2015. március 3. Az első és legfontosabb dátum Bernd Storck magyarországi szerepvállalásával kapcsolatban, az MLSZ ugyanis ezen a napon nevezte ki az itthon addig teljesen ismeretlen szakembert utánpótlás-sportigazgatónak, méghozzá három évre. Később kiderült,
vélhetően Dárdai Pál közbenjárásával került Storck az elnökség látókörébe.
A német szakember és Dárdai 20 éve baráti viszonyt ápolt egymással, hiszen anno Bernd Storck nézte meg, majd javasolta a Hertha együttesének a magyar középpályás leigazolását. Mindez 1997-ben történt.
Főbb feladatai közé a magyar utánpótlás egészének fejlesztése, az akadémiai rendszer működésének szakmai felügyelete és koordinálása, valamint az A válogatott szakmai támogatása tartozott.
Néhány nappal a kinevezése után máris a középpontba került, egyes sajtóbeszámolók szerint ugyanis több, általa megtekintett utánpótlásedzést is megállított, ahol
bírálta a szövetségi edzők munkáját.
A szavakat tettek követték, az U20-as csapatot irányító Szalai László és az U16-os korosztállyal foglalkozó ifjabb Mihalecz István munkáját is megköszönte, de az U17-esek edzője, Belvon Attila sem húzta sokkal tovább. Itt azonban nem volt megállj, de erről majd később. Az Origo később beszélt Szalai Lászlóval, aki a mai napig nehezen tudja megemészteni azt, hogy edzőként nem lehetett ott az új-zélandi U20-as világbajnokságon.
A drasztikus változásokkal Storck hamar szemben találta magát a magyar futballszakmával, ám a belviszályoknál fontosabb feladatai akadtak; miután Szalai László nem dolgozhatott tovább az U20-as válogatottal, az új-zélandi korosztályos világbajnokságra készülő csapat edző nélkül maradt. A júniusi torna rohamosan közeledett, a német pedig végül magára vállalta a csapat felkészítését és irányítását.
A debütálás remekül sikerült, a mesterhármasig jutó Mervó Bence vezérletével a nyitómeccsen 5–1-re leléptük Észak-Koreát,
majd kiélezett meccset vívva, minimális különbséggel maradtunk alul Brazília legjobbjaival szemben (1–2).
Mivel a hat csoportból a négy legjobb csoportharmadik is továbbjutott, az utolsó mérkőzés eredménye igazán csak azt befolyásolta, hogy kivel játszunk a nyolcaddöntőben. Nigéria végül 2–0-ra nyert, így Németországot elkerültük, Szerbia várt ránk a legjobb 16 között.
1–1-es rendes játékidőt követően már a 11-esekre készültek a csapatok, ám a 118. percben egy öngól a kiesésünket okozta.
Mint kiderült, a későbbi tornagyőztes válogatott dolgát nehezítettük meg, csapat szereplését pedig egyértelmű sikerként könyvelték el idehaza. Storck ekkor nyerhette el sokak bizalmát. Mindenesetre többen úgy gondolták, hogy személye garancia lehet a magyar labdarúgó-utánpótlás felvirágoztatására.
Mint arra számítani lehetett, a 2016-os Eb-selejtezők idejére a válogatott élére ideiglenesen kinevezett Dárdai Pál kettős szerepvállalását nem engedélyezte a Hertha, júliusban visszarendelte ikonját Berlinbe. Kézenfekvő volt, hogy a hátralévő négy meccsre Storck lássa el a feladatot,
az MLSZ nem is húzott váratlant, július 20-án bejelentette, hogy az új szövetségi kapitányt Bernd Storcknak hívják.
Storck nem tért le az általa kitaposott ösvényről, az utánpótlás mellett azonban most már a felnőttválogatott stábját is átalakította. Elküldte a Dárdait szolgáló Sallói István-Szabics Imre-Andrusch József triót, de az utánpótlásedzők közül távoznia kellett Pisont Istvánnak, Jäkl Antalnak, Szűcs Péternek, Hámori Istvánnak, Kiss Baranyi Sándornak, Sören Osterlandnak, Christian Wimmernek – utóbbi kettőt éppen Storck csábította Magyarországra –, valamint Sztancsik Tamás sajtófőnöknek is.
Hét hónap alatt tehát 14 szakember hagyta el a munkahelyét,
helyükre a német a saját filozófiáját követő embereket nevezett ki, többek között Andreas Möllert, Holger Gehrkét, Szélesi Zoltánt, később pedig a fiát, Alexander Storckot is.
Következtek az Európa-bajnoki selejtezők. Első meccsén Bernd Storck egy hazai gól nélküli döntetlennel indított Románia ellen, amit egy Észak-Írországban elért 1–1 követett. Feröer ellen aztán az emlékezetes Böde-dupla és fordítás (2-1) a pótselejtezőt érő harmadik helyet már biztosította, így a csoportutolsó görögök elleni 4–3-as kudarc semmit nem befolyásolt. A franciaországi Európa-bajnokságra a pótselejtezőt Norvégia ellen játszottuk. Storck a párharc mindkét meccsére tartogatott két óriási húzást;
Oslóban Kleinheisler László a kezdőben kapott helyet,
aki akkor a Videoton tartalékcsapatában sem játszott, Budapesten pedig Szalai Ádám, Németh Krisztián, Nemanja Nikolics, vagy éppen a feröeri találkozót eldöntő Böde Dániel helyett Priskin Tamásnak szavazott bizalmat. Az eredményt tudjuk, mindkét döntés jó volt, az említett futballisták gólokkal hálálták meg a csapatba kerülést, így
44 év után Magyarország újra Európa-bajnokságra készülhetett.
Köztudott volt, hogy a futballszerető magyarok kevéssel is beérik, amit azonban a franciaországi Eb-n produkáltak Dzsudzsákék, az minden várakozást felülmúlt. Bordeaux, Marseille és Lyon utcáit is ellepték a piros-fehér-zöldbe öltözött szurkolók, Budapestről nem is beszélve.
Felejthetetlen napokat, heteket köszönhettünk a csoportgyőzelemig jutó csapatnak, amelynek népszerűsége a kapitányéval együtt az egekben volt,
a belgák elleni fájó vereség (0-4) és kiesés ellenére is. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyetlen válogatott sem készült annyit a tornára, mint a magyar, Storck 35 napot tudott közösen dolgozni a játékosokkal az Európa-bajnokság előtt, aminek alighanem döntő szerepe volt a jó teljesítményben.
Ebben az időszakban a válogatott a FIFA-világranglistán folyamatosan a 20. hely környékén szerepelt. Ám ismerve a világbajnoki selejtezők sorsolását, azt, hogy a csoportban együtt szerepeltünk a portugálokkal és a svájciakkal, tudni lehetett, hogy ez a kvalifikációs sorozat nem feltétlenül a magyarokról szól majd.
A sorozat nagyon nem indult jól, a Feröeren elért gól nélküli döntetlen megpecsételte a sorsunkat,
majd 3-2-es vereség következett a sztárokkal teletűzdelt Svájctól. Lettország és Andorra ellen két győzelemmel hoztuk a kötelezőt, az évet pedig egy barátságos meccsel és sima vereséggel zártuk a svédek ellen. A hangulat és a lelkesedés alábbhagyott, ahogyan Storck népszerűsége is zuhanni kezdett. 2017-ben a portugálok elleni lisszaboni sima vereség (0-3) sem segített, ahogyan felkészülési meccsen az oroszoktól elszenvedett kudarc sem, de főként a kilátástalan, ötlettelen játék volt ijesztő ezeken a találkozókon.
Persze arra, ami ez után jött, senki nem volt felkészülve. 2017 júniusában
az amatőr játékosokkal teletűzdelt Andorra hazai pályán lelkesedésben és játékban is felülmúlta a mienket. A végeredmény: Andorra-Magyarország 1-0.
A történelmi vereségre még az sem volt mentség, hogy alaposan felforgatott csapattal utaztunk el a miniállamba. Storck vállalta a felelősséget, benyújtotta lemondását, amelyet azonban Csányi Sándor MLSZ-elnök nem fogadott el.
Lettországot itthon is legyőztük (3–1), Portugália ellen viszont nem jött össze a bravúr, a Groupama Arénában is nyerni tudtak Cristiano Ronaldoék (0–1). Bázelben aztán olyan futball-leckét kaptunk a svájciaktól, mint Egervári Sándor idején a hollandoktól, "szerencsére" ezúttal 5–2-vel megúsztuk. A selejtezőkör alacsony színvonalú zárómeccsén Feröert láttuk vendégül, ahol ismét Böde bizonyult a nyerőembernek, ám
a közönség hatalmas füttykoncerttel és néhány nyomdafestéket nem tűrő rigmussal búcsúzott a válogatottól.
A Feröer elleni hazai mérkőzést követően akadt még egy érdekes pillanat. A meccset közvetítő M4 sport kommentátora jelezte, hogy azért kell várni a magyar szövetségi kapitány nyilatkozatára, mert Storck eligazítást tart az öltözőben. Később arról lehetett hallani, hogy a szakember ekkor búcsúzott el a játékosoktól. Mindenesetre a közönség éleménynyilvánítása alighanem az egész selejtező-sorozatnak és az ott mutatott teljesítménynek szólt.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!