Társoldalunk:

Ronaldo nélkül is van élet a Real Madridnál

2017.08.09. 10:57

Zinedine Zidane tovább folytatja sikerszériáját a Real Madrid élén, hiszen 2-1-re legyőzte a Manchester Unitedet az Európai Szuperkupa döntőjében Szkopjéban. A Manchester United kudarccal indul Mourinho mágikus második esztendejébe, és összegzésként elmondható, bőven van még mit alakítani a csapatán. Elemzés.

Négy év talán elegendő idő ahhoz, hogy gyógyuljanak a sebek, és ne csípjenek, égjenek annyira, mint a sérülés szerzésének idején. José Mourinho először találkozott tétmeccsen azzal a Real Madriddal, amely csapatnál karrierje során először (de nem utoljára) megbuktatták saját játékosai. Mourinho a kétezres évek elején nemcsak arcpirítóan szemtelen emberként, mindemellett kiváló stratégaként robbant a köztudatba, hanem olyan apafiguraként is, akiért a játékosai ölni is képesek lettek volna. Ez utóbbit Zlatan Ibrahimovic kifejezetten meg is fogalmazta. Emlékezhetünk Wesley Sneijder szavaira az ominózus UEFA-díjátadón, amikor olyan beszédet tartott Mourinhónak, hogy azt – ha fiukat hallják – szerető édesapák is megkönnyezték volna. Ez a figura vált egy még ellentmondásosabb személyiséggé, amikor a végtelen Barcelona-utálat és megrögzött paranoia szétrobbantotta Mourinho madridi pályafutásának végét. A portugál edző a 2012/13-as szezon végén már külön embereket állított arra, hogy lehallgatókészülékeket keressenek a madridi öltözőkben, nehogy tervei korán nyilvánosságot kapjanak. A sztorit ismerjük: Mourinho szép lassan az elnökség támogatását is elvesztette a forrongó öltöző után.

Jose Mourinho: ezt a kupát nem ő vitte haza

Forrás: Anadolu Agency/2017 Anadolu Agency/Salih Zeki Fazlioglu

Mindebből a keddi UEFA Szuperkupa-döntőn már szerencsére keveset lehetett érzékelni. Nem volt tüzesebb, agresszívabb finálé ez, mintha akármelyik más edző ült volna a padra meccselni egyet a Real Madriddal. José Mourinho az előző szezonban az elköltött pénzek szempontjából nézve a minimálisan elvárhatót hozta: a pocsék bajnoki szereplés ellenére – kis kerülő úton – BL-kvalifkációt ért el, ráadásul egy nemzetközi serleg is bekerült a vitrinbe. Mindazonáltal nem lehetett azt mondani, hogy a fejlődés bárminemű jelét vennénk észre az idény előrehaladtával. A Manchester United sorra bukta a bajnoki pontokat, rengeteg döntetlent játszott, a lőtt gólok száma piszkosul alacsony maradt, de a megnyert trófeák – és persze a felbecsülhetetlen marketingérték – miatt nem végződhetett úgy a történet, hogy ne Mourinho indítsa az új idénybe a csapatot.

Ma már csak szép emlék. Májusi Mourinho az EL-serleggel Stockholmban

Forrás: NurPhoto/Ahmad Mora/NurPhoto/Ahmad Mora

Mourinhónak hagyományosan a második éve a legerősebb az adott klubjánál, ez pedig most érkezett el. Nem lehet nem észrevenni, hogy a csapat tengelyét látta elsősorban erősítésre szorulónak: Lindelöf, Matics és Lukaku érkezésével stabilizációt vár majd a következő szezontól, és még az is lehet, hogy egy új játékrendszer szemtanúi is lehetünk. Mindez csak azért érdekes, mert Mourinho legtöbbször a kezdőjátékosait sem változtatja, nemhogy a játékrendszereit. A madridi időszakát úgy vitte végig, hogy három éven keresztül volt kőbe vésve a 4-2-3-1-es szerelme, és ezzel sokáig a Spanyolországból való távozása után sem szakított. A tavalyi szezonban már többször láthattuk 4-3-3-ban játszani a csapatát, az előszezon során azonban néhányszor már őt is megihlette a háromvédős rendszer reneszánsza.

A Manchester United védekezésben sokszor 5-6 embert állított fel egy vonalba: a hátrahúzódó Lingard és Matics is sokszor kiegészítette a hátsó hármast, négyest. A Real Madridnál egyedül Bale változó szerepköre lehet újdonság

Forrás: Origo

A mindig kiváló Umaxit futball-videócsatorna elemzése szerint sem rossz ez az elgondolás. A 3-5-2-es felállás egy biztosabb védekezés mellett azt is jelenthetné, hogy Lukaku és Pogba legnagyobb erényei csillognának, ez pedig könnyen arra sarkalhatja Mourinhót, hogy tőle szokatlanul új fegyvernemhez nyúljon.

A Szuperkupa-döntőn is valami ilyesmit láthattunk. Ugyan Darmian nem mindig húzódott be középre, de rengetegszer láthattuk, hogy Lindelöföt és Smallingot kiegészítve a United rajzolva hozza a három középső védős szisztémát. Mourinhónak papíron öt középső védője van a szezonra, de közülük Jones és Bailly is eltiltását töltötte. A Smalling, Lindelöf, Darmian hármas viszont nem tűnik életbiztosításnak. A nagynevű érkezők közül végül mindenki a kezdőben találta magát, de azt láthattuk, hogy ez a bizalom egyelőre még nem hozta el a kívánt hatást. A Real Madridról kevesebb újdonságot mondhattunk el, hiszen a támadósorig ugyanazt láthattuk, amit egész tavasszal: a korábban megszokott 4-3-3-at egy 4-4-2-es rombusz formáció váltotta fel, ahol négy középső középpályás adja a labdabirtoklási fölényhez szükséges muníciót. Morata távozásával, és azzal, hogy Benzemán kívül (bár új pozícióját elnézve most már végképp kijelenthetjük, hogy a kispadozó Ronaldo is ide sorolandó) csak Mayoral van a keretben, akire a kilences posztot rá lehet bízni. Mayoral az előző szezonban még a Wolfsburgban is halványan teljesített, Bale pedig a sérülékenysége mellett továbbra sem befejező csatár. Zidane mindenesetre most kipróbálta, mire mehet azzal, ha a walesit is egy sorral feljebb teszi, és csak a kapufán múlt, hogy nem neki lett igaza.

Gareth Bale: ez most nem annyira ment a macedón fővárosban

Forrás: NurPhoto/Raddad Jebarah/NurPhoto/Raddad Jebarah

Az első félidőben pontosan azt láthattuk, amit nagyjából elképzelhettünk. Az első 8-10 percben a Manchester United többet járt az ellenfél térfelén, a támadóharmadban is fel-feltűntek, majd a kezdeti lendület után kis túlzással sokáig a félpályát sem lépték át. Mourinho csapatai rendre a biztos védekezésen alapulnak, megfűszerezve a gyors kontrákkal és a hosszú labdákkal, amit a mindig nagyon erős centerre játszanak fel. Ez nem mindig jött be. Amíg Lukakuról az első pár percben a labdán kívül minden és mindenki lepattant, a jó kezdés után rengeteget hibázott. Légi párbajainak mindössze a 29%-át nyerte meg, ami ezzel a testfelépítéssel és szerepkörrel igen gyatra mutató. Csak szemléltetésként: az őt őrző középső védőknél, Ramosnál és Varane-nál ez a szám 60 és 67 százalék. Arról nem is beszélve, hogy Lukaku egy tiszta gólhelyzetet akadályozott meg azzal, hogy Herrera labdaszerzését követően ahelyett, hogy ziccerben várta volna a labdát, aktívvá tett egy leshelyzetet. Hiába a közelről (és talán lesről) bepofozott gólja, ezek a hibái, illetve a tíz méterről fölébombázott helyzete azt mutatja, bőven van még hova fejlődnie.

A Manchester United az előszezonban már próbálgatott háromvédős rendszerrel: a kontránál tökéletesen megrajzolható a hármas és az ötös vonal a fellépő Valenciával és a számára kissé furcsa szerepkörre kárhoztatott Lingarddal

Forrás: Origo

A United viszonylag gyorsan megmutatta, Mourinhónak milyen elképzelései vannak erre a szezonra (is). A támadásépítéseknek két csoportját különböztettük meg: vagy a Pogba-Lukaku-Mkhitaryan hármas kontrázásaival igyekeztek Navas kapuja elé kerülni, vagy Valenciát keresték a jobb oldalon, aki szokásához híven begyújtotta a rakétáit, és Marcelót lefutva beadta a labdát középre. Előbbire lehet kiváló példa a tizenhetedik perc eseménye, amikor egy kapufáról kipattanó labdát vihettek létszámfölényes helyzetben a madridiakra, és csak Pogba buta kapkodása miatt nem vitték gólvonalig az akciót. Néhány nappal korábban, a Sampdoria elleni felkészülési meccsen egy hazaadást követő szabadrúgást torolt meg úgy a United, hogy gólig vitték az ellentámadást, ezt a fegyvert tehát még sokszor láthatjuk a szezonban.

Forrás: Origo

 

Casemiro kapufáról kipattanó fejese után a United kontrát vihet végig, aminek két kulcsmozzanata van: először Marcelo téveszt ütemet, így Pogbához kerül a labda, ezt követően pedig Modric sem tud szerelni. Kőkemény létszámfölényes szituáció alakul ki

Forrás: Origo

 

Ahelyett, hogy Pogba Lingardnak tenné a labdát, tovább cipeli azt. Még mindig lenne lehetősége, talán jobb is, mint a pillanatokkal korábbi: Mkhitaryan előtt nyílegyenes az út, de Pogba inkább kilövi Iscót

Forrás: Origo

A Real Madrid középpályás négyese mindeközben pontosan azt csinálta, amit tud: tökéletesen forgatták a játékot, brutálisan pontos passzokkal, ami százalékosan is megmutatkozott. A négy középpályásból csak Isco maradt 90 százalékos passzhatékonyság alatt, ami főleg az angolok utolsó húszperces letámadása után nevezhető kiemelkedőnek – addig kevéssé helyezték nyomás alá ezt a madridi csapatrészt.

A Real Madrid csakúgy, mint a BL-döntőben, itt is a szünet után pörgött fel annyira, hogy teljesen szétzúzza a Manchester Unitedet. Először Kroos kínálta meg egy átlövéssel De Geát, aztán Marcelo labdaszerzését követően akadt helyzete a Madridnak. A sztori vége nem lehetett más, minthogy még egy találatot bevigyenek a spanyolok, ami egy gyermeteg védekezési hibának volt köszönhető. Ilyen egyszerű kényszerítőzést már a támadóharmadban is ritkán engednek komoly BL-csapatok, nemhogy a tizenhatoson belül. Isco gólja azt is megmutatta, hogy Matics és Lindelöf még nagyon idegenül mozog a gépezetben.

Forrás: Origo

 

A történet onnan indul, hogy Iscóra és Bale-re négy United-játékos jut, akik védik a saját területüket. A védősorba belép Matics is, tekintettel arra, hogy Smalling pár másodperce még Benzemát üldözte a szélen. Lindelöf és Bale között ebben a szituációban nagy a távolság, a walesin semmi nyomás nincs, hogy a pofonegyszerű kényszerítőt végrehajtsa. A visszalépő Herrera és a ténfergő Matics inkább lélekben, mint testben őrzi Iscót. Mourinho nem fogja megdicsérni ezt a védekezést

Forrás: Origo

A Real Madrid 2-0 után lezárhatta volna a találkozót, ha Bale pontosabban céloz. Ehelyett a Manchester kijött a szorításból egy tudatosabb letámadással, amit az utolsó húsz percre tartogattak. Fellaini behozatalával ugyan borzasztóan egysíkú maradt a játékuk, de a tizenhatost megszálló, jól fejelő játékosok és a rájuk történő ívelgetés majdnem meghozta a kívánt sikert. Azt azonban fontos látni, hogy vészhelyzetben továbbra is ennyi Mourinho forgatókönyve.

Madridi örömünnep Szkopjében a Manchester United 2-1-es legyőzése után

Forrás: Anadolu Agency/2017 Anadolu Agency/Salih Zeki Fazlioglu

Kérdéses, hogy a kőkemény Premier League-ben és az egyre durvább mezőnyű Bajnokok Ligájában ez mire lehet elég. Mert kiszámíthatatlannak azért kis túlzással sem mondható. A Real Madrid végül megérdemelten nyerte a 2017/18-as szezont nyitó Európai Szuperkupát, számukra viszont fontos tanulság lehet, hogy még ők sem ülhetnek le kétgólos vezetés tudatában.