Ranierit gyorsan megszerették a játékosok, akik újra (vagy éppen először) érezhették magukat igazi focistának, és a szurkolók szívébe is belopta magát közvetlen stílusával.
Az első kapott gól nélküli meccs után pizzázni vitte a csapatot, az öltözőben minden játékosának figyelt a lelkére, a drukkerek pedig imádták, hogy bármikor megállítható a Leicesterben kocsikázó boss, hogy válaszoljon egy kérdésre.
A Leicester karácsonykor, éppen egy évvel azután, hogy a bajnokság utolsó helyén állt, az Everton legyőzésével élre állt a PL-ben, 2016 áprilisában biztossá vált, hogy fennállásuk során először indulhatnak a Bajnokok Ligájában, május 2-án pedig megnyerte a bajnokságot.
Két héttel később Leicester utcáin 240 ezren ünnepelték a történelem legváratlanabb bajnoki címét, aminek titkon még a riválisok szurkolói is örültek.
A csapat tulajdonosa a sikeren felbuzdulva augusztusban – el nem ítélhető módon – négy évvel meghosszabbította az olasz szakember szerződését.
A csapat pedig készülhetett az új szezonra, a címvédésre és a BL-szereplésre, igaz, előbbit még véletlenül sem ígérte meg Ranieri:
Több esély van arra, hogy E.T. leszáll a földre, mint annak, hogy újra bajnokok leszünk
– mondta. Persze, arról sem volt szó, hogy a csapat az első tíz meccséből csak hármat nyer meg, a következő tizenötből pedig még annyit sem, miközben tízet elveszített. Tizenhárom fordulóval a bajnokság zárása előtt egy pontra van a kieső helytől, csak két csapat van, amelyiknél több gólt lőtt, és csak öt, amelyiknél kevesebbet kapott. Időközben kiesett a Ligakupából és az FA-kupából, egyedül a BL-ben mutatott értékelhető teljesítményt, csoportgyőztesként jutva a nyolcaddöntőbe, ahol az első meccsen 2-1-es biztató vereséget szenvedett Sevillában.
Soha nem mondd, hogy soha
Ez a meccs volt Ranieri számára az utolsó fellépés a Leicester vezetőedzőjeként. Éppen két héttel azután, hogy a tulajdonos „megingathatatlan bizalmáról” biztosította, mondván, történjék bármi, az olasz helye szilárdabb Dover fehér szikláinál is. Ehhez képest Sevillában már jó eséllyel úgy lépett pályára a csapat, hogy
az edző pontosan tudta, számára itt vége a dalnak.
Nem volt ismeretlen számára a szituáció: 2004-ben ugyanilyen körülmények között küldték el a Chelsea-től.