Társoldalunk:

Fasizmus, migráció és rengeteg pénz: a BL-sikerek története

2015.09.15. 14:22

Kedden kezdődik a Bajnokok Ligája (illetve elődje, a BEK) 61. szezonja. Az európai focit uraló klubelit hatalma annyira szilárdnak tűnik, hogy aligha avatnak új győztest 2016 májusában. Pedig volt idő, amikor szürke iparvárosok munkásnegyedei egymás után termelték ki a sportág új fellegvárait. De miért épp azok nőttek nagyra, akik?

Hatvan szezonon van túl a legfontosabb európai kupasorozat, a BEK/BL. A hatvan trófeamásolatot 22 különböző klub vitte haza, közülük kilenc jutott be most is a csoportkörbe. Nem a legsikeresebb kilencről van szó, hiszen ott van a főtáblán, például, az egyszeres győztes Chelsea és PSV, miközben hiányzik az összesen 12-szer nyerő Milan és Liverpool. De az a kilenc így is az eddigi döntők több mint felét (31-et) behúzta.

A korábbi győztesek uralma már jó ideje tart: a megelőző 15 évben a mostani 9-nél egyszer sem voltak kevesebben, sőt a 2013-14-es szezonban 14-en jöttek össze. Az európai foci elitje, egy-két váratlan kilengéstől eltekintve, elég masszívnak tűnik. De hogyan alakult ez így, és miért épp azok lettek a nagyok, akik?

A kezdetek óta eltelt 60 évet három különböző korszakra lehet tagolni.

1. A fasizmus sikerei a pályán

Az első 1956-tól az 1960-as évek végéig tartott, ez idő alatt az európai fasizmus fővárosai uralták a sorozatot. A BEK első tizenegy kiírásából nyolcat vagy a Real Madrid nyert meg (Franco tábornok csapata), vagy a lisszaboni Benfica (Salazar diktátor városa), de még egy olyan, relatíve kisebb klub is, mint a katonai diktatúrát fenntartó ezredesek uralma alatt álló athéni Panathinaikosz, eljutott egy döntőig 1971-ben – egyébként Puskás Ferenccel a kispadon.

Francisco Franco politikai céljai érdekében felhasználta a sportot is

Forrás: insidespanishfootball.com


"A diktátorok a fővárosokban székeltek, így természetesen minden politikai és gazdasági erejüket oda koncentrálták, ebből pedig szépen jutott a klubokra vagy a kedvenc klubra is. A diktátorok felhúzták a díszleteket, ezek felpörgették a helyi gazdaságot, a helyi gazdaság pedig a helyi futballt. Ezt nevezzük totalitárius futballnak" – írja a jelenségről Simon Kuper és Stefan Szymanski könyve, a hamarosan magyarul is megjelenő Soccernomics. Az 1970-es évek kezdetére azonban ezen városok hatalma meggyengülni látszott: a fasiszta kormányok uralma ritkán tart tovább a vezetőjük életénél.

2. Az iparvárosok felemelkedése

A következő korszakban, mely nagyjából az 1990-es évek közepéig tartott, fővárosok helyett a vidéki iparvárosok csapatai uralták a BEK-et és a BL-t. Nagy-Britanniában például Birmingham, Glasgow, Liverpool, Manchester és Nottingham is előbb szerzett BEK-trófeát, mint London. Nyerni tudott még Rotterdam és Eindhoven is, pedig egyik sem egy metropolisz.

Olaszországban még egyértelműbb a helyzet: a gyorsan fejlődő Észak két nagyvárosa, Milánó és Torino klubjai összesen 12 kupagyőzelmet mondhatnak magukénak, ellenben Róma egyet sem. A németeknél csak München, Hamburg és Dortmund tudott nyerni, Berlin soha, sőt utóbbinak sokáig első osztályú csapata sem volt a Bundesligában.

A Nottingham Forest kétszeres BEK-győztes volt, amikor londoni klub még döntőbe sem jutott

Forrás: EMPICS/EMPICS/Empics


Hogy lehet ez? Elvégre az olyan fővárosok, mint London vagy Párizs, ülnek a nemzetek kincsesládáján, már csak emiatt is különös, hogy csapataik ennyire alulteljesítenek a labdarúgás világában.

Nincs mit bizonyítani

A jelenség pszichológiai magyarázata, hogy a fővárosoknak nincs mit bizonyítaniuk a vidéki városokkal szemben: büszkeségük forrása jóval mélyebb, mint holmi futballcsapat. A londoniak Londont éltetik dalaikban, és eszükbe sem jut, hogy a város nagysága az Arsenal vagy a Chelsea sikereitől függne. Rómát sem a futballal azonosítjuk, Párizsban meg még kevesebbet jelent a foci.

Az iparosodás ugyan Európa szinte minden városát érintette, de csak keveset olyan mértékben, mint ahogy az Manchester, Torino, Milánó, Isztambul vagy Barcelona esetében történt. Ezekben a városokban volt a legerősebb a folytonos mozgás, itt rögzültek legkevésbé a hierarchiák, itt volt a leglazább a kapocs ember és város között, vagyis nagy betöltetlen érzelmi rések tátongtak a helyi társadalomban.

Oxford arca a világ felé az egyetem. Az iparvárosokban ezt a szerepet a foci tölti be.

Barcelona, Marseille vagy Newcastle elképesztően büszke a csapatára, mely a főváros ellen folytatott küzdelem szimbolikus eszköze is. Amikor a Barca elhódít egy újabb kupát, Katalónia elnöke kiáll a Placa Sant Jaume népe elé, és azt kiáltja a tömegnek: "Éljen a Barcelona, éljen Katalónia!"

"Visca el Barça i visca Catalunya!"

Forrás: mundodeportivo.com


Az 1950-es, 60-as években mintegy másfél millió ember költözött Barcelona vonzáskörzetébe, miközben teljes falvak néptelenedtek el az ország belső vidékein. A Barcelonát övező műveletlen földeken saját készítésű kunyhótelepek jöttek létre, és itt telepedtek meg a mindenüket hátrahagyó migránsok. A legtöbbjük írástudatlan volt, és a helyi nyelvet, a katalánt sem beszélte. Mégis mindannyiukból Barcelona-drukker lett: a betelepülőket mágnesként vonzották az identitást adó futballklubok, megadva nekik a valahová tartozás érzését.

Belföldi és külföldi migránsok
A betelepülők között voltak belföldről, az ország szegényebb területeiről átköltöző migránsok és külföldről érkező gazdasági bevándorlók. Manchester esetében is bőven akadt példa mindkettőre: a Soccernomics egyik szerzőjének, Simon Kupernek a dédszülei, például, Litvániából érkeztek a városba. Igaz, hamarosan tovább is álltak, mivel a 19. század közepén Manchester leghírhedtebb részén, Kis-Írországban a férfiak várható átlagéletkora – nem tévedés – 17 év volt.


Ugyanez a folyamat játszódott le Manchesterben is.

Manchester 1800-ban még egy álmos, vidéki városka volt 84 000 lakossal. 1900-ra a bevándorlók Európa hatodik legnagyobb városává tették a maga 1,25 milliós népességével - ezzel akkoriban nagyobb település volt, mint Moszkva. Az érkezők gyökértelen, identitás nélküli gazdasági bevándorlók voltak. Új otthonukban nem várta őket egyetlen kapaszkodó, fogódzó sem, így ösztönösen a futball irányába sodródtak" – írja a Soccernomics.

Katedrálisok helyett stadionok

Európa szinte összes meghatározó csapatának hasonló a történeti háttere, mint a Unitednek. Egykor rohamosan fejlődő iparvárosok voltak, melyek felszívták a környék munkásait, azok pedig a futballon keresztül illeszkedtek be. Ennek a folyamatnak lett az a következménye, hogy a vidéki iparvárosok csapatai nagyobbak és jelentőségteljesebbek lettek, mint a fővárosok vagy a tradicionális nagyvárosok csapatai, ahol már korábban megszilárdult a társadalmi rend.

A Barcelona és a Juventus is a városba özönlő migránsok miatt emelkedett fel

Forrás: AFP/Olivier Morin


Ezeknek a vidéki kluboknak hatalmas a tömegbázisuk, olyan játékosaik vannak, akik szó szerint vérüket adnák az egyesületért, és élvezik a helyi hatalmasok minden támogatását. Bernard Tapie az Olympique Marseille-be öntötte a pénzét, az Agnelli család építette fel a Juventust, az ingatlanfejlesztő Sir John Hall hosszú éveken keresztül volt a Newcastle tulajdonosa.

Mindannyian a városuk királyai szerettek volna lenni, és ezt csak így érhették el. Ha a középkorban éltek volna, akkor bizonyára katedrálist építenek klubház helyett. Ennek köszönhetjük a Manchester United, a Barcelona, a Juventus, a Bayern München és a két milánói csapat feltörését, vagyis olyan klubokét, amelyek nemcsak hazájukat, de esetenként az egész kontinenst is uralni tudták.

3. Csak a legnagyobbak maradhatnak

Az 1980-as években megindult a futball gazdasági felemelkedése. Egyre busásabb tv-szerződések köttettek, közben az olasz bajnokság megnyitotta a kapuit a légiósok előtt. A következő hullámban Európa leggazdagabb klubjai megújították a stadionjaikat, az infrastrukturális beruházások után pedig még több bevételük keletkezett.

A folyamat bizonyos szempontból 1995. december 15-én tetőzött, és változtatta meg alapjaiban az európai labdarúgás arculatát: az Európai Bíróság ugyanis ezen a napon tette nyilvánossá az ítéletet, amelyet Jean-Marc Bosman 1993. október 1-jén indított ügyében hozott.

Készül a hollywoodi szelfi, csak akkor még nem így hívták

Forrás: sportfotodienst


A Bosman-szabály mindent megváltoztatott.
 A döntés felszabadította a piacot, a tv-közvetítésekből származó bevételek segítségével a nagy klubok még nagyobbak lettek. Németországban például a Bayern München ekkor vált "FC Hollywood" becenéven ismertté. 

Útelágazás: csőd, vagy világhír

A modern futball hamarosan megfizethetetlenné vált a kis klubok számára. Bár fellángolásaik (egy-egy negyeddöntő) még akadtak, az olyan városok klubjai, mint Eindhoven, Rotterdam, Glasgow, Amszterdam vagy Nottingham, levonultak a porondról. A Deportivo, a Parma, a Leeds United vagy a Valencia eközben a csődig hajszolta magát.

A labdarúgás gazdasági fejlődésével – tv-szerződések, modern stadionok, a játékosok szabad áramlása – a legnépszerűbb klubok hatalmas előnybe kerültek. Ezek a nagy, vidéki városok csapatai egymást váltva, ciklikusan uralják a Bajnokok Ligáját. Minden klub, amely 1998 és 2011 között megnyerte a BL-t, egyszer már megnyerte korábban is, sőt egyes klubok többször is. Vagy másképpen: az utóbbi húsz évben csak két új győztest avattak (Dortmund, 1997 és Chelsea, 2012). a most induló idényben talán az arab olajpénzekkel kistafírozott Manchester Citynek és PSG-nek van erre valamennyi esélye.

A Parma KEK-győztes csapata 1999-ből. Siker, pénz, sztárok, csillogás, majd másfél évtized múlva a csőd

Forrás: talksport.com


Az uralkodó klubok az olyan, két- és ötmillió közötti népességű városokból kerültek ki, mint Milánó, Manchester, München, Madrid és Barcelona. Ezek a városok európai mércével mérve valaha elég provinciálisak voltak ahhoz, hogy nagyon akarják a futballsikereken keresztül megszerezhető világméretű elismerést, és elég nagyok lettek ahhoz, hogy kialakíthassák a sikerekhez elengedhetetlen szurkolói bázist.

A BL 2015-16-os csoportköre első fordulójának programja
kedd:
Manchester City (angol)-Juventus (olasz) - élőben az Origón 20.45-től
PSG (francia)-Malmö (svéd)
Real Madrid (spanyol)-Sahtar (ukrán)
Wolfsburg (német)-CSZKA Moszkva (orosz)
PSV (holland)-Manchester United (angol)
Galatasaray (török)-Atlético Madrid (spanyol)
Benfica (portugál)-Asztana (kazah)
Sevilla (spanyol)-Mönchengladbach (német)

szerda:
Leverkusen (német)-BATE (fehérorosz)
Roma (olasz)-Barcelona (spanyol)
Dinamo Zagreb (horvát)-Arsenal (angol)
Olimpiakosz (görög)-Bayern München (német)
Dinamo Kijev (ukrán)-Porto (portugál)
Chelsea (angol)-Maccabi Tel-Aviv (izraeli)
Valencia (spanyol)-Zenit (orosz)
Gent (belga)-Lyon (francia)