Vágólapra másolva!
A Racing Clubnál szobrot emeltek neki, és utcát neveztek el róla. Annyi pénzért adták el, hogy az árából fel lehetett újítani egy stadiont. Stílusát és zsenialitását Garrincháéhoz hasonlították, a Diego Maradona előtti időkben övé volt a legszebb argentin gól. Omar Orestes Corbatta nevét mégis alig ismerik. A 43-szoros válogatottságig, négy bajnoki címig és két Copa-elsőségig jutó istenáldotta tehetség, de analfabéta csillag alkoholistaként és kábítószerfüggőként gégerákban halt meg 25 évvel ezelőtt.

Diego Maradona 1986-os szenzációs teljesítményét a mai napig emlegetik, nem csupán azért, mert világbajnoki aranyéremhez segítette Argentínát, hanem mert Anglia ellen két emlékezetes gólt szerzett. Előbb kézzel ütötte be a labdát Peter Shilton felett, négy perccel később pedig a teljes angol védelmet kicselezve lőtt a hálóba.

Egészen addig az argentinok egy másik gólra mondták, hogy az minden idők legnagyszerűbb találata. A válogatott 1957. október 20-án Chilével játszott világbajnoki selejtezőt Buenos Airesben, miután egy héttel korábban Santiagóban is győzött 2-0-ra, abszolút esélyesnek számított.

Omar Orestes Corbatta Forrás: El Grafico

Guillermo Stábile együttese a következő összeállításban lépett pályára: Amadeo Carrizo – Pedro Dellacha, Federico Vairo, Francisco Lombardo, Néstor Rossi – Pascasio Sola, Oreste Corbatta, Eliseo Prado – Norberto Menéndez, Ángel Labruna, Roberto Zarate.

A mérkőzés már az első félidőben eldőlt, Omar Orestes Corbatta az 1. és a 41. percben is betalált, Menendez és Zarate is eredményes volt, így gyorsan kialakult a 4-0-s végeredmény.

A meccs legszebb gólját 2-0-s vezetésnél Corbatta lőtte, aki a jobbösszekötő helyén nagy lendülettel kapura tört, kicselezte Vicente Astorgát, majd kétszer Raúl Salazart, az ötös jobb sarkánál visszavette a labdát a bal lábára, csinált egy lövőcselt, majd a közönség őrjöngése közepette a két kapufához visszazáró védő és a kapus mellett jobbal a bal sarokba lőtt. Az El Gráfico című havilap a leglehetetlenebb gólnak nevezte, és a hazai játékos-szakszervezet irodájának halljában festményen is megörökítették.

A legendás gól képekben Forrás: El Grafico

Hogy Európában nem vált ismertté a neve? Saját magának köszönhette, a világ legjobb játékosa válhatott volna belőle, ha nem lesz alkoholista, majd kábítószerfüggő.

Dél-Amerikában az „argentin Garrinchaként" tisztelték, de ő képtelen volt maradéktalanul kihasználni istenáldotta tehetségét.

Négy bajnoki arany otthon

1936. március 11-én született egy Daireux nevű, Buenos Airestől 400 km-re fekvő kisvárosban. A tíztagú család iszonyatos szegénységben élt, a gyerekek iskolázatlanok voltak, Omar Orestes Corbatta végül írástudatlanul is halt meg. Futballsztárként már fájt neki, hogy analfabéta, ezért gyakran sétált újsággal a hóna alatt, és tett úgy, mintha olvasna, miközben

a nevét is csak azért tudta leírni, mert klub- és válogatottbeli társa, Pedro Dellacha legalább erre megtanította.

Profi karrierjét 1955-ben a Racing Club színeiben kezdte, április 30-án mutatkozott be az élvonalban, és végül klubját 1958-ban és 1961-ben is bajnoki aranyéremhez segítette, 177 mérkőzésen 72 gólt szerzett.

1963-ban 12 millió pesóért szerződtette a Boca Juniors, ez olyan nagy összegnek számított, hogy ebből a pénzből korábbi klubja felújította stadionját. A Bocával 1964-ben és 1965-ben is bajnok lett, 1965–1968 között pedig a kolumbiai Independiente Medellínt erősítette 145 meccsen 34 gólt szerzett.

Akit elhagyott egy utcalány

Bármennyire is híres volt, fájdalmasan félénken közelített a nőkhöz. Hogy segítsenek neki, csapattársai bemutatták őt egy vonzó utcalánynak, remélve, hogy egy futó kaland és egy rövid fellángolás segít az önbizalmán. Ami történt, arra azonban senki sem számított: Corbatta váratlanul beleszeretett és feleségül is vette. Banfieldbe költöztek, de a románc nem tartott sokáig,

1959-ben egy nap arra ért haza a játékos, hogy az asszonynak híre-hamva sincs, és teljesen kirabolta a házat.

Ahogy a játékos fogalmazott: Semmit sem hagyott, csak néhány pókot, írta róla az Angels with Dirty Faces című, az argentin válogatott történetéről szóló könyvében Jonathan Wilson.

De legalább annyit elért, hogy leküzdötte a nőkkel szembeni félénkségét. Tita Mattiussi, a Racing ifjúsági szállójának vezetője elmesélte, egyszer Corbatta hajnal hatkor a falon átmászva mattrészegen ért haza egy mozgalmas éjszaka után. Mattiussi azonnal hideg fürdőt készített neki, háromszor is beledugta a kádba, közben hallotta, ahogy a játékos könyörög a csapattársainak, hogy ne hagyják magára, mert annyira szédül, hogy nem tud felállni.

– emlékezetett vissza az esetre Mattiussi.

68-ból 64 büntetőt belőtt

Olyan zseniális futballista volt, hogy néha külön őrzőt kapott a mérkőzésen, ebből aztán akadtak vidám és tragikus történetek is. Egy alkalommal az Independiente ellen Alcides Silveira olyan kullancsmódon tapadt rá és követte mindenhová, hogy egyszerűen labdához sem tudott érni. Ezért gondolt egy merészet, és meccs közben kirohant az oldalvonal mellett sorakozó rendőrökhöz – akik a lelátót figyelték - és elbújt a sorfaluk mögött.

Az argentin válogatott az NSZK elleni, 1958-as vb-mérkőzésen - a guggoló sor bal szélén Corbattával Forrás: AFP

Egy 1956-os, Uruguay elleni mérkőzésen addig kergette őrületbe a hazai védőket, amíg José Sasía úgy döntött, majd ő megállítja, és belerúgott az arcába. Corbatta két fogát is elveszítette, amelyeket soha sem pótolt.

Híres volt a büntetőiről, pályafutása során 68 tizenegyest rúgott, ebből 64 gólt lett. "Olyan közel álltam a labdához, hogy a kapus sohase tudjon jól reagálni. A fejemet oldalt fordítottam, hogy ne tudja, merre rúgom, és jobb belsővel, erősen lőttem.

– nyilatkozta egy El Gráficónak adott interjúban.

A hogy mi volt az igazi titka? "A labdával jól kell bánni. Olyan, mint a nő: ha bántod, elhagy. Ezért én sohasem bántottam, hanem simogattam" – mesélte érzékletesen, miért tanult meg olyan jól cselezni.

Alkoholtól a kábítószerig

Egyre komolyabban elhatalmasodott rajta az alkoholizmus, egy európai turné során védőtársát, Carmelo Simeonét jelölték ki a vezetők, hogy tartsa szemmel. Simeone biztos volt abban, hogy sikeresen távol tartotta az alkoholtól, akkor lepődött meg igazán, amikor egy napon benézett az ágy alá, és egy halom üres sörösüveget talált.

Rossz híre megelőzte őt, már az 1958-as svédországi világbajnokságra úgy érkezett meg, hogy futballtudása mellett iszákosságáról is cikkeztek. Az európai újságokban egy olyan kép is szerepelt, amelyen – nem sokkal a Csehszlovákia elleni 6-1-es vereséggel zárult csoportmérkőzés előtt - egy üveg sörrel az öltözői padon fekszik.

Az 1957-es Copa-győzelem után nagy égés volt, hogy a csapat csoportutolsóként kiesett, igaz, Corbatta mindhárom mérkőzésen betalált a kapuba.

A kolumbiai légióskodása során rászokott a kábítószerre, közben második felesége is elhagyta, minden pénzét elverte, és hazatérve Argentínába már csak a másodosztályban kapott lehetőséget. Játszott a San Telmo (1970), majd az alacsonyabb osztályú Italia Unidos (1971) és Tiro Federal (1973-74) csapataiban, mert pénzre volt szüksége.

38 évesen végleg visszavonult, a fővárostól délre fekvő kisvárosba, Benito Juárezbe költözött, ahol egy kunyhóban élt, és ha olyan kedve volt, alkalmanként beszállt futballozni a két helyi csapat valamelyikébe.

Élete utolsó szakaszában - négy válás után - részeg hajléktalanként tengődött, néha elalhatott a Racing stadionjának öltözőjében. 1991. november 6-án gégerákban halt meg, halálának 15. évfordulójára, 2006-ban, bekerült a Hírességek Csarnokába a Racing Clubnál, Daniel Zimermann pedig elkészítette a bronzszobrát is. Az ő tiszteletére a stadion előtti utcát Pasaje Corbatta névre keresztelték.

Szeptemberben könyv jelent meg róla

A legendás játékosról szeptemberben könyv jelent meg Alejandro Wall jóvoltából. A „Corbatta: El wing" című mű egy szerencsétlen világsztár életútját kíséri végig, egy olyan nagyságét, akinek Maradona és Messi mellett ott lenne a helye minden idők legjobb argentin válogatottjában. Wall négy éven át tanulmányozta a forrásokat, hogy megismertesse a világgal a futballtörténelem egyik legjobb játékosát.

„Abban a városban születtem, ahol ő igazi bálványnak számított, apám rengeteget mesélt róla fiatal koromban. Ugyanazt az utat járta be, mint Garrincha vagy George Best, és én szerettem volna megtudni, hogy mi van egy alkoholista és analfabéta zseni mítosza mögött" – nyilatkozta az El Paisnak.

A szerző végigjárta Corbatta életének főbb állomásait, de a legnagyobb hatást egy eredeti hangfelvétel gyakorolt rá.

"Amikor Kolumbiába utaztam, találkoztam egy Gonzalo Medina nevű újságíróval, aki elmondta, neki van egy eredeti Corbatta- interjúja. Amikor meghallottam a hangját, mindent megértettem. Alig több mint 40 éves lehetett, de egy öregember hangján szólalt meg. Sajnos nagyon nehéz rekonstruálni, vajon hogyan is futballozott, nagyon kevés felvétel maradt meg róla. Csak magazinok, újságcikkek és rádiós közvetítések utalnak arra, milyen jól cselezett és mekkora sztár volt" – mondta.