Társoldalunk:

Messi távozásával csúcsosodna az újabb Barcelona-krízis

2017.09.10. 07:12

A Barcelonánál két és fél év után újra felütötte fejét a klubválság rémképe, melyben a vezetőség élén álló Bartomeut néhány korábbi elnökaspiráns egyöntetűen szeretné az egyesületen kívül tudni. Ehhez toboroznak jelenleg támogatókat, és úgy tűnhet, megtalálhatták a legalkalmasabb pillanatot az elnökség elzavarására. De tényleg ekkora a probléma Barcelonában?

Nem mondhatjuk, hogy túlságosan nyugodt, stresszmentes napjai lennének a Barcelona elnökének, Josep Maria Bartomeunak. Persze, az óriásklubok elnökeinek minden nap meg kell küzdeniük a vélt vagy valós sérelmeken alapuló támadásokkal, új kihívókkal, a trónról őket letaszítani vágyókkal, de ami jelenleg körüllengi a katalán csapat vezetőségét, az minden, csak nem egészséges.

Nincsenek könnyű napjai az FC Barcelona elnökének, Josep Maria Bartomeunak

Forrás: AFP/Lluis Gene

2014-ben már túl kellett élnie a vezetőségnek egy igen komolynak tűnő krízist, amikor sorra dőltek ki a csontvázak a szekrényből. A FIFA eltiltotta a soron következő átigazolási időszakoktól a klubot, amelyet követően Zubizarreta igazgató és Puyol is megváltak tisztségeiktől, előbbi nem önkéntes alapon. Amíg az eltiltás jogerőssé vált, tehát annak végrehajtása előtt a Barcelona (korábbi hagyományaival szakítva) tizenkilencre lapot húzva dobálta ki a legnagyobb címleteket a pénztárcájából. Vettek két kapust (Ter Stegen, Bravo), három védőt (Vermaelen, Mathieu, Douglas), egy középpályást (Rakitic), és a Neymar-Messi duó kiegészítésére Luis Suárezért is nyolcvanmillió euró fölötti összeget költöttek. Az eltiltás indoka – fiatalok átigazolási szabályainak megszegése – a 2009 és 2013 közötti időszakot ölelte fel, tehát főként a 2010 óta regnáló Sandro Rosell-éra bűnlajstromát gyarapította.

Sandro Rosell négy évig volt az FC Barcelona elnöke. Sok volt a rovásán

Forrás: AFP/Pierre-Philippe Marcou

Gyarapította, mert ezenkívül is dőltek-borultak az építőkockák: a Neymar-transzfer pénzügyi szálai kibogozhatatlanokká váltak, és emiatt Rosellnek 2014 januárjában mennie is kellett; jelenleg más ügyből kifolyólag ugyan, de a spanyolországi fogdák vendégszeretetét élvezi. Rosell a lemondására összehívott sajtótájékoztatón persze kifejtette, hogy a Neymar-ügyben mindenki korrektül, a jogszabályoknak megfelelően járt el, mégis átadta a stafétabotot akkori alelnökének, Bartomeunak. Bartomeu a tisztelet jeleként rögtön megölelte a távozó ex-elnököt, így biztosítva elődjét szolidaritásáról. A jogfolytonosság és a közös csapatmunka miatt is mondhatja most a klubot korábban hét évig irányító Joan Laporta, hogy Bartomeu csak a bábja annak a másiknak, aki épp börtönben van, és ez szégyenteljes."

Joan Laporta: „Bartomeu csak a bábja annak a másiknak, aki épp börtönben van, és ez szégyenteljes."

Forrás: Anadolu Agency/2016 Anadolu Agency/Albert Llop

Rosell lemondása után Bartomeunak egészen 2016 nyaráig tartott volna a mandátuma, de az átigazolási stop jogerőssé válása után szinte azonnal előrehozott választásokat íratott ki a 2014/15-ös szezon végére. A legfontosabb indoka a választásoknak, hogy enyhítsük ezt az aránytalan feszültséget, ami napjainkban a klubot jellemzi, mert az sajnos elkerülhetetlenül hatással van a csapatra is.Ez egyébként az eredményekben nem mutatkozott meg. Bár az őszi El Clásicót elbukták 3-1-re a Bernabéuban, szorosan tapadtak a listavezető Real Madridra, a Copa del Rey küzdelmeiben versenyben álltak, a BL-ben várták a kieséses tavaszi szakaszt. A hangoskodások főleg az öltözőn belül voltak tetten érhetők, amelynek az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó jelenete az volt, amikor Messi edzői kérésre sem akart lemenni cserének.

A káoszban az is előfordult, hogy Lionel Messi nem volt hajlandó figyelembe venni az edzői utasításokat

Forrás: DPPI/Urbanandsport

Tavasszal viszont ebből semmi nem látszódott, és ellenállhatatlan formát mutattak: a bajnokságban a 24. forduló után csak kétszer döntetleneztek, és eközben nem találtak legyőzőre, a BL-ből pedig kipakolták a Manchester Cityt, a PSG-t, a Bayern Münchent, hogy a döntőben a Juventust verjék meg. Bartomeu ma talán nem adná meg azt a lehetőséget a választásra jogosultaknak, hogy egy krízist követő fél szezon végén a sorsáról döntsenek, de 2015-ben minden összejött: a megszerzett három trófeának köszönhetően besöpörte a szavazatok 54,6%-át. A sokak által mintaelnöknek tartott Laporta, akit nem kisebb nevek támogattak, mint Guardiola vagy Cruyff, mindössze 33%-ig jutott. A harmadik helyet Agusti Benedito szerezte meg 7,1%-kal.

Augsti Benedito idény nyáron jelentette ki, hogy bizalmatlansági indítványt nyújt be a jelenlegi elnök ellen

Forrás: Anadolu Agency/2015 Anadolu Agency/Albert Llop

Benedito neve nem azért fontos a történetben, mert a hét százaléknyi támogató ellenállhatatlan tömeget jelentene, és könnyen lehet, hogy ez 2015 óta igencsak megnőtt. Benedito volt ugyanis az, aki már idén júniusban kijelentette, hogy bizalmatlansági indítványt fog benyújtani Bartomeu ellen. Az indítvány szavazásra bocsátásához először is a pártoló tagok 15 százalékának egyetértésére van szüksége: ez megközelítőleg 16.500 ember, amely számot Beneditónak két hét alatt kell felmutatnia, és a hírek szerint ez sikerülni is fog neki. Utána viszont már a százötvenezer klubtag elé kell vinnie a kérdést, és ott csak akkor sikerülhet leváltania a jelenlegi vezetést, ha kétharmados többséget szerez. Ez már a nehezebb része a sztorinak, és Benedito már többször kifejtette, hogy nem vetné el Bartomeu lemondását sem. A jelenleg regnáló elnöknek ugyanis még jó pár évig, 2021-ig van mandátuma. A vezetőség egyébként nem mutat ijedtséget a nyilvánosság felé az indítvány hírére: a klub alelnöke csak azt sérelmezi, hogy ezt a szezon elején, és nem a végén, a nyári szünetben indította meg a korábbi elnökjelölt.

Bármennyire is hihetetlen, egy ekkora klub, mint az FC Barcelona is bajba kerülhet. Komoly bajba

Forrás: Anadolu Agency/2017 Anadolu Agency/Burak Akbulut

De miért tűnik ilyen katasztrófa közeli állapotúnak a klub? A helyzet némiképp hasonló, mint 2014-ben, mert a pályán elért eredmények közel sem tűnnek tragikusnak. Még úgy sem, hogy a Real Madrid tönkreverte az augusztus végi Szuperkupa-meccseken a katalánokat. Az ellenzők továbbra is a Barcelona, mint minden más klubtól megkülönböztetendő brand eszményének halála miatt hallatják a hangjukat. A feljebbvalóságot deklaráltan hirdető csapat élén ugyanis a jó erkölccsel nehezen összeegyeztethető dolgok is történtek. A „több mint egy klub" szlogen nyilván a központtal szembeni politikai szembenállás miatt is illeszkedett ennyire a Barcelona filozófiájába az elmúlt évtizedekben, de a 21. században már a klub elöljárói sem voltak restek – jogosan – mellet döngetni amiatt, hogy a La Masia növendékei milyen játszi könnyedséggel verik szét a világot a felnőtt csapatban is. Ma már pontosan láthatjuk, hogy a remek szakmai munka mellett nem volt elhanyagolható az sem, hogy néhány év leforgása alatt egy zseni generáció került ki az akadémiáról. A saját tehetségek beépítésével az elmúlt néhány évben a Barcelona látványosan szakított. A megelőző pár szezonban távoztak az epizódszerepre – vagy még arra sem – kárhoztatott akadémisták (Bartra, Krkic, Tello, Jonathan dos Santos, Montoya, Sandro Ramírez) és azok is, akik eggyel magasabb szinten helyezkedtek el (Pedro, Thiago). A keretet mélyíteni tudó fiatalokat (Samper, Munir) pedig kíméletlenül kikölcsönzik. A klub közben, hasonlóan a többi nagy csapathoz, elképesztő összegeket költ, a Neymar távozása után kényszerhelyzetben lévő Barcelona Dembélé megvételével pedig már a százmilliós vonalat is muszáj volt átlépni.

Dembelé megvételével a Barcelona kénytelen volt a 100 millió eurós vonalat is átlépni

Forrás: AFP/Lluis Gene

Az elmúlt évek igazolásai sorra buknak be, és az idén nyáron Kínából, a levezetésből visszatérő Paulinho vételárát is össze tudták kötni Bartomeu kétes üzleteivel a híradások. A Neymar-üzlet után ráadásul két tisztviselőnek is ki kellett állni a sajtó elé azzal, hogy pironkodva elmondják, miért hiúsult meg a Coutinho-, a Verratti- és a di María-biznisz. Az igazgató azt mondta, hogy felelőtlen gazdálkodás lett volna 270 millió eurót adni a Coutinho-di María duóért; mondjuk ez a válasz igen nehezen összeegyeztethető Dembélé végső vételárával, ráadásul ebből nem volt kötelező mindkettőt megvenni, de a Barcelona sem a Liverpoollal, sem a PSG-vel nem tudott dűlőre jutni. Bartomeu fölött eközben folyamatosan Damoklész kardjaként lóg az az alku, amit a Neymar-ügy kapcsán a Barcelona nevében kötött az ügyészséggel, amely alapján több mint 5 millió eurót kellett utólagosan befizetniük azért, hogy mind ő, mind Rosell elkerülje a komolyabb felelősségre vonást abban az ügyben. Ezt a kártyát ellenlábasai természetesen sosem hagyják kijátszatlanul.

Mindez nem feltétlenül lenne elegendő az elnök partvonalon kívül helyezéséhez. A klubmodellt viszont az is változásra kényszerítette, hogy Laportával ellentétben Rosell és Bartomeu már nem tartotta magát ahhoz, hogy évente több tízmillió eurót engedjenek el a bevételi oldalon a mez sérthetetlenségével. Rosell nem átallott katariaknak odaadni a korábban UNICEF-logóval jelentkező Barcelona-mezt, Bartomeu pedig az e-kereskedelemben óriáscég Rakutennel kötött egy még komolyabb megállapodást. Ez évente (a katari szerződés 33 millió eurójához képest jelentősebb) akár 50 millió eurót is hozhat a klubnak, pénzügyileg tehát nehezen megkérdőjelezhető döntés, de az ellenzőknek erre is megvolt az erkölcsi szempontból érkező válasza: a Rakuten felületein szerintük lehet elefántcsonttal kereskedni, ami elősegíti az orvvadászatot.

Messi, Neymar, Barcelona, Rakuten. Egy képen minden és mindenki, aki a krízisben nyakig benne van és volt

Forrás: AFP/Toru Yamanaka

A legnagyobb pofonok szeptember elején csapódtak Bartomeu arcán, mert hiába állította korábban magabiztosan, hogy a klub ikonjainak, Iniestának és Messinek a szerződéshosszabbításait gyakorlatilag csak hivatalosan be kell jelenteni, a játékosok vagy csendben vannak, vagy nem ennyire határozottak az ügyben. Iniesta hosszabbítása elsősorban már a klub gondoskodását és a presztízsmegőrzést lenne hivatott szolgálni, Messi ügye azonban túlmutat mindenen. A Neymar-ügyön is. Ha ugyanis Messi nem írja alá a szezon végén lejáró szerződése meghosszabbítását, akár már január elsejétől szabadon tárgyalhat más klubokkal. Bartomeu már júniusban úgy nyilatkozott, hogy a kontraktust aláírták a felek, azt azonban, hogy ez miért nem vált hivatalossá, úgy indokolta: nem volt még meg a hivatalos aláírási ceremónia, és azt nehéz beilleszteni a sűrű versenynaptárba is, mert sok a mérkőzésük.

Neymart már elveszítette a Barcelona. Messit is el fogja?

Forrás: AFP/Josep Lago

Nem túl megnyugtató a szituáció. Azok után, hogy a futballban a talán legnagyobb reklámértékkel bíró Neymart a PSG kivásárolta, ezzel okozva komoly presztízsveszteséget, egyúttal megbontva a Barcelona elmúlt 2-3 évének sikerkovács trióját, most többek szerint valós a veszély, hogy Messi is elgondolkozik a váltáson. És ez már akkor is nagy szó, ha végül marad Barcelonában. Messi szerződéseit korábban nem kísérte ekkora visszhang, mert mindig állandó volt a felek álláspontja: Messi a Barcelonáé, amíg világ a világ. És ha valami csoda folytán Bartomeu megúszná a fentebb vázolt, kíméletlenül gyülekező sötét felhőket hurrikán nélkül, Messi elvesztésével (pláne, ha az argentin a szerződése lejártával ingyen távozik) biztosan elsöpri a népharag. Aztán ki tudja, ha 2018 tavaszán megint három trófeát zsebelnek be, az elnök ezt a lázadást is le fogja verni. Bartomeu pályán kívüli kétes döntéseit tehát megint a pályán kell igazolni. Kérdés, hogy a vezetőséggel mostanában nem optimális viszonyt ápoló játékosok mennyit fektetnek majd abba, hogy újra megmentsék az elnököt.