A Barcelona az új Real Madrid a BL-ben

Luis Suarez, Lionel Messi, Neymar, Barcelona, foci
Luis Suarez, Leo Messi and Neymar Jr. during La Liga match between F.C. Barcelona v Sevilla CF, in Barcelona, on April 05, 2017. (Photo by Urbanandsport/NurPhoto)
Vágólapra másolva!
Soha nem volt még akkora különbség a Bajnokok Ligája csapatai között, mint a 2016-2017-es szezonban, de a szuperklubok még ebből a mezőnyből is kiemelkednek. Csökkent viszont a különbség, ami a válogatott és a klubfutball között húzódik, de ez nem biztos, hogy jó. Kedden a negyeddöntőkkel folytatódik a BL-sorozat.

A 2016-os Európa-bajnokság egyik legmeghatározóbb aspektusa a biztonsági megoldásokon alapuló, türelmes játék volt, amely az ellenfél hibáinak kihasználását célozta, nem pedig a hibák kikényszerítését vagy az önálló kezdeményezést.

Ezzel párhuzamosan, ha voltak is fellángolásaik a nagy sztároknak, az Eb olyan, szinte ismeretlen játékosok megmozdulásairól marad emlékezetes, mint Hal Robson-Kanué, aki egy csellel átverte az egész belga védelmet, vagy az izlandi Aron Gunnarssoné, aki új szintre emelte a bedobásokat.

És persze ott volt Éderzito António Macedo Lopes, vagyis Éder, aki góljával eldöntötte az Eb-döntőt.

Miközben a sérült Cristiano Ronaldo az oldalvonal mellől tüzelte társait, Antoine Griezmann pedig az egész torna leghaloványabb meccsét játszotta.

A klubfutball tradicionálisan a válogatotttrendeket követi

Az 1970-es évek BEK-sorozata például az Ajax és a Bayern München csatáját hozta, miközben a két ország egymás ellen vívta az 1974-es vb-döntőt is, a németek pedig 1972 és 1980 között zsinórban három Eb-döntőt vívtak. A modern labdarúgás azonban nemhogy elszakadt gyökereitől, a válogatott futballtól, hanem éppen ellentétes úton haladt.

A tendencia talán a 2014-2015-ös Bajnokok Ligájában tetőzött. A sorozatban azok a csapatok jutottak a legjobb négy közé, amelyek labdabirtoklási mutatója a legmagasabb volt:

sorrendben a Barcelona, a Bayern München, a Real Madrid és a Juventus.

A tendencia nem meglepő: a modern futball játékfilozófiájának gyökerei az 1990-es évek Barcelonájában nyugszanak, és a negyeddöntőbe jutott csapatok felének edzői egykor csapattársakként fociztak a katalánoknál (Pep Guardiola – Bayern München), Luis Enrique – Barcelona, Julen Lopetegui – Porto és Laurent Blanc – PSG együtt focizott az 1995-1996-os szezonban a Barcelonánál).

Most éppen nem kell a labda

A labdabirtoklás maximalizálására törő BL-sorozattal szöges ellentétben állt a 2016-os Eb. Franciaországban a meccsek felén (49 százalékban) az a helyzet állt elő, hogy az egyik csapat nemhogy nem törekedett a labdabirtoklásra, de egyenesen irtózott tőle, és labdabirtoklása a 40 százalékot sem érte el.

A folyamat – a modern futballban megszokottakkal ellentétben – azonban ezúttal kihatott a BL küzdelmeire is. A 2016-2017-es szezonban a legjobb nyolc mezőnyének csak a fele törekszik arra, hogy minél nagyobb százalékban birtokolja a labdát.

Labdabirtoklás, BL 2016-2017

Bár mondhatjuk, hogy 5:3 az arány az 50 százalék felett és alatt futballozó csapatok esetében, a tendenciákat nézve mindenképp irányadó, hogy a Real Madrid nemegyszer szinte csak kényszerűségből játszik labdabirtoklással a kétségbeesett bekkelésbe menekülő ellenfelével szemben, és még így is csak 52 százalékban van náluk a labda.

Azt, hogy Zinedine Zidane vezetése alatt a Real Madrid levetkőzte magáról a show-biznisz-futball imidzsét, már a tavalyi kiírásban is megtapasztalhattuk.

A BL-győztes csapatok rúgott góljainak száma a trófeához vezető úton Forrás: Origo

2014-ben még történelmi rekorddal, 41 rúgott góllal nyert BL-t a madridi csapat, tavaly 28-cal, ami alig több, mint a csetlő-botló Chelsea 25 góllal kivívott 2012-es sikere.

A franciaországi Európa-bajnokságon látott proaktív/reaktív csapat narratíva nagyon kiegyensúlyozott küzdelmet hozott, a torna gólátlaga pedig szinte történelmi mélypontra süllyedt a maga 2,12-es mutatójával.

Sosem látott különbségek a BL-ben

Ehhez képes a Bajnokok Ligája mezőnye még sosem volt olyan híg, mint az idei kiírásban:

112 meccsen 340 gólt lőttek a csapatok, ami 3,04-es gólátlagnak felel meg.

Ez akár még lehetne jó hír is, de ha az eloszlásokat is vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a csoportmeccsek gyakorlatilag teljesen elvesztették az értéküket.

A Barcelona hazai pályán hetet gurított a hazájában szinte verhetetlen Celticnek Forrás: AFP

A kvalifikáció során felkaptuk a fejünket az amatőr Lincoln Red Imps pillanatnyi sikerére a Celtic ellen. A csoportmeccseken Párizsban villant meg a Ludogorets (2-2), a Rosztov elkapta a Bayernt, a Legia megszorongatta a Real Madridot (3-3),

de végül az egyetlen komolyan vehető meglepetést a Tottenham kiesése jelentette.

De ha tudjuk, hogy a londoniak ezt követően az Európa Ligából is az első adandó alkalommal kiírták magukat (a Gent verte ki őket a legjobb 32 között), akkor látjuk, hogy Mauricio Pochettino a Premier League küzdelmein kívül semmi mással nem akart foglalkozni, vagyis a BL-búcsú is papírforma.

A 2013-2014-es szezonig egyszer sem fordult elő a sorozatban, hogy a 96 csoportmeccsből legalább tíz érjen véget négy vagy annál nagyobb gólos különbséggel.

Azóta minden egyes szezonban volt legalább tíz ilyen meccs, a rekordot (14) pedig az idei kiírás hozta el. Az elmúlt négy szezonban több négygólos (vagy nagyobb) különbséget láthattunk, mint az azt megelőző nyolc szezonban összesen.

Az Arsenalnak szikrányi esélye sem volt a Bayern elleni nyolcaddöntőben Forrás: AFP

Összehasonlításképp: a BL-ben 27 százalékkal több kiütéses győzelmet láthattunk, mint a Premier League-ben, holott az angol bajnokságban több mint kétszer annyi meccset játszottak le eddig.

Gondolhattuk, hogy az egyenes kieséses szakasz majd elhozza a várt küzdelmeket, de nem így lett: a nyolc párharcból egy sem hozott hosszabbítást, és mindössze egy dőlt el idegenben rúgott több góllal.

Összességében meglepetések nélkül zajlottak a negyeddöntők, a továbbjutó csapatok átlagosan 2,75 góllal voltak jobbak ellenfelüknél.

A futball új szuperbrandje Barcelonában épül

Amíg hosszú időn keresztül a Real Madrid, majd a Chelsea vagy a Manchester City számított a modern futball legfőbb bűnösének, a pénzzel kitömött műanyag csapatok iskolapéldájának, addig 2017-re a Barcelona ragadta magához a kezdeményezést.

2014 januárjára a katalán csapat jelentős szögeket vert „més que un club” (több mint egy klub) imidzsébe.

Ekkorra Sandro Rosell klubelnök már kimondottan rossz viszonyt ápolt Pep Guardiolával, a klubot a gyökereihez visszavezető sikeredzővel. Ennél is nagyobb jelentősége volt annak, hogy az UNICEF után a Qatar Airways jelent meg a Barca mezén, de a légitársaság logója nemcsak a mezeken, hanem a Camp Nou Stadion homlokzatán és lelátóin is látható – három évre 96 millió eurót fizetett a cég.

A Barcelona az átigazolási piacon azonnal szintet lépett, és a saját utánpótlása helyett sztárigazolásokra kezdett támaszkodni: Neymar és Luis Suárez nagyjából 160 millió euróért került a klubhoz. Előbbi ráadásul olyan gyanús körülmények között, hogy az illegális pénzmozgások miatt Sandro Rosell klubelnöknek is távoznia kellett.

Az egész világot be kell hálózni

A helyére Josep Bartomeu került, aki azonnal kihirdette a „világnyitás” politikáját.

– jelentette ki, majd rögtön cselekedett is.

A Barcelona amerikai népszerűségét a klub New York-i irodáján keresztül kívánják megalapozni a Mexikótól Kanadáig húzódó focisulikon keresztül, Ázsiában Hongkong a központ, de még 2017-ben megnyílik a sanghaji és a São Pauló-i képviselet is. Bartomeu célja, hogy a Barca legyen a történelem első csapata, amely eléri az egymilliárd dolláros éves bevételt.

A New York-i iroda megnyitóján a klub a töretlenül népszerű Ronaldinhót vetette be a Barca képviseletében Forrás: AFP

Amikor 2003-ban Joan Laporta lett a klub elnöke, a Barcelona üzleti modellje a versenytársakéhoz képest primitív volt.

A bevételek 88 százalékát elvitték a fizetések, és amíg a Barca 300 000 euróért játszott egy-egy barátságos meccset, addig a Real Madrid vagy a ManUnited 2 millióért.

Részben ez, a csillogás szándéka és ígérete vezetett Ronaldinho, Samuel Eto'o, Thierry Henry majd Zlatan Ibrahimovic leigazolásához.

Ugyanez vezetett a sztárok érinthetetlenségéhez is: nemrégiben Pere Gratacost, az edzőközpont és az akadémia igazgatóját azért rúgták ki, mert – ha csak áttételesen is – kritizálni merte Messit, aki még egyébként nem írta alá 2018-ban lejáró szerződésének meghosszabbítását, ami magában hordozza azt a szerencsétlen üzenetet, hogy Lionel Messi: més que un club.

Mára az üzleti élet szinte minden területén találkozhatunk a Barcelona szolgáltatásaival.

Szerezhetünk diplomát az FC Barcelona egyetemén, ünnepelhetjük FC Barcelona borral, a vendégeket pedig egyenesen az FC Barcelona csapatbusza szállíthatja az eseményre.

A Barca mindenből pénzt csinál. Olyannyira, hogy pénzügyileg a Guardiola-korszak szakmai csúcsán is messze túlteljesít. A klub 2012 óta 73 millió euróval növelte az éves bevételét, és ezzel beérte a Real Madridot.

A pénzügyi érdekek előtérbe helyezésével párhuzamosan lépésről lépésre csökkent a klubmodell jelentősége és szerepe is.

Hárman mind felett

2017. február 19-én Katalónia szimbóluma a következő, országok szerinti csapattal verte 2-1-re a Leganést: Hollandia – Franciaország, Franciaország, Franciaország, Katalónia – Brazília, Portugália, Horvátország – Argentína, Uruguay, Brazília.

Neymar, Suárez és Messi Forrás: NurPhoto/Joan Valls/NurPhoto/Joan Valls

Az átalakulás egyértelmű: a Barcelona új stílusa a tridente, a Messi, Suárez, Neymar trió megteremtéséről, felépítéséről és kiszolgálásáról szól. Pep Guardiola alatt szinte mindenki azért támadta (aki támadta) a csapatot, mert nincs B terve, addig Luis Enrique idejében még egyértelműbb a helyzet. A grafikon azt mutatja, hogy a csapatok legjobb három gólszerzője a bajnoki találatok összesen hány százalékáért felelt a mögöttünk álló szezonokban.

Az MSN-show Forrás: Hegedűs Henrik

2017-re eljutottunk oda, hogy a sztárcsapatok teljesen külön dimenzióban futballoznak a Bajnokok Ligájában is.

A Bayern tíz gólt lőtt az Arsenalnak, a Real hatot olasz ellenfelének, a Juventus gólt sem kapott, a Barcelona négygólos hátrányt is képes volt megfordítani, a Dortmund hazai pályán, az Atlético Madrid már idegenben is kiütötte ellenfelét.

Mindent összegezve elmondható: jelenleg a Barcelona a szuperklubok közül is kiemelkedik, Real Madridabb a Real Madridnál, ám amíg van eredmény – sőt csodákra képes a csapat –, ez senkit sem érdekel.

(A szerző, Hegedűs Henrik a Magyar Labdarúgó Szövetség munkatársa)