakban. Gerardo Martinónak, a Barcelona edzőjének kellemes problémája van, amikor arról kell döntenie, ki kerüljön a támadósorba az egyaránt bombaformában lévő Alexis Sánchez, Pedro és a kupameccset gyomorbántalmak miatt kihagyó Neymar közül.

Ha azt mondtuk, hogy kulcskérdés lesz, mire mennek Diego Costa ellen Piquéék, akkor ez ugyanígy elmondható a másik oldalon Messi esetében is, a két védekező középpályás közül az egyik várhatóan fél szemmel mindig a kis argentint figyeli majd. Ha nem játszik Filipe Luis, akkor az Atlético bal oldala sebezhető lehet, bár könnyen lehet, hogy a hazaiak feladják majd a széleket, és inkább középen tömörülve próbálják majd elszedni a labdát a Barca zsonglőreitől, hogy aztán gyors mélységi indításokkal játsszák meg a két csatárt.

Az őszi bajnoki cím is tét a rangadón

Bár az Atlético imponáló mérleggel - öt győzelem, egy döntetlen - jutott tovább a BL-ben a csoportjából, Simeone a bajnokságot tartja a prioritásnak, szombat este pedig a madridiak bebizonyíthatják, hogy azoknak lett igazuk, akik képesnek tartják a csapatot a két nagy rivális megfricskázására.

Fernando Torres, a csapat korábbi csatára mondta egyszer, hogy az Atlético Madrid egyet jelent a folyamatos, szinte esélytelen küzdelemmel, amit azonban sosem szabad feladni. Simeone mentalitását ismerve, az Atlético akkor sem fogja feladni, ha a Barca esetleg győztesen távozik a Vicente Calderón-stadionból. Ha viszont az Atlético nyer, akkor a babonás drukkerek már dörzsölhetik a tenyerüket, legutóbb ugyanis az 1995-96-os szezonban zárta a szezon első felét az élen a csapat.

Akkor tudjuk mi lett a vége: bajnoki cím és kupagyőzelem.