A Barcelona összes nagy hibája kiütközött Torinóban

Vágólapra másolva!

A hazai pályán szinte verhetetlen Juventus tovább építette saját mítoszát: Massimiliano Allegri csapata a mérkőzés képét hűen tükröző, 3–0-s győzelmet aratott az ellen a Barcelona ellen, amelynek minden nagy hibája felszínre került az összecsapáson. Hegedűs Henrik elemzése.

A hiba nélkül játszó Juventus állva hagyta a Barcelonát – a Juventus hivatalos honlapja ezzel a nem éppen visszafogott címmel írt a BL-győzelemről. Jogosan.

Az európai futball hajlamos némileg lekezelni a Juventust,

pusztán azért, mert a torinói csapat nyomasztóan uralkodik a Serie A felett évek óta, és a konstans siker mindig gyanús, „a gyenge ellenfelekre vezethető vissza" – így aztán az sem egy felkapott tény, hogy a Juve 48 meccse veretlen hazai pályán (42 győzelem, 6 döntetlen).

Csakhogy a Juve 22 hazai meccs óta veretlen az európai kupaporondon is,

és a Barcelonának sem volt esélye, hogy ezen változtasson.

Kezdőcsapatok

Massimiliano Allegro a hétvégi, Chievo elleni bajnokin pihentetni tudta kulcsjátékosait (Bonucci, Chiellini, Mandzukic, Pjanic), ráadásul mindössze Marko Pjaca sérült a keretből, így a lehető legerősebb felállásban játszhatta a csapatát.

A formáció a már megszokott 4-2-3-1 volt, ami Allegri legnagyobb húzásának bizonyul a szezonban.

A csapat egészen a 2017. január 15-i, Fiorentina elleni vereségig háromvédős rendszerben játszott, majd egy héttel később már 4-2-3-1-gyel verte a Laziót, és azóta is ez a csapat legfőbb fegyvere. Ez a szisztéma lehetővé teszi a Juvénak, hogy mind a négy támadóját a pályán tartsa, miközben a védekezése egyáltalán nem gyengül.

BL-negyeddöntő, első mérkőzés, Juventus–Barcelona 3–0, kezdőcsapatok Forrás: Hegedűs Henrik

Ezzel szemben a túloldalon Luis Enriquének több problémával is meg kellett küzdenie.

A legfontosabb hiányzó a sárga lapjai miatt eltiltott Sergio Busquets volt.

Rafinha és Aleix Vidal a szezonban már nem léphet pályára, ami a végletekig korlátozza a Barca jobb oldali játékát, mellettük Arda Turan is sérüléssel küzd. A katalánok a szezonban már megszokott, ám kényszer szülte 3-4-3-as felállással kezdték meg a negyeddöntőt.

Szélső védők nélkül nincs modern futball

A Barcelona klasszikus 4-3-3-as felállása egyre több hibával működött a szezon első felében; a középpálya – amennyiben nyomás alá került – nem tudta kellően kiszolgálni a támadósort, ami különösen akkor volt szembeötlő, amikor a szélső védők közül hiányzott Jordi Alba (a balhátvéd négyszer is megsérült a szezonban).

A szélső védők hiánya/gyenge formája még nagyobb terhet rótt az élete egyik leggyengébb szezonját futó Sergio Busquetsre és a szintén sok sérüléssel küzdő, lassan 33 éves Andrés Iniestára.

A (kényszer)megoldás a szélső védők teljes kihagyása lett a 3-4-3-as rendszer felállítása mellett. Ezzel a váltással azonban jóval kiszámíthatóbbá vált a Barca játéka, ráadásul Lionel Messi is kikerült megszokott, jobb oldali pozíciójából, és ismét inkább a pálya közepe felé került, ezzel azonban beszorult a felfutó Sergi Roberto és a támadásokat segítő Ivan Rakitic közé.

Az Ivan Rakitic által kapott passzok a 2017-es BL-negyeddöntőn és a 2015-ös döntőn – piros kör jelöli a passzok gyújtópontját Forrás: Hegedűs Henrik

Ahogy a képen is látszik, a Barca átalakulása azzal járt, hogy középső középpályásként klasszisnak számító Ivan Rakitic radikálisan jobbra tolódott, és a 2015-ös BL-döntőhöz képest nagyjából 10-15 méterrel feljebb és 10 méterrel kijjebb futballozott, ez viszont már abszolút nem az ő igazi posztja.

Ez több szempontból is baj: egyrészt középre, a Juve darálójába szorította Messit,

másrészt passzjátékával nem tudta diktálni a Barcelona ritmusát és játékának irányát a középpályán.

A labdakihozatal problematikája

Mindez Busquets hiányában volt igazán fájó, a helyén játszó Javier Mascherano ugyanis ebből a szempontból abszolút nem tudta pótolni a spanyol válogatottat. Az alapvető különbség, hogy amíg Busquetsre inkább mélységi irányítóként tekinthetünk, és ő indítja el a Barca támadásait, addig Mascherano egyszerű szűrőként, védekező középpályásként viselkedett.

Javier Mascherano passzai a védőharmadban Forrás: Hegedűs Henrik

Javier Mascherano tizenháromszor kapott labdát a védőharmadban, amelyek közül tulajdonképpen egyet sem tudott meredeken felpasszolni a középpályára, vissza- és oldalpasszokra kényszerült a Juve letámadása ellen.

Mivel a katalánok a szélső védők felfutásaira sem számíthattak, a kör bezárult:

sem passzjátékkal, sem egyéni megindulásokkal nem igazán tudták kihozni a labdát a védőharmadukból, így érvényesült az olaszok letámadása.

A Juventus hat emberrel szállja meg a Barca térfelét, a Busquets helyén játszó Mascherano 25 méterre a labdától, vagyis kísérletet sem tesz – hiszen nem ez az erőssége –, hogy elkérje a passzt, és eljuttassa a labdát a középpályásokhoz Forrás: Hegedűs Henrik

A Juve ott erős, ahol a Barca gyenge

A Juventus 4-2-3-1-es rendszere lehetővé teszi, hogy Allegri egyszerre a pályán tartsa a csapat négy támadóját. Közülük Higuaín szinte csak a befejezésekért felel, Dybala kötetlen szerepben futballozhat a középpálya és a támadósor között, Mandzukic – amellett, hogy beszántja a bal oldalt védekezésben – második középcsatárként is használható, és bármikor fel lehet rá ívelni egy-egy labdát,

így a Juve kevésbé sebezhető letámadással.

Cuadrado a jobb oldalon az olaszok legveszélyesebb embere egy az egyben, de emellett a védekezésből is bőven kiveszi a részét, ami nem csoda: korábban a Fiorentinában vagy a kolumbiai válogatottban többször játszott jobbhátvédként.

Mandzukic a legtöbb labdát Chiellinitől kapta a meccsen a társak közül, ami jól mutatja taktikai szerepét is: egy-egy hosszú íveléssel mindig meg lehet találni Forrás: Hegedűs Henrik

A szélről befelé mozgó támadók (Mandzukic, Cuadrado) által megnyitott folyosókra nagyszerűen lép fel mind Alex Sandro, mind Dani Alves. Mivel a Juventusnak ennyire erős a széljátéka, és a korábbi évek lassú passzjátékát felváltotta a direkt támadójáték, az ellenfél középpályájának gyors átjátszása (lehetőleg a széleken), így a pálya közepén Khedira és Pjanic viszonylag stabilan tudja tartani a pozícióját, ezért a csapat sosem nyílik ki túlságosan, kiváló az egyensúly támadás és védekezés között. Ennek (is) köszönhető, hogy a Juve a BL-ben még veretlen, mindössze két gólt kapott a csapat a teljes sorozatban, Buffon kapuja pedig 441 perce érintetlen.

A meccs kulcsjelenetei képekben

A párharc szinte minden fontos adottsága leolvasható egy képről.
1. A Juventus és a Barcelona párharcának a meccs képét leginkább meghatározó jelenete:

A Juventus fegyelmezetten védekezik, minden játékos a saját térfelén. A széleket – ahol a tulajdonképpen veszélytelen Mathieu és Sergi Roberto futballozik – az olaszok teljesen szabadon hagyják, viszont teljesen kontroll alatt tartják a pálya közepét. A kreativitását elvesztő középpálya – ami szinte önmagában Iniestát jelenti – nem képes érdemi passzal eljuttatni a labdát a támadókhoz, ezért Messi mélyen visszalép, a helyét pedig az ezen a poszton nem túl acélos Rakitic veszi át a jobbösszekötő helyén.

Az ebben a játékszituációban szinte haszontalan Mascherano tanácstalanul álldogál a labda vonala mögött, ezzel összességében ő az ötödik Barcelona-játékos, aki saját számára testidegen szerepre vagy posztra kényszerül.

A Juventusban viszont mindenki a helyén, 4-4-2-es zárással teljesen semlegesítik a Barcelonát.

2. Neymar cselei a Juventus elleni negyeddöntőben – zölddel a sikeres, sárgával a sikertelen próbálkozások:

Neymar sok sikertelen próbálkozása Forrás: Hegedűs Henrik

A kép önmagáért beszél: ha már csapatjátékkal nem tudott ellenfele fölé kerekedni a Barcelona, ez egyéni megoldásokkal sikerülhetett volna, azonban a Juventus védősora talán a világ legjobbja az egy az egy ellen vívott párharcokat illetően. Neymar tízszer próbálkozott csellel a mérkőzésen, kettő sikerült belőle.

3. A Barcelona legfőbb problémája és szimbóluma: a kettészakadt csapat:

A Barcelona legfőbb problémája és szimbóluma: a kettészakadt csapat Forrás: Origo

A Barcelona nem a Juventus ellen küzd először azzal a problémával, hogy a csapaton belül mindent felülíró dominanciával rendelkező támadóhármas teljesen elszakad a csapat többi részétől. Messi, Suárez és Neymar alig veszi ki a részét a védekezésből, viszont a mögöttük játszó középpálya passzkészsége nem megfelelő ahhoz, hogy áthidalja a szakadékot jelentő távolságot – a Juventus dominanciája ismét tort ül a középpályán.

4. Messi tehetetlensége:

Bár a második félidőre átállt négyvédős játékra a Barcelona, a problémákat csak kozmetikázni tudta.

A hajrára fordulva változatlanul teljesen meddő labdabirtoklással operáltak a katalánok.

Hogy teljes kiszolgáltatottságán (és a meccs képén) valamit változtasson Messi, egyre hátrább és hátrább lépett vissza labdákért: a képen látható jeleneten 7 csapattárs is közelebb van az ellenfél kapujához, vagyis Messi szinte a csapat utolsó embere. Eközben az is látszik, hogy a kényszerbalhátvéd Umtiti előtt 40 méteres folyosó van, ám az csak Jordi Alba számára lenne hívogató.

Összegzés

Összességében elmondható, hogy a Juventus a játék minden elemében jobb, taktikusabb és hatékonyabb volt ellenfelénél. A BL-negyeddöntő első felvonása ismét fájó módon világított rá a Barcelona gyengeségeire: a szélső védők hiányára és a középpálya kreativitásának elvesztésére, amelynek fő oka a támadóhármas túlzott előtérbe helyezése.

A Juventus nagyon nehéz helyzetbe sodorta a Barcelonát Forrás: AFP/Miguel Medina

A Barcelona fokozatosan építette le saját középpályáját, hiszen a játékosok feladata jobbára arra korlátozódott, hogy minél egyszerűbben és gyorsabban felpasszolják a labdát az MSN-nek.

Ebbe az irányba mutatott a játékospolitika, a szürke robotemberek, André Gomes vagy Arda Turan megszerzése is.

Ez vezetett végül oda, hogy mára a Barcelona legégetőbb kérdése az: hogyan tudná visszacsábítani Thiago Alcantarát a Bayerntől, és/vagy megszerezni Philippe Coutinhót a Liverpoolból. Már csak azért is, mert az egykor csikócsapatnak számító katalánok átlagéletkora mostanra 27,6 évre nőtt, ami még éppen nem számít idősnek, de jól mutatja, hogy a generációváltás nem odázható tovább – Luis Enrique utódjának ez lesz az elsődleges feladata.

A cikk szerzője, Hegedűs Henrik a Magyar Labdarúgó-szövetség munkatársa.

Luis Enrique: Mint edző, kudarcot vallottam
A Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjéhez hasonlóan a negyeddöntő első mérkőzésén is a szakadék szélére sodorta magát a Barcelona, miután kilátástalan játékkal 3-0-s vereséget szenvedett a Juventus vendégeként. Az érett futballt bemutató olaszok remekül időzítették szezonbeli talán legjobb teljesítményüket, míg a túloldalon ismét megmutatkoztak a Barcelona gyengeségei: az MSN-függőség, a védelem határozatlansága és Luis Enrique taktikai hiányosságai.