Társoldalunk:

Meztelenül szökött meg a diktatúra kínzásai elől

2015.09.25. 18:08

Miután 1977-78-ban 120 napon át kínozták fogvatartói, az argentin másodosztályú Club Almagro labdarúgócsapatában védő Claudio Tamburrini kalandos körülmények között, három társával együtt, meztelenül megszökött. Argentína első világbajnoki címét az utcán ünnepelte, majd Svédországba utazva menekültstátuszt kért. A katonai diktatúra vezetőinek elítélésében kulcsszerepet játszó filozófiaprofesszor 50 évesen még védett a nyolcadik ligában.

Jorge Rafael Videla tábornok 1976 márciusában egy puccsal megbuktatta az Isabel Perón vezette argentin kormányt. A katonai junta 1983-ig rettegésben tartotta a súlyosan eladósodott országot, a vezetők teljesen kiiktatták az ellenzéket és a baloldali csoportokat. Közel 300 titkos börtönt és kínzóhelyet működtetve próbáltak vallomásokat kicsikarni az emberekből, az eltűntek száma 10 és 30 ezer közöttire tehető, az áldozatok gyermekeit pedig a kormányhoz lojális családoknak adták át.

Az egyik fogoly Claudio Tamburrini volt, aki teljesen véletlenül keveredett bele a történésekbe. Miután 1977 novemberében letartóztatták, és 120 napig egy titkos börtönben kínozták, csak 1978 márciusában tudott megszökni.

Claudio Tamburrini a 2006-os cannes-i filmfesztiválonForrás: AFP/Valery Hache


A jelenleg Stockholmban élő, a közelmúltig a helyi egyetemen filozófiaprofesszorként dolgozó korábbi futballkapus azóta könyvet írt megpróbáltatásairól, 2006-ban pedig film is készült a történetből Crónica de una fuga (Buenos Aires 1977) címmel.

Tévedésből került börtönbe

Tamburrini az 1911-ben alapított Club Almagro kapusa volt. A jelenleg harmadik ligás, Buenos Aires egyik kerületében működő futballklub akkoriban a másodosztályban szerepelt.

A csapat egész jól állt a bajnokságban, Tamburrini esténként edzésre vagy meccsre járt, egyébként pedig filozófiát tanult a helyi egyetemen. 1977. november 23-án a junta egy kommandója betört a lakásába, elrabolta, és a Mansión Sere nevű titkos börtönbe cipelte.

A Club Almagro csapata, a jobb felső sarokban Claudio Tamburrini kapussalForrás: Zeit.de

Egy diáktársam híváslistáján találták meg a nevemet"– idézte Tamburrinit a német Die Zeit internetes oldala. A fiatal kapus nem tudott semmiről, ami fogvatartóit érdekelte, nem is értette, mi történik vele. Két hét után még mindig reménykedett benne, hogy esetleg szabadon engedik, ám akkor három másik fogollyal került azonos cellába. Ők pedig felvilágosították, nem lesz itt semmilyen tisztességes eljárás, ők már halott embernek számítanak.

"Volt, hogy bejöttek az őrök, és megkérdezték: ki volt az Almagro kapusa? Amikor mondtam, hogy én, azonnal leütöttek, gyomorszájon vágtak, és már vittek is. Többször árammal kínoztak, hogy áruljam el a kommunista ismerőseim nevét. Olyanokét mondtam, akik már meghaltak, vagy régen nem a környéken éltek" – mesélte.

Meztelenül a cellában

A haláltól való félelem és az állandó kínzások miatt elgyötört férfiak fejében megfogant a szökés gondolata, de valós esély akkor látszott ennek megvalósítására, amikor az egyik cellatársa, Guillermo Fernandez talált egy meglazult szöget az ágyában. Annak segítségével sikerült kinyitni az ablakot, de a megfelelő időpontra várni kellett.

"Amint a foglyok egyike meghallotta a pletykát, a másik cellából könyörgött nekem, hogy ha valóban erre készülünk, vigyem magunkkal, és ne hagyjam ott" – emlékezett vissza Tamburrini.

A cella - részlet a Crónica de una fuga című filmbőlForrás: Crónica de una fuga


A földről, evőeszköz nélkül kellett enniük, meztelenül éltek a celláikban, és éjszakára az ágyhoz láncolták őket. Úgy tűnt, fogvatartóik biztosak abban, hogy lehetetlen megszökni. A foglyok végső reménye akkor csökkent a minimálisra, amikor a börtönőrök egyike közölte, tudják, hogy szökést fontolgatnak, de nem baj, alig várják, hogy végre megölhessék őket.

1977 karácsonya után azt a hírt kapták, hogy hamarosan átszállítják őket egy másik börtönbe. Úgy vélték, onnan talán könnyebb lesz megszökni, de egy Lucas nevű börtönőr, aki segített nekik, amiben csak tudott, elárulta, hogy az új helyen sokkal rosszabb körülmények várnak rájuk.

Villámlás segítette a szökést

Négy hónap után, 1978. március 24-én Claudio Tamburrini végső kétségbeesésében három társával ruhátlanul, bőrszíjakkal összekötözött kézzel kimászott az ablakon. Helikopterekkel indultak a keresésükre, de olyan heves vihar tört ki, hogy a villámlások miatt a gépek visszafordultak. Ekkor hárman elrejtőztek, egyikük pedig elment ruhát szerezni és telefonálni.

A szökés - részlet a Crónica de una fuga című filmbőlForrás: Crónica de una fuga


Hamarosan segítséget kaptak, egyikük édesapja megkapta a kétségbeesett üzenetet, és értük ment. Tamburrini azonban nem hagyta el a várost, inkább bujkálni kezdett.

A vb-cím ünneplésekor merészkedett elő

1978. június 25-én hagyta el először rejtekhelyét: miután a River Plate stadionjában Argentína futballcsapata legyőzte Hollandiát, és ezzel első ízben világbajnok lett, az utcán ünneplő tömegben ott volt az akkor 24 éves Tamburrini is.

Természetesen lakhelyet váltottam, egy ideig taxisofőrként dolgoztam, de futballozni soha többet nem mentem. Az egyetlen dolog, ami állandó maradt az életemben, az iskola volt: hónapokkal később, 1978 decemberében két vizsgát is sikeresen letettem. Közben persze nyomozgattam, és kiderítettem, hogy nincs ellenem érvényes elfogatóparancs" – mesélte egy argentin portálnak.

Svédországba emigrált

Ekkor útlevelet igényelt, de amikor utóbbiért elment a barátnője, azt mondták neki, hogy csak személyesen veheti át. "Nem vállaltam a kockázatot. Északon, Puerto Iguazunál átmentem Brazíliába, onnan pedig Svédországba utaztam, és menekültstátuszt kértem" – idézte fel.


Svédországban bejelentkezett a stockholmi AIK csapatánál, majd egy kisebb klubnál folytatta, de 1980-ban másodszor is abbahagyta a játékot.  

A svéd futballból akkor hiányzott a professzionalizmus. Hetente kétszer volt tréning, a kapusedző fogalmát nem ismerték. A rossz tapasztalatok miatt úgy döntöttem, inkább a tanulmányaimra koncentrálok." Beiratkozott hát a helyi egyetem bölcsészettudományi karára.

Állítja, a legjobb volt

1984-ben tért vissza először Argentínába, és tanúskodott a katonai junta vezetői ellen. Neki is köszönhető, hogy életfogytiglanra ítélték Jorge Rafael Videla tábornokot és Emilio Eduardo Masserát, a haditengerészet parancsnokát (előbbi 2013-ban, utóbbi 2010-ben halt meg).

Tamburrini tíz éve amatőr szinten még a svéd nyolcadik ligában védett, mert, ahogy egy svéd lapnak adott 2007-es interjújában fogalmazott, annak idején ő kiváló kapus volt. A legjobb voltam. És ez nem vicc!"