Vágólapra másolva!
A szerdai Magyar Kupa-elődöntő a Budafok és a Ferencváros között több szempontból is érdekesnek, ha úgy tetszik, pikánsnak ígérkezik: a harmadosztályú budaiak edzője és legmeghatározóbb játékosai valamennyien megfordultak a Fradiban. A Promontor utcában ugyan bizakodnak, de közben reálisak is, tudják, nem ők az esélyesek, és akkor finoman fogalmaztunk. Hogy mégis mi lehet a cél? Mondjuk egy telt házas, még valódi tétre menő visszavágó Budafokon pont megfelelne. Edzésriport Budafokról.

A szakadó esőben is jól látszik, hogy csönd és nyugalom van a budafoki csapat háza táján. A Promontor utcai központ jól felszerelt: a centerpályát a hátsó műfüves és egy nagy, fedett csarnok fogja közre. Így adódott tehát, hogy az áprilisi télnek hála szerdán teremben, csütörtökön egy gyors benti bemelegítés után csupán a füves pálya mögötti területen edzett Prukner László együttese, ugyanis a pályán óriási tócsákban állt a víz.

Az NB III-as csapat, amely feljutásra és a Fradi elleni Magyar Kupa-elődöntőre készül.

Prukner László volt csapata ellen bizonyíthat Fotó: Polyák Attila - Origo

A Budafok nagyszerű szezont fut, hiszen a bajnokságban, az NB III Közép csoportjában 28 mérkőzést követően 69 ponttal első helyen áll, míg az MK-ban ősszel kiejtette a Videotont, majd az ugyancsak harmadik ligás Érd után a negyeddöntőben a másodosztályú Sopront is. A Vidi elleni párharc egy, az Érd, a Sopron és a Ferencváros elleni viszont két meccsen dőlt és dől majd el. Amikor csapatának esélyeiről kérdezzük, Prukner László ezt hangsúlyozza is.

A bajnokság az első, a kupa a hab

„Nem szabad összehasonlítani a Videoton és a Fradi elleni párharcot – kezdi Prukner. – A Vidi ellen egy meccsen kellett továbbjutni, most más a helyzet. Hozzáteszem, hazai pályán is a Fehérvár volt az esélyes, csak talán nem úgy álltak a meccshez, amit mi megéreztünk – szerintem megérdemelten jutottunk tovább."

Fradi-szív dobog benne, de most a Budafok a legfontosabb Fotó: Polyák Attila - Origo

Prukner azt mondja, a bajnokság legfontosabb periódusában járnak, minden pont számít, a kupa most másodlagos. Arra a kérdésre, hogy jelente-e bármiféle plusz motivációt egykori munkaadója, a Ferencváros ellen készülni, Prukner nemleges választ ad, egy esetleges jó eredmény csak bónusz, hab a tortára.

Most is megvan a jó kapcsolatom a vezetőséggel és a volt kollégáimmal, azonban nekem a csapatom érdekei szerint kell dolgoznom, és most az az érdekünk, hogy a kupameccs erőt adjon a bajnokság utolsó meccseire."

Élen a Budafok, de nehéz a sorsolása

A csütörtöki edzésen még a hétvégi, Pécs elleni meccsen van a fókusz. Eggyel kevesebbet játszva, első helyen, hatpontos előnnyel készülhetnek a budaiak. A legnagyobb ellenfél, a Szigetszentmiklós a Dunaújvárost fogadja. Akkor még nem tudhattuk, de a hatpontos előny megmaradt, miután a mindkét éllovas 1-1-s döntetlent játszott szombaton.

„Nagyon kevés ez a hat pont – így a pécsi meccs előtt Prukner László. – Nekünk az összes meccsünk nehéz, a sorsolás nem nekünk kedvez." Kíváncsiak vagyunk, a több száz NB I-es meccsel rendelkező edző nem érzi-e kényelmetlenül magát a harmadosztályban.

Ez egy feladat, más lenne a helyzet, ha a klubnak nem lennének céljai, persze akkor sem derogálna, de érti. Én ezt ugyanolyan, egyenrangú feladatnak tekintem, mint a kaposvári vagy a ferencvárosi időszakomat."

A teremben mellettünk serényen melegít a 12-szeres magyar válogatott Csizmadia Csaba és Oláh Lóránt. Nem messze az ugyancsak rutinosnak mondható Grúz Tamás nyújt.

Teremben készül a csapat - a sor szélén Oláh Lóránt és Csizmadia Csaba Fotó: Polyák Attila - Origo

„Őket éppen azért hoztuk ide, hogy a csapat vezérei, a fiatalok mentorai legyenek. Összességében mindig nehéz egy csoportból csapatot formálni, ez itt is így van. Viszont emberileg és játéktudásban is alkalmasak arra, hogy elvégezzék ezeket a feladatokat" – meséli Prukner.

A gyors, de alapos átmozgatás után a játékosok és a szakvezetés a füves pálya mögé, a kapu mögötti területre kocog. A percenként váltakozó esős, havas esős körülmények között maximum negyven, negyvenöt percet mozognak. Kapura lövésről, hosszabb átadásokról szó sem lehet. A csúszós füvön az első áldozat maga Prukner László.

Prukner Lászlónak is csúszós a fű Fotó: Polyák Attila - Origo

Nagy derű fogadja az edző bukfencét, de utána azonnal – szó szerint – lefagy a mosoly az arcokról, az edzés folytatódik.

Tapasztalt vezérek nagy célokkal

A foglalkozás után a zuhanyozni igyekvő Csizmadia Csabát kapjuk el elsőként. A még mindig csak 31 éves védő két évet töltött a Ferencvárosnál, azt mondja, jó érzés lesz a volt csapata ellen játszani, jó emlékkel távozott az Üllői útról 2012-ben.

De örülünk, hogy a Fradival játszunk, mert remélhetőleg a visszavágón telt ház lesz Budafokon."

Kérdésünkre elmondja, nem hangadó sem ő, sem a 37 éves Oláh Lóránt az öltözőben, de rangidősként próbálják segíteni, támogatni az ambiciózus fiatalokat. A mag, amelyet Csizmadia és Oláh Lóránt mellett Grúz Tamás alkot, jó alapot jelent, köréjük lehet építeni a tehetséges csapatot.

„A célunk, hogy feljussunk, és bár azt hiszem, a jelenlegi kerettel is megállnánk a helyünket a másodosztályban, elfér az erősítés. Jó példa a Soroksár, a csapategység nagyon jó, több korábbi fradista játszik ott. Én mindig azt mondom, a csapategység 80 százalékot ad a sikerbe."

Csizmadia Csaba nem levezetni jött, nagy céljai vannak még Fotó: Polyák Attila - Origo

Csizmadia soha korábban nem játszott harmadosztályú csapatban, de a vezetőség és Prukner László olyan jövőképet vázolt fel számára, amelyek meggyőzték.

„Nem azért jöttem az NB III-ba, hogy levezessek, elvegetáljak. Van még célom, és azt hiszem, az elmúlt egy évben bebizonyítottuk, hogy jó úton haladunk."

Csizmadia Csaba után a csapat gólvágóját – 12 gól a ligában, 3 a kupában -, Oláh Lórántot is megkeressük. A vajdasági csatár éveket töltött az NB I-ben, igazán ismert a Kaposvárban lett, majd a DVSC-ben és a Ferencvárosban is megfordult. A Budafok előtt a Kozármislenynél és Szegeden játszott.

„Óriási dolog, hogy a harmadosztályból bejutottunk az MK-ban a négy közé, idézőjelben egyikei vagyunk az ország négy legjobb csapatának – mosolyog a mondat végén a 38. életévében járó Oláh. – Úgy jutottunk ide, hogy nálunk sokkal magasabban kvalifikált csapatokat vertünk, ez nagyon jó érzés."

Oláh azt mondja, reméli, a visszavágónak is lesz sportértéke, ergo szerdán sikerül olyan eredményt elérni, amire büszkék lehetnek.

Budafokon, hazai pályán, ha minden igaz, 4000 néző előtt ünnep lenne játszani.

„Élvezni szeretnénk az egész felhajtást, de ahhoz, hogy ezt tegyük, mindent bele kell adnunk. Csak így van értelme. Extra motivációval nem készülök személyesen, de az ország legnagyobb csapata ellen mindig különleges játszani."

Oláh Lóránt szeretné, ha a visszavágó egy valódi fociünnep lenne Fotó: Polyák Attila - Origo

Természetesen, ahogy Pruknernél és Csizmadiánál, úgy Oláhnál is előjön az, hogy a harmadosztály azért messze van az NB I-től. Oláh is több mint száz meccset játszott az első osztályban.

„Jó közösségben, jó társaságban, jól szervezett csapatban, kivételes szakmai stábbal és személyzettel dolgozhatok itt együtt, szóval örülök, hogy itt vagyok. Most már nem azt nézem, hogy NB III, hanem hogy jól érzem magam, vagy sem. Itt nagyon jól érzem magam."

Oláh nem tervez tovább, csak a következő meccsen, meccseken gondolkodik. Próbálja továbbadni azt a szemléletet, amelyet ő és a csapat gerince elsajátított korábban. Budafokon is fontossá vált az eredmény és a taktika, és ez nagyban annak is köszönhető, hogy a szakvezetés és a „nagy öregek" mind-mind ambiciózus emberekből állnak.

Minden a legnagyobb rendben van a Promontor utcában, és ahol minden rendben van, ott az eredmények is jönnek. A tündérmese akár még folytatódhat is.