Harry Kane: a mi kutyánk kölyke, fülön pörgetős manírok nélkül

Kane
England's striker Harry Kane celebrates scoring the opening goal during the FIFA World Cup 2018 qualification football match between England and Slovenia at Wembley Stadium in London on October 5, 2017. / AFP PHOTO / Adrian DENNIS / NOT FOR MARKETING OR ADVERTISING USE / RESTRICTED TO EDITORIAL USE
Vágólapra másolva!
Régóta várja a Premier League, hogy a légióstengerben egy hamisítatlan, városi angol srác meghódítsa a világ egyik legerősebb bajnokságát. Úgy, ahogy ezt angol futballistától várjuk: „a mi kutyánk kölyke” és az „egy közülünk” szlogenek mentén, őrült, labda körüli bakkecskeugrásokkal tarkított, fülön pörgetős freestyle-manírok nélkül. Erre érkezett Harry Kane, akitől soha senki nem várt igazán kiugró teljesítményt. Kivéve persze saját magát.

Mégis, mi célja lehet felnőtt korában egy focit szerető, londoni kissrácnak, aki nem messze lakik a White Hart Lane-től, Spurs-drukker a fél családja, és Teddy Sheringham a példaképe? A mesék szerint nyilván ő lesz az, aki majd betölti az űrt a kedvenc csapatban, és aki a mindig leírt angol utánpótlás kissé furcsa pályaívű, jelenkori kirakatbabájaként a válogatottat is a hátára veszi. A mesék viszont ritkábban szólnak arról, hogy az út bizony teli van buktatókkal és mélységekkel.

Harry Kane sztorija sem klasszikus mese.

Kane gyerekkori edzői, illetve a hozzá közel állók mindig a játék iránti szenvedélyt és a lehengerlő tanulásvágyat, alázatot jelölik meg a csatár világsztárrá válásának legfőbb indokaként.

Mellettem az utódom: David Beckham, tőle jobbra pedig a tízéves Harry Kane Forrás: Daily Mirror

Kane sosem volt csodagyerek, nem gyűltek össze játékosmegfigyelők azért, hogy magukhoz csábítsák mint csiszolatlan gyémántot, majdani elengedhetetlen portékát. Ma viszont már ismerünk nagynevű edzőt, aki nyilvánosan is elismerte, óriási hiba volt annak idején olyan könnyen lemondaniuk róla gyerekkorában – Arsene Wengerről van szó.

A nép fia

Kane még a londoni, gyerekeket oktató futballintézmények között is sokáig csak lézengett: „Harryt nyolc-kilencévesen vettük magunkhoz, és utána állandóan visszajárt ide” – mondja Ian Marshall, a Ridgeway Rovers elnöke.

– teszi hozzá Marshall. A kudarcok sem tudták letörni a lelkesedését, mindig szívvel-lélekkel játszott. A Rovers neve ismerős lehet a futballéletrajzokat gyakran lapozgatók számára, hiszen aprócska korában itt nevelkedett egy bizonyos David Beckham is. A Ridgewaynél, ahol az összetartozás fontossága és az elhivatottság alapelv – kizárólag önkéntesek foglalkoznak százötven gyermekkel –, ma már nem csak Beckhamet tudják követendő példának állítani, hanem Harry Kane-t is. Ahogyan, hasonlóan a Spurs-nótához, mégis más szemszögből figyelve az egyik roverses kissrác szól róla:

Pedig Kane-t sokáig nem tudták hova tenni, és ez még a pályán betöltött szerepére is igaz.

Játszott szélsőt, támadó középpályást, sőt még védekező középpályást is.

Alex Inglethorpe, korábbi edzője azt mondta a 15 éves Kane-ről: „Kissé ügyetlenül mozgott, nehézkesen. Jobban megnézve azonban tehetséges volt, remek technikai érzékkel. Taktikailag pedig rendkívül rugalmas volt."

Egy poszton sem volt kiemelkedő, viszont mindig tanulni akart, fejleszteni magát, ezzel vívta ki leginkább csapattársai és edzői tiszteletét. Már igen fiatalon elmondta sommás véleményét az ideális futballista-hozzáállásról, ami nyilvánvalóan sokat segített abban, hogy elérjen oda, ahol most tart: „Azt kell tenned, amit az edző kér. Még akkor is, ha nem értesz egyet vele. Ez nem a meccs előtti csapatmegbeszélésen kezdődik, hanem az edzésen. Ott kell a kemény munkát belerakni. A trófeákat az edzőpályán nyered meg, itt kell lenyűgöznöd az edződet, hogy bekerülj a csapatba.”

Taktikai érettségéről pedig mindent elárul, amikor azt mondja, hogy

Harry Kane a Millwall játékosaként Forrás: skysports.com

Végül a Tottenham felnőttcsapatában sem könnyen ragadt meg. A Spurs többször is kölcsönadta, leginkább Championship-csapatoknak, ahol az angol futball minden fizikai megpróbáltatásával szembe kellett néznie.

Amerre járt, borította a papírformát

Nem állítható, hogy minden ilyen állomáshelyén (Leyton Orient, Millwall, Norwich, Leicester) a jövő óriási tehetségeként mutatta volna meg magát, de a 2012-es, Millwallnál töltött fél szezonban a szurkolók kedvencévé vált. A hírhedten kemény szurkolók a csapat legjobb fiataljának választották - ami a Denben különösen figyelemre méltó egy Spurs-nevelés esetében -, amiben valószínűleg nem volt elhanyagolható szerepe annak, hogy

hét gólt szerzett az utolsó tizennégy meccsén.

Itt már lehetett látni azokat a jeleket, amelyek mai, igen hatékony futballját is jellemzik. Megalkuvást nem tűrő játék, nyúlánk alkatához képest meglepő, a szó jó értelmében vett erőszakosság, kiváló lövőtechnika (és -kedv) a tizenhatoson kívülről is, remek helyezkedés.

A Norwichnál eltört a lábközépcsontja, így az a fél év gyakorlatilag a kukában landolt. Az azt követő hónapokban pedig a Leicester kötelékeibe került, amely etapról a Rókák csodaszezonjában, azaz a 2015-16-os, bajnoki címet hozó idényben villámgyorsasággal terjedt el az a korábbi fotó, amikor Jamie Vardyval egymás mellett melegítik a kispadot. Kane abban a szezonban gólkirály, Vardy ezüstcipős és bajnok lett, valamint megdöntötte Ruud van Nistelrooy rekordját a sorozatban legtöbb PL-meccsen lőtt góllal.

Harry Kane (balra) és Jamie Vardy (jobbra) egymás mellett melegítik a kispadot Forrás: mirror.co.uk

A Tottenhamnél Mauricio Pochettino kezei alatt aztán teljes értékű játékossá ért. Pedig a 2014-ben Londonba költöző edző nem vele képzelte el a szezont. Egészen novemberig Kane előtt volt a sorban Emmanuel Adebayor, valamint az Angliában kínosan felsülő, nagy pénzért vett Roberto Soldado is. A naptári év végére viszont Pochettino elképzelni sem tudta a kezdőcsapatot Harry Kane nélkül. A meglepő húzás kegyetlenül bejött: az akkor 21 éves Kane a tizenhatodik és a harmincadik forduló között tizenhét gólt rámolt.

Nincs még vége, lapozzon a folytatáshoz!