A szájhősöket el kell zavarni a magyar foci közeléből

A labdarúgásnak Magyarországon nincs belső iránytűje, sem tisztasága, sem becsülete – mondta az Origónak a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségébe beszavazott Török Gábor politológus. Szerinte a szövetségnek éreznie kell, hogy nem lehet felülről, erőszakkal változtatni dolgokon. Török Gábor olyan embereket szeretne a magyar fociba, mint a szövetségi kapitány, Dárdai Pál.

• Török Gábort csütörtökön beválasztották az MLSZ elnökségébe.
• Változtatni akar a szövetség szerepfelfogásán.
• A magyar fociközeget szerinte áthatja a mutyi.
• Tetszik neki Dárdai reálfutballja és őszintesége.

Amikor kiderült, hogy elnökségi tagnak jelölik az MLSZ-ben, azt írta a Facebookon, hogy rég örült ennyire valaminek. Az öröm annak szólt, hogy úgy érezte, a jelöléssel az MLSZ női bizottságában elvégzett munkáját értékelték, vagy valami másnak?

Három dolog jut eszembe, ha arra gondolok, hogy miért ezt írtam ki: elsőként az, hogy azt tapasztalom, Magyarországon nem divat kimutatni, ha az ember valaminek örül, de én tényleg örültem, és talán egy társadalmi funkció kapcsán nem szégyen ezt elmondani. Másfelől, ahogy ön is mondta, ez egyfajta visszaigazolás, hogy egy olyan lesajnált, lenézett szakágban, mint a női labdarúgás, is lehet eredményeket elérni, és ez egyben a szakág számára is megbecsülést jelent. Harmadrészt pedig gyerekkori álmom volt, hogy focista legyek, később sportújságíró szerettem volna lenni, pár évig az is voltam, szóval mindig is arra vágytam, hogy a foci közelében legyek.

Ha már a gyerekkori álom: egy interjúban azt nyilatkozta, az volt a vágya, hogy a vb-döntőben kivédje Maradona tizenegyesét. A legtöbb gyerek általában gólt szeretne lőni, miért akart inkább kapus lenni?

Tisztában vagyok vele, hogy a kapusé egy kevéssé megbecsült, magányos műfaj, de mindig közelebb állt hozzám egy kapus identitása, mint egy góllövő csatáré. Lehet persze mondani, hogy a kapuba általában azokat teszik, akik a mezőnyben bénábbak, de a magányos és néha tragikus hős szerepe engem már gyerekként is vonzott. Az interjúban viszont lehet, hogy rosszul mondtam, Maradona helyett inkább egy másik argentinra, Mario Kempesre gondolhattam, mert az 1978-as vébé óta követem a focit, és ott Kempes vezette aranyig a házigazda csapatát.

A szövetség van a szurkolókért, és nem fordítva Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

A veszprémi majdnem-képviselőjelöltsége miatt nagyon sok bírálatot kapott. Az MLSZ presztízse minden erőfeszítés ellenére elég alacsony, számít most is kritikákra a szem előtt lévő szerepkör elvállalása miatt?

Az összehasonlítás jó, a veszprémi választás valóban megosztotta az embereket, az MLSZ-es szerepvállalás lehetősége viszont egyértelműen negatív reakciókat váltott ki. Ez nem újdonság, azóta jelen van, mióta megjelentem a labdarúgásban, de meg kell mondjam, egyáltalán nem érdekel. Sokszor számít, hogy mit gondolnak mások, a foci azonban egy szenvedély, hobbi számomra, amiben a látszat nem érdekel, csak a valóság. Politikai áldozatot nem kellett hoznom, politikai hűségesküt nem kellett tennem, ezért ez most egy büszkén vállalt veszteség, és ezt őszintén mondom.

Gondolja, hogy szükség van arra, hogy a futballszakmán kívülről érkező emberek dolgozzanak az elnökségben?

Szerintem a futball fontosabb annál, hogy kizárólag korábbi profi focistákra vagy a sportágban dolgozó szakemberekre bízzuk. Nélkülük nem lehetünk sikeresek, de rengeteg szereplő van, aki még érintett, gondoljunk csak a szülőkre vagy a szurkolókra. Az lenne a helyes irány, ha olyan emberek vállalnának szerepet, akik nem a futballból, hanem a futballért élnek, és magamat is ezek közé sorolom.

Ki jelölte tagnak?

Az alapszabály alapján a szövetség 50 tagszervezetének van lehetősége arra, hogy elnökségi tagnak jelöljön valakit. Csányi Sándor MLSZ-elnök csak arról értesített, hogy jelölt lettem.

Biztos benne, hogy lehet ebből a pozícióból érdemben tenni a magyar futballért?

Csak úgy lehet igazán. Tanulmányoztam az MLSZ alapszabályát, megnéztem, mi tartozik az elnökségi tagok hatáskörébe. Meglesz a lehetőségem, hogy minden ügyben elmondjam a véleményemet. Az lenne a legfontosabb, hogy a környezet és a gondolkozás változzon, mert ma a labdarúgásnak Magyarországon nincs belső iránytűje, sem tisztasága, sem tisztessége, sem becsülete. Amíg ebben nincs változás, addig kár reménykedni: lehet egy-egy kiugró eredmény, de amíg nincs rend, nem lesz rendszer sem.

Sosem volt jellemző rám a hurráoptimizmus, nagyon erősen realistának tartom magam.

Mire figyel majd oda leginkább?

A női labdarúgás, amelyben két-három éve aktívan dolgozom, továbbra is a szívügyem marad, ezen felül fontosnak tartom, hogy a szövetség változtasson a szerepfelfogásán, többet foglalkozzon a döntései elmagyarázásával, megértetésével, valamint az érintettek meghallgatásával, továbbá tenni szeretnék azért is, hogy a futball kultúrája megújuljon, megváltozzon.

Egy interjúban kritikusan beszélt arról, ahogyan az MLSZ kezelte a szurkolók helyzetét a szurkolói kártya bevezetése után. Efféléken kellene változtatnia a szövetségnek?

Konkrét ügyekről, miután nem ismerek minden körülményt, egyelőre nem beszélnék, de a célt meg tudom fogalmazni: az nem jó döntés, amit az érintettek nem fogadnak el. Ha születik egy szövetségi döntés, tudni kell meggyőzni az embereket arról, hogy az miért fontos, milyen érdeket szolgál. Nem a szurkolók, a játékosok és a klubok vannak a szövetségért, hanem fordítva, ezzel tisztában kell lenni.

Felülről, hatalmi szóval nem lehet visszaszerezni a tiszteletet Forrás: MTI/Kovács Attila

Mit csinál jelenleg rosszul vagy nem elég jól az MLSZ?

Általánosságban már beszéltem erről. A konkrét dolgokat először az elnökségi üléseken szeretném majd elmondani.

"Tartósan csak akkor lesz sikeres a magyar labdarúgás, ha a benne szereplők nagyon másként kezdenek el viselkedni, mint amit most látunk tőlük" – ezt mondta egy interjúban. Kikre gondolt itt elsősorban? A vezetőkre?

Mindenkire, aki a sportágban dolgozik. Ismétlem, a magyar futballnak nincs belső iránytűje, a közeget jelentős részben áthatja a mutyi, az ügyeskedés, az önérdek, a kontraszelekció. Ha ezen nem tudunk változtatni, akkor még nagyobb lesz a baj, ördögi körök indulnak. A szülőknél dől el minden, ma az ő szemükkel látva a fociban tevékenykedők – tisztelet a kivételnek – vállalhatatlannak tűnnek. Pedig a sportág tiszteletét és becsületét csak a benne tevékenykedők tudják megteremteni. Felülről, hatalmi szóval ez nem fog menni, ezért is kell minden lehetséges alkalommal elmondani, megmutatni ezt.

Mit ért pontosan a belső iránytű alatt?

A kultúrát, a mintát, amit egymásnak átadunk. Azt, ahogy a vezető viselkedik, ahogy az edző nevel, amit a játékos csinál a pályán. Általában azt tapasztalom, hogy – bár van sok jó példa – a negatív példák elképesztően romboló hatásúak. Vannak olyan sportágak, amelyeknek megmaradt a tisztességük, becsületük, és például a női foci is jobban áll ilyen téren, mint a férfi, talán mert amatőr alapokon nyugszik. Lehet, hogy ide kéne visszanyúlni. Nem az amatörizmushoz, hanem az abban megjelenő értékekhez.

Akkor éppen azoknak az érdekei sérülnének, akik még így is nagyon jól megélnek a magyar futballból, hogy alig vannak kézzelfogható eredmények.

Ha magára hagyjuk a focit, akkor sokkal rosszabb lesz a helyzet. Segíteni kell, át kell formálni a szemléletet, mert a megoldás akkor jön, ha egyre többen vállalnak szerepet. Az MLSZ-nek is éreznie kell, hogy nem lehet erőszakkal, felülről változtatni dolgokon, mert az csak az ellenállást növeli. Fokozatosan, lassan kell véghezvinni az átalakításokat, és tudni kell megértetni a döntéseket.

Török Gábor (középen) Berzi Sándorral, az MLSZ alelnökével és Kaján Zsanettel, az előző bajnokság felfedezettjével Forrás: MTI/Kovács Tamás

Hányszor öt év kell ahhoz, hogy sikerüljön rendbe tenni az évtizedek óta süllyedő a magyar focit?

Ha politikus lennék, azt mondanám, hogy annyi idő kijönni az erdőből, mint amennyi bemenni. De bízom benne, hogy rövidebb idő alatt is lehet eredményeket elérni. Minden azon múlik, hogy mennyien hajlandóak szerepet vállalni a futballban. Ha hagyjuk, hogy egy szűk, erősen fertőzött réteg játékszere legyen a sportág, azzal tényleg reménytelenné válik a helyzet. Csak akkor lehet változtatni, ha egy nagyobb tömeg megmozdul.

Nemrég azt írta a blogjában, a politikai elemzés halott. Elképzelhető, hogy az elemzést teljesen feladja, és az MLSZ-ben vállalt tisztségére koncentrál a jövőben?

Az érdekes lenne, mert a női bizottság vezetése, ahogy az MLSZ-elnökségi tagság is, társadalmi munka. Amit az elemzésről írtam, az egy diagnózis volt, amiből az következik, hogy megoldásra, terápiára van szükség, és komolyan rajta vagyok, hogy ezt megtaláljam. A focival viszont továbbra is a szabadidőm terhére, a saját költségemen szeretnék foglalkozni, ahogy eddig is tettem. Maximum még kevesebbet fogok füvet nyírni.

A női bizottság elnöki posztját megtartja?

Erről még nem született döntés, de a női foci mindenképpen az első számú prioritás marad számomra.

Mit tart a legnagyobb elért eredményének, amióta a női bizottságot vezeti?

Mindig azt vallottam, hogy csak azt lehet megszeretni, amit ismerünk. A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy a női labdarúgás elkezdett láthatóvá válni a tévés összefoglalók és a közvetítések által, így a futballbarátok is találkozhatnak vele, és még az is lehet, hogy néhányan, hozzám hasonlóan, beleszeretnek.

Realisták kellenek, olyanok, mint Dárdai Forrás: MTI/Kovács Tamás

"Ha van reálpolitika, akkor ez most a reálfoci. Nem szép, de hasznosabb, mint a korábbi ész nélküli erőlködés" – ezt írta a Facebook-oldalán a 0-0-ra végződő magyar–görög Eb-selejtező után. Sokan csalódottak voltak az eredmény miatt, mások annak örültek, hogy milyen taktikusan játszott a csapat, ezek szerint ön az utóbbiak táborába tartozik?

Nem vagyok szakember, de be kell látni, hogy arra nincs lehetőség, amit sokan szeretnének látni a csapattól. A korábbi években sokszor azt láttam, hogy a válogatott esetlegesen játszott, elképzelés, ész és értelem nélkül. Az utóbbi időszakban két olyan csapat volt, amely taktikusan játszva eredményt is el tudott érni, az egyik a Sousa-féle Videoton, amely bejutott a csoportkörbe az Európa Ligában, a másik a Dárdai által irányított válogatott. Öröm volt nézni, amilyen szervezett védekezést mutatott be ez a két csapat, és lehet fanyalogni, de inkább el kell ismerni, hogy ez komoly teljesítmény. A harmadik hely összejöhet a csoportban, és ha nagy szerencsénk lenne, akár a másodikra is oda lehetne érni. Ez a helyünk, és köszönjük meg Dárdai Pálnak, hogy taktikát és esélyt adott a csapatnak.

Azt nem lehet elvitatni Dárdaitól, hogy a védekezést elég jól összerakta, a vele játszott négy Eb-selejtezőn csak egy gólt kapott a válogatott.

Elég szembetűnő a változás. Emlékszem, pár éve a hollandokat fogadtuk Eb-selejtezőn, szokás szerint ment a fogadkozás, hogy sorsdöntő meccs, meglepetést szerezhetünk, aztán a vége 0-4 lett, és nem igazán értettem, mit akartunk játszani, mi táplálta a reményt. Dárdai most azt mondta, akár nyerhetünk is, de a döntetlen is jó. Szimpatikus, ha valaki nem ígér többet, mint amit teljesít. Nálunk mindig magasra kerül a léc, aztán amikor ugrani kéne, akkor szépen átfekszünk alatta. A szájhősöket el kell zavarni a magyar futball közeléből. Realisták kellenek, olyanok, mint Dárdai.

Ha most kellene tippelni, mit mondana a kijutási esélyeinkről?

Ha meglesz a harmadik hely, a pótselejtező akkor is nagyon húzósnak ígérkezik. Maradjunk abban, óriási eredmény lenne, ha ott lennénk az Eb-n.

Szombathelyi születésűként mit szól a Haladás idei szerepléséhez? Meglesz a bennmaradás?

Úgy néz ki, igen. Nem voltam híve annak, hogy külföldi játékosok érkezzenek, sokkal jobban tetszett, amikor saját nevelésekkel volt tele a csapat, de Artner Tamás távozása után valami eltört, és úgy látszik, így lehetett helyrehozni. Az elmúlt napok legörömtelibb híre volt, hogy Király Gábor a nyártól ismét a Haladásban szerepel, úgyhogy már csak ezért is muszáj benn maradni, szeretném őt újra NB I-es kapusként látni.

Nem kellenek az olyan arcok a csapatba, mint a korábbi Lazio-csatár, Tommaso Rocchi?

Jó lenne, ha nem kellenének. Szeretnék minél több olyan csapatot, amely nem ezt az utat követi. A saját nevelések most is ott vannak a klubnál, de más a stratégia, amit végső soron megértek, csak nem örülök neki.