Storck: Ha elbukott volna a válogatott, már régen nem lennék itt
A magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, Bernd Storck szerint 2016 legszebb meséjét a csapata írta a nyári Európa-bajnokságon. A német szakember úgy véli, hibát követ el, aki nem marad a realitások talaján. A tavaszi, portugálok elleni idegenbeli vb-selejtezőn nagyon sok múlhat, de ma még nem tudja, ki helyettesíti majd a sárga lapok miatt hiányzó Kleinheisler Lászlót. Nagyinterjú.
Kezdjük ezt az interjút a felnőttválogatott jelenlegi helyzetével. Lát egyértelmű javulást a két évvel ezelőtti állapothoz képest? Egyáltalán érdemes összehasonlítani az akkori és a mai szituációt?
Dárdai Pál öt meccsen vezette a válogatottat, míg én már többször. Dárdai nem tudott annyit változtatni, hiszen nem volt erre sok ideje.
A Hertha vezetőedzője is ebben az időszakban lett.
Az elején a kisebb átalakításokkal kezdett, megpróbált kialakítani egy szervezett, fegyelmezett válogatottat, elsősorban a védekezésre összpontosított. Amikor átvettem a csapatot, meg akartam tartani az addigi erényeket, mégpedig komoly változtatások nélkül, mert időm sem lett volna arra, hogy villámgyorsan meghonosítsam a saját filozófiámat.
Minél több pontot akartam szerezni a csapattal, hogy megtartsuk a harmadik helyet a selejtezőcsoportban.
Amikor ezt elértük, akkor tudtam elkezdeni a saját utamat járni.
Erről beszéltem Pállal, aki azt mondta, hogy olyan lehetett nekem a kezdeti időszak, mint neki a kinevezése után a Herthánál, amikor bent kellett tartania a csapatot a Bundesligában. Neki sem volt ekkor ideje arra, hogy a saját elképzeléseit bevezesse. Később azonban ő is megtette ezt, akárcsak én a norvégok elleni pótselejtezőket követően. Meccsről meccsre egyre kezdeményezőbben játszottunk, és már nem csak reagáltunk az ellenfél játékára, egyre jobb lett a labdabirtoklásunk, és egyre több helyzetet alakítottunk ki. Ez önbizalmat adott a játékosoknak, és azóta is ezt az utat járjuk.
Tavaly Norvégiában Kleinheisler Lászlót „felfedezte” a magyar futballnak. Jövőre is számíthatunk valami meglepetésre?
László megkapta a lehetőséget, élt vele, gólt szerzett, és már a Bundesligában játszik. De nem csak Kleinheislerről van szó.
Nagy Ádám Észak-Írország ellen mutatkozott be a felnőttválogatottban, és azóta is rendszeresen játszik, az Eb után külföldi szerződést kapott.
László esete teljesen meseszerű volt.
Szóval, abban egyetérthetünk, hogy vannak jó fiataljaink, nem kell emiatt aggódnunk. De engedje meg, hogy ne mondjak neveket.
Egyetért Dzsudzsák Balázzsal, aki azt mondta, hogy nem volt realitása annak, hogy a nagy klubok kapkodjanak az Eb után a magyar játékosokért?
Nem. Közvetlenül az Eb után szerződött külföldre Korhut Mihály, Nagy Ádám, Bese Barnabás, Lang Ádám.
Lehet, hogy Dzsudzsák saját magára gondolt?
Balázs helyzete nem volt könnyű, hiszen a klubja hatalmas pénzt kért érte, de Németországban például két-hárommillió eurónál többet nem költenek játékosvásárlásra, és a fizetése is elég magas volt. Ezeket a feltételeket pedig csak egy arab klub tudta teljesíteni. Egyébként Németh Krisztián is hasonló nehéz helyzetben volt.
De visszatérve a kérdésére: az a 4-5 játékos, aki az Eb után szerződött külföldre, szerintem nem kevés, ha azt nézzük, hogy egy csapatban 11 futballista van.
Ezen felül Gulácsi Péter második számú kapus volt korábban, ma viszont már alapember abban a csapatban, az RB Leipzigben, amely vezeti a német bajnokságot.
Megyeri Balázs szintén jól teljesít egy osztállyal lejjebb a Greuther Fürthben. Szóval, nem állunk rosszul ebben a kérdésben.
Mi a helyzet Szalai Ádámmal? Idén öt gólt lőtt, az elmúlt három évben hatot. Mi lehet ennek az oka?
Szalai sokkal magabiztosabb, kőkeményen dolgozik. Tavaly ilyenkor nem volt éppen a legjobb helyzetben. Amikor hazajött a válogatottba, a szurkolók nem szerették, kifütyülték, és nagyon durván kritizálták.
Ez egy nagyon nehéz helyzet volt számára, még azt is fontolóra vette, hogy esetleg visszavonul a válogatottól, de megmondtam neki, hogy szükségem van rá, mert jó játékos, és próbáltam minden lehetséges módon támogatni őt.
Korábban bizonyított már a Real Madrid Castillában és a Schalkéban is, de vissza kellett nyernie az önbizalmát. Azt mondtam neki, hogy bármilyen posztra is teszi az edzője, küzdjön meg a helyéért, és ezt meg is tette. Ugyanez történt vele Hoffenheimben is, ő pedig ismét harcolt, és ismét sikerrel járt.
Amikor velünk volt, mi is sokat foglalkoztunk vele egyénileg is, bár ez minden játékosunkkal kapcsolatban elmondható.
Ádám ráadásul emberileg is nagyszerű srác, és az osztrákoknak lőtt gólja óta nagyon népszerű is, a szurkolók ma már szinte úgy tekintenek rá, mint egy hősre, amit teljes mértékben meg is érdemel.
Ez az egész azonban az ő kemény munkájának az eredménye, én csupán lehetőséget adtam neki.
Ha már szóba hoztuk Szalait és az osztrákok elleni meccset: mi volt nagyobb siker, legyőzni Ausztriát, vagy döntetlent játszani a későbbi Eb-győztes Portugália ellen?
Az első meccsünk volt a kulcs. Erre hegyeztük ki a felkészülésünket, az osztrákok elleni győzelem kiváló rajt volt az Európa-bajnokságon, ezzel megalapoztuk a további mérkőzéseinket. Minden olyan elemet, amit a Horvátország, Elefántcsontpart és Németország elleni meccseken gyakoroltunk, viszontláttam az Ausztria elleni találkozón. Utána magától jött az önbizalom, a pozitív gondolkodás.
Bizonyára tudja, vannak olyan magyar edzők, akik szerint, ha egy magyar tréner megkapja a szükséges támogatást, ugyanezt megcsinálja, amit ön.
Hallottam, hogy egyikük azt mondta, hogy olyan jelentős támogatással, amelyet én kapok Csányi elnök úrtól, ő is sikeres lehetne. A támogatás azonban önmagában nem elég, hiszen csak a lehetőséget adja meg a munkára. Bizonyítani csak akkor tudsz, ha keményen dolgozol, és sikereket érsz el.
Azok, akik kritizálnak, nem is tudják, hogy hogyan dolgozom, pontosan mit hogyan csinálok. Soha nem kérdeztek meg a munkámmal kapcsolatban, pedig ezt bármikor megtehetnék, vagy akár a játékosokat is megkérdezhetnék, hogy pontosan hogy dolgoznak itt, Telkiben, illetve a klubjukban.
A sikeresség mértéke határozza meg a munkád minőségét, ez pedig a labdarúgásra hatványozottan igaz. Csak akkor tudsz hiteles lenni, ha sikeres vagy.
2016-ban csak három meccset nyert meg a válogatott, de legalább kijutott és helytállt egy világversenyen. Mit gondol, félig teli a pohár, vagy félig üres?
Nem látta 2016 nyarának legszebb meséjét az ország településeinek utcáin? Ön szerint az Izland vagy Portugália elleni döntetlen nem volt siker? Miért próbálunk ebben az évben is valami negatívumot keresni? Mindenki láthatta a válogatott egész éves fejlődését. Nem hiszem, hogy magyarázkodnunk kellene, és egy döntetlen ugyanúgy lehet jó eredmény, mint egy győzelem.
A Feröer elleni valóban nem volt jó mérkőzés, de ennek tudjuk az okait, a többi meccsen azonban jól teljesítettünk. Számomra a Horvátország és az Elefántcsontpart elleni döntetlen siker, az Eb-felkészülés egy-egy fontos állomása. Ha nem készítettem volna fel jól a csapatot, akkor most biztos nem velem beszélgetne.
Rengeteget kockáztattam, és szerencsére sikerült, pedig még egyszer mondom, ha elbukott volna a csapat, akkor már rég nem lennék itt.
Viszont nagyon boldog vagyok, hogy még itt vagyok, hogy bebizonyíthassam az embereknek, hogy vannak fiatal tehetségeink és versenyképes játékosaink.
Elődje, Dárdai Pál szerint hiba volt, hogy a vb-selejtező sorozat kezdete előtt nem fektette le egyértelműen, hogy a válogatottal ki akar jutni a vb-re. Valóban nem kommunikálta egyértelműen, hogy a vb-részvétel a cél?
Lettországban, a vb-selejtezőnk előtt egy magyar szakértő azt mondta, hogy számunkra a csoport második helye a reális.
Szálljunk le a földre! A két esélyes Portugália és Svájc.
Nekem biztatnom kell a játékosokat, nem a továbbjutásról fantáziálnom. Mindent figyelembe véve a csoportharmadik hely a realitás. Én a játékosaimnak önbizalmat kell, hogy adjak, és nem akarom a világbajnokságra történő kijutás álmát már a kezdetekkor azzal szétzúzni, hogy óriási terhet teszek a csapatra – ahogy ez a múltban szokás volt. Ez nem az én stílusom!
Ráadásul elég nagy nyomás van rajtuk enélkül is. Soha nem mondom nekik azt, hogy azért mert Magyarország a múltban rendkívül sikeres volt, mindig mindenkit meg kell verniük. Ezt nem tehetjük!
Tisztelnünk kell a múltat, de a jelenben kell élnünk a jövő érdekében.
De visszatérve a kérdésére: a Bundesliga-edzők sem mondják azt, hogy a Bajnokok Ligájába vagy az Európa Ligába kell bejutniuk. Ráadásul egy nemzeti válogatott nem egy Bundesliga-csapat, ahol a játékosok hétről hétre együtt játszanak. Nekem nincs lehetőségem mindennap együtt dolgozni a játékosaimmal, ami nagy hátrány, de szövetségi kapitányként ezt el kell fogadnom. Mindenesetre először is jól kell védekeznünk, és ebből felépíteni a saját játékunkat.
Jövő márciusban fontos selejtezőt játszik a válogatott Portugáliában. Lesz elég idő a felkészülésre?
Egy hétig csak az itthon játszóknak lesz összetartás Telkiben, a légiósokkal kiegészülve három napunk lesz a közös munkára.
Az ideális persze az lenne, ha tudnánk még játszani egy felkészülési mérkőzést is a portugálok elleni selejtező előtt.
Így ugyanis nem kéne egyből a mélyvízbe dobni a csapatot, hanem lenne egy meccsünk felkészülni.
Nem kérdés, hogy a csapat fejlődött, és versenyképesek tudtunk lenni nemzetközi szinten, ugyanakkor egyénekre lebontva vannak olyanok, akik tovább fejlődtek, és vannak olyanok, akik egyelőre csak tartják a korábban elért szintet.
Úgy is mondhatnánk, hogy olyan, mintha két csapatunk lenne.
Az egyikben azok vannak, akik rendszeresen játszanak nálunk vagy topbajnokságokban, a másikban azok, akiknek még el kell érniük a nemzetközi szintet. Ezt a Svédország elleni mérkőzésen jól lehetett látni. Sajnos nincsenek olyan játékosaink, akik a klubjukban kirobbanthatatlan kulcsjátékosok lennének, míg Svájcnak és Portugáliának rengeteg olyan játékosa van, aki vagy kulcsjátékos a klubjában, vagy rendszeresen nagyon magas színvonalú mérkőzéseken játszik. Nagyon nehéz munka vár ránk, ha azt akarjuk, hogy a csapat ugyanazon a szinten legyen, mint az Európa-bajnokságon. Az idei év fantasztikus volt, de nagyon keményen kell dolgoznunk ahhoz, hogy a Portugália elleni meccs előtti rövid időben ugyanarra a szintre tudjuk felhozni a játékosokat.
Mi volt a legjobb döntése az utóbbi egy évben?
A legfontosabb az volt, hogy önbizalmat öntöttem a játékosokba, és hittem bennük. Meggyőztem őket arról, hogy értékes futballisták.
Ez az én mottóm: gondolkozz pozitívan!
Ez a legfontosabb, persze a technikai, taktikai dolgok is lényegesek, de az sokkal fontosabb, hogy mentálisan egyben legyen a társaság. A magyar emberek nem túl pozitívak, nekem pedig az a dolgom, hogy ezen változtassak, és erőssé tegyem őket – nem csak a pályán. A legjobb dolog az volt, hogy a válogatottal összehoztuk a magyar embereket itthon és Franciaországban. Emlékszik, mit mondott Csányi Sándor, mielőtt elindultunk az Európa-bajnokságra?
Bárhogy is alakul a mérkőzés a pályán, az emberek érezzék azt, hogy büszkék a csapatra, azonosulni tudjanak vele.
Én mindent megtettem ezért, a legjobb tudásom szerint készítettem fel a csapatot. Boldog és büszke magyar embereket láttunk az egész országban, és ez volt a legjobb dolog.
Itthon mindenki a felnőttválogatottra koncentrál, de ne menjünk el szó nélkül az U17-esek és az U19-esek mellett, akik bejutottak az elitkörbe. Sportigazgatóként komoly beleszólása volt az edzői kinevezésékbe, így jogos a kérdés, hogy személyes sikerének tekinti az utánpótlás-sikereket?
Csapatjátékos vagyok, így közös a siker. Én többek között azért jöttem Magyarországra, hogy segítsem az utánpótláscsapatok fejlődését.
Nyilvánvaló célunk, hogy egy magasabb szintre kerüljenek a fiatalok.
Az U17-es és az U19-es csapatok eredményei azt mutatják, hogy vannak nagyon tehetséges fiatal magyar futballisták, és ez igen biztató a jövőre nézve.
Minden héten két különböző korosztállyal dolgozunk az MLSZ telki edzőközpontjában, és máris látni az eredményt. Ma már nemzetközi szinten is megállják a helyüket a fiatalok, versenyképes, kifejezetten ütőképes U19-es csapatunk van, ez kiderült az örményországi selejtezőn Svájc, Olaszország és a házigazda ellen. Szóval, jó úton járunk.
Az akadémiák is fogékonyak az elképzeléseire? Hogy tud velük együttműködni?
A klubok lehetővé teszik, hogy dolgozni tudjunk a válogatott játékosokkal, ez a legfontosabb. Minél jobban tudunk együttműködni, annál jobb. Én pedig azt szeretném, hogy minél nyitottabbak legyenek az új módszerekre, az új ötletekre.
Mire gondol?
Például a folyamatos tesztekre, hogy felmérjük a játékosok állapotát. Tudnunk kell arról, hogy a játékosok, és nem csak a válogatottakra gondolok, milyen edzésmunkát végeznek.
Folyamatosan azon dolgozunk, hogy minél erősebb legyen a szakmai kapocs a klubok és a válogatott között.
Örömmel tapasztalom, hogy ma már egy barátságos mérkőzésre is ellátogatnak a klubok képviselői Telkibe.
Ez korábban nem mindig volt így. Szóval, ez is egy folyamat, amiben előreléptünk. Lépésről lépésre haladunk, nem villámléptekkel. De haladunk.
Mit üzen a tény, hogy a gyerekek egészen fiatalon elmennek külföldre? Ez valahol az akadémiai rendszer kritikája?
Ugyan, miért? A felnőttjátékosok is kipróbálják magukat, ha kapnak megfelelő ajánlatot. Vannak országok, melyek előttünk járnak ezen a területen is, ahol magasabb a színvonal, hiszen több tapasztalatuk van, és nagyobb tudással rendelkeznek, hiszen régebb óta dolgoznak akadémiai rendszerben, mint mi. Persze ezt a kérdést fel kéne tennie a fiataloknak is, de az Ajax vagy a Stoke City kitűnő lehetőséget jelent a fiataljaink számára, ez egészen biztos. (Horváth Olivér az Ajaxban, Csoboth Kevin a Benficában, Szerető Krisztofer a Stoke Cityben futballozik – a szerk.).
Ez azonban semmiképp sem kritika a részemről az akadémiáink felé.
Az azonban biztos, hogy közösen kell dolgoznunk azért, hogy pár év múlva ugyanazon a nemzetközi színvonalon tudjuk a fiataljainkat tanítani és edzeni, mint ők most. Ugyanakkor az a tény is, hogy külföldi akadémiák érdeklődnek a magyar fiatalok iránt, tökéletesen bizonyítja, hogy vannak tehetséges játékosaink.
Mi a legfontosabb stratégiai célja 2017-re?
Borzasztó nehéz év elé nézünk. A játékosok ezt tudják, ahogy azt is, hogy már akár az első meccsünkön elúszhat a továbbjutás, ha kikapunk Portugáliában. Ez nagy és komoly kihívás.
Néha azért pihen? Munkamániásnak tűnik.
Ha valamit el akar érni az ember, akkor keményen kell dolgoznia. De néha élvezni is kell az életet! Ez is nagyon fontos.
Ahogy az is, hogy ki helyettesíti Kleinheislert Lisszabonban?
Még három hónap van addig. Ma még nem tudom megmondani, ki áll be Kleinheisler helyére, és azt sem, hogy milyen taktikával megyünk a meccsre. Három hónap alatt még rengeteg minden történhet.
origo.hu
Ez a felkelés volt a magyar történelem egyik legnagyobb lázadása
vg.hu
Botrány: sorra fogják a kínai kémeket
borsonline.hu
„Az a kérdés, hogy ez szívedre vagy az eszedre hallgatsz” – Gyöngyi meghozta a végső döntést, Csabi azonnal könnyekben tört ki
vg.hu
Jóllakott az OTP-vel a legnagyobb román bank
life.hu
Napi horoszkóp 2024. április 25.: hagyd, hogy a hatodik érzéked vezessen!
vg.hu
Hivatalos: kiválasztották a nyertest, a valaha volt legdrágább Duna-híd épül meg Magyarországon, de minden forintját megéri – térkép
magyarnemzet.hu
Korrupció miatt indult bírósági eljárás a kormányfő felesége ellen
nemzetisport.hu
Xavi meggondolta magát, a következő idényben is ő lesz a Barcelona vezetőedzője
origo.hu
Nem várt dolog jön az időjárásban
origo.hu
Szoboszlai fájdalmas arccal jött le a pályáról, a magyar válogatott focistát kiállították
origo.hu
Utálják, kigúnyolják, mégis ő mentette meg a nagyképű angolokat a totális focibukástól
origo.hu
