Társoldalunk:

Klublegendák búcsúja: mindenki annyit ér, amennyit játszik

2015.07.14. 15:49

Rövid időn belül a világ labdarúgásának két meghatározó csapata, a Real Madrid és a Bayern München is elengedte – sarkosabb megfogalmazásban: elüldözte – egyik ikonját: Iker Casillas és Bastian Schweinsteiger is külföldön folytatja pályafutását. Mára alig maroknyi játékos maradt, aki gyerekkora óta a jelenlegi klubjában focizik a legjobbak között.

Tizenhat év után elhagyta a Real Madridot, az FC Portóban folytatja pályafutását Iker Casillas világ- és Európa-bajnok kapus. A spanyol klub szombat este a honlapján jelentette be a távozását. A madridiak Casillast a történelmük szimbolikus alakjának nevezik, és megjegyzik: ugyan most elhagyja őket, de nem felejtik el, és örökre a Real szívében fog élni.

Don Quixote garancia a kudarcra

Jimmy Burns spanyol futballtörténész szerint a spanyol válogatott kapusai leginkább Don Quixotéhoz hasonlítanak. "A lovag megtestesíti azokat az erényeket, amelyeknek naggyá kellene tenniük Spanyolországot; személye egyszerre védbástya az ellenséggel szemben, ám egyben garancia az előbb-utóbb bekövetkező kudarcra."

Pontosan ez történt Iker Casillasszal is, aki pedig úgy ért korábban a csúcsra, hogy pályafutása kulcspillanataiban mindig komoly bizalmat kapott a Real Madridtól.

Casillas képességeire az édesapja figyelt fel gyerekkorában. Rendszeresen lejártak focizni egy parkba, ahol kapura rugdosott neki. Tehetségét látva eldöntötte, hogy leviszi a Real Madrid éves válogatójára. Tízéves korában Casillas átjutott az első körön, a másodikra viszont egy szeles napon került sor, csípős hidegben. Iker csak didergett a kapuban, öt gólt kapott, a csapata 7–1-es vereséget szenvedett. Össze volt törve, úgy érezte, ezzel minden esélye elszállt. Tévedett: Antonio Mezquito, az utánpótlás vezetője úgy döntött, hogy megadja neki a lehetőséget a bizonyításra.

Casillas tehetségét az édesapja fedezte felForrás: Instagram/Iker Casillas


Az iskolapadból a Real Madridba

Az sem volt mindennapos, ahogy később megkapta az esélyt a bemutatkozásra az első csapatban. 16 évesen az Instituto Canaveral de Móstoles iskolapadjában ücsörgött, amikor kopogtak a terem ajtaján, és kiderült, hogy Casillast magához rendelte az igazgató. Ideges lett, rögtön azon kezdett tanakodni, hogy miért fogják megbüntetni, de hamar megnyugodott, a direktor széles mosollyal az arcán fogadta.

A Real Madrid ugyanis nem sokkal korábban telefonált: mivel Bodo Illgner és Santiago Canizares is sérült, szeretnék kikérni az iskolából Casillast, hogy elutazzon a csapattal a következő Bajnokok Ligája-meccsükre, Trondheimbe. Ekkoriban Casillas a harmadosztályban szereplő Real Madrid C kapusa volt, és bár nem lépett pályára a Rosenborg ellen, az ázsiója mégis nagyot nőtt.

Casillas elegánsan, sárdobálás nélkül távozottForrás: AFP/Pierre-Philippe Marcou


Két évvel később, Illgner egy újabb sérülésekor eljött a nap, hogy tizennyolc évesen bemutatkozzon a Real Madridban. A szezon végén már megdöntött egy rekordot is: ő lett a valaha volt legfiatalabb BL-győztes kapus. Két évvel később maga is pályára lépett a Bajnokok Ligája döntőjében, amikor César Sánchez megsérült. Casillasnak a padról kellett beszállnia a játékba, és nem kis része volt abban, hogy a csapata megnyerte a finálét. Akkor végleg berobbant a Real Madrid első csapatába.

2015-ös távozásáig összesen 25 évet töltött a klubnál, de a Real Madrid két korábbi klublegendához, Fernando Hierróhoz és Raúl Gonzálezhez hasonlóan őt is lapátra tette.

Egy álom vált valóra

Könnyedebbre sikerült a Bayern München frontemberének, Bastian Schweinsteigernek a búcsúja, saját bevallása szerint új kihívásokat keresett a labdarúgásban, és gyerekorri álma teljesült azzal, hogy a Manchester Unitedben folytatja.

 
"Beteljesült egy álmom, a futball teljesítette az utolsó kérésem is. Izgatottan várom a pályafutásom következő fejezetét a Manchester Uniteddel" – twittelte a középpályás a transzfer bejelentése után.

Nem válás, csak különélés

Tegyük hozzá, a távozásban az is szerepet játszott, hogy a Bayern München már nem akart hároméves szerződést adni a játékosnak, aki egyre gyakrabban bajlódik sérüléssel – különösen nem azért a 10-11 millió eurós éves fizetésért, amihez Schweinsteiger hozzá van szokva. A MU viszont gond nélkül teljesítette mindkét feltételt. Nem csoda: Louis van Gaal müncheni időszaka alatt kimondottan jó viszonyt ápolt Schweinsteigerrel. A holland edző változtatta meg a posztját is: szélső középpályásból mélységi irányítót, szervező középpályást faragott belőle.

A Bayern Münchennél egyébként nem ritka, hogy egy-egy klublegenda a pályafutása végén külföldön is kipróbálja magát, mielőtt vezetőként térne vissza a klubhoz. Így történt ez Franz Beckenbauer, Karl-Heinz Rummenigge és Paul Breitner esetében, és a Bayern nem hivatalos kommunikációja most is ebbe az irányba mutat. 

Mindenki annyit ér, amennyit játszik

Tizenhét év után köszönt el a Liverpooltól Steven Gerrard is - és valószínűleg mindenkinek így volt a legjobb. Utolsó idényében már nem mindig fért be Brendan Rodgers kezdőcsapatába, és ő sem tudta úgy húzni a csapatot, ahogy hosszú éveken keresztül tette. Búcsúmeccse pocsékul végződött, utolső előtti szezonja pedig élete végéig kísérteni fogja

Gerrard Amerikában, Xavi Katarban folytatjaForrás: Origo

 
Hasonlóan alakult Xavi sorsa is, aki egyébként Casillaszal együtt járta végig a korosztályos válogatottak lépcsőfokait, majd együtt nyertek Eb-t, vb-t is. Kapcsolatuknak nagy szerepe volt abban, hogy amikor José Mourinho és Pep Guardiola vezetőedzősége idején elmérgesedett a Real Madrid és a Barcelona viszonya, akkor a felek között végül rendeződött a viszony – már ami a játékosokat illeti. A két játékos olyan jó viszonyban volt egymással, hogy amikor elkezdődött Casillas kálváriája, a Barcelona csapatkapitánya is felemelte a szavát, mondván, a kapus nem ezt érdemli.

Xavi szerepe utolsó barcelonai évében is nagyon fontos volt, bár már nem elsősorban a pályán irányította a csapatot. Emberileg azonban még mindig vezető szerepe volt a csapatban – különösen Carles Puyol távozása után -, és ő volt az, aki a legviharosabb időszak után megbékítette Lionel Messit és Luis Enriquét.

Összességében azért a négy távozó klublegenda példája azt mutatja: csak az a kérdés, hogy szépen vagy csúnyán megy el valaki, a klubok szemében mindenki annyit ér, amennyit játszik. A közelmúltban hasonlóan járt Alessandro Del Piero, Frank Lampard, Petr Cech is. 

Az utolsó klubikonok

Az európai klubfutball legmagasabb szintjén alig van már játékos, aki ma is a nevelőegyesületében futballozik. Korát, a csapaton belül betöltött szerepét és a játékperceit tekintve is kiemelkedik közülük a Chelsea középhátvédje, a 34 éves John Terry, aki nottinghami kölcsönadása után 2000-ben úgy került fel az első csapathoz, hogy rögtön az év játékosának választották a klubon belül, valamint a 38 éves Francesco Totti, aki huszonöt éve az AS Roma vezére. 

Ismert játékosok, akik soha nem hagyták el a klubjukat
Jan Ceulemans (Club Brugge)
Giampiero Boniperti (Juventus)
José Antonio Camacho (Real Madrid)
Manuel Sanchís (Real Madrid)
Jamie Carragher (Liverpool)
Giacinto Facchetti (Internazionale)
Sandro Mazzola (Internazionale)
Franco Baresi (Milan)
Paolo Maldini (Milan)
Sepp Maier (Bayern München)
Matthew Le Tissier (Southampton)
Ryan Giggs (Manchester United)
Gary Neville (Manchester United)
Carles Puyol (Barcelona)
Michael Zorc (Borussia Dortmund)

Az ő esetükben óriási meglepetés lenne, ha nem a jelenlegi klubjukból vonulnának vissza, különösen úgy, hogy egyelőre mindketten stabil csapattagnak számítanak.

Totti és Terry, a klubikonok nagy öregjeiForrás: AFP


Az elmondottak igazak a náluk egy generációval azért fiatalabb Andrés Iniestára is, aki felnőtt szinten sohasem játszott kívül más csapatban, csak a Barcelonában, melyet 1996 óta erősít. Vele egyidős a Roma meghatározó alakja, Daniele De Rossi, ő 2000 óta futballozik a klubnál. 

A topbajnokságokban négyükön kívül csak egy meghatározó, klasszis játékos van, aki felnőttként mindössze egy csapatban lépett pályára: Lionel Messi, aki 13 éves kora, vagyis 2000 óta a Barcelona tagja.