Társoldalunk:

Csatárok nélkül a Real Madridnak sem jár bajnoki cím

2017.11.19. 10:45

Az új Atlético-otthonban lejátszott madridi derbi gól nélkül ért véget. A derbit tehát valójában a Barcelona nyerte meg, amelynek most már tíz pont az előnye a két nagy rivális előtt, míg a madridiakat továbbra is előzi a Valencia. Igaz a gigantikus közhely: ezt a játékot még mindig gólra játsszák. Elemzés.

Volt a legutóbbi klubszezonnak egy olyan, kissé furcsa etapja, amikor Simeone és az Atlético Madrid finomhangolást hajtott végre a tőlük megszokott játékon, és egy klasszikusan reaktív csapatból megpróbált kezdeményező és labdát birtokló együttest varázsolni. A legutóbbi BL-elődöntők során ütött minket arcon az adat, mely szerint a legkevesebb szabálytalanságot az Atlético követte el a főtábla harminckettes mezőnyében.

A stílust újraértelmező kísérletet nem koronázta masszív siker, ezért történhetett meg például a két csapat legutóbbi Bajnokok Ligája-meccsein, hogy az első ütközet gyámoltalanabb futballja helyett a visszavágón Simeone visszatért az alapvető tanokhoz, és a párharcok minél nagyobb százalékának megnyerését és a túlzottan is kemény védekezést alapul véve kis híján meglepte a városi riválist.

Ezúttal semmi váratlan nem következett be: Simeone egy betonbiztos 4-4-2-vel képzelte el megfojtani a vendégek támadójátékát. A gyakorlatban ez többször változott 4-5-1-es hadrenddé, mivel még Correa is többször visszalépett a pálya jobb oldalára, hogy a védekezésben segédkezzen. A durva harcmodort hozták magukkal Simeone legényei, ezt pedig elég annyival szemléltetni, hogy Sergio Ramos orrát töröttre rúgták, Correa pedig a földön fekvő Benzemát is izomból fejbe tudta lőni a labdával. Zidane sem merte megbontani a szokásos gálakezdőjét, így a tavasszal csúcsra járatott gyémánt 4-4-2-t bízta meg azzal, hogy a kilencven százalékosok klubja (Isco, Kroos, Modric) gyors és pontos passzokkal bontsa meg az Atlético védelmét. Az egyetlen változó az egyenletben legfeljebb annyi volt, hogy Casemiro ezúttal látványosan kevesebbet lépett fel a támadásokhoz, és ritkán hagyta el a védőnégyes előtti területét.

A kezdőcsapatokForrás: --

Az első félidő talán egyetlen valamirevaló Atlético-helyzetét is a Real védelme hozta össze, amikor Varane tanárian ugratta ki Correát, hogy már csak Casilla eszén kelljen túljárnia. Nem járt sikerrel. Ezt leszámítva az Atléticónak nemigen volt pontos terve arra vonatkozóan, hogyan szeretne támadásokat végigvinni, az első tizenöt-húsz perc után pedig világossá vált, hogy Simeone bőven beéri azzal is, ha a Real Madrid neve mellett a meccs végén nulla gól lesz. Correával kiegészülve többször kilenc mezőnyjátékos állt Oblak kapujától húsz-huszonöt méterre, és szinte kivétel nélkül remekül helyezkedtek. Így persze a Realnak megvolt a lehetősége dajkálgatni a labdát, de Zidane csapata kevés klasszikus ziccert tudott kidolgozni. Jól jellemzi az Atlético-védelem precizitását, hogy a blancók tizennégy lövési kísérletéből nyolcat is blokkolni tudtak, és mindösszesen három találta el Oblak kapuját. A sokszor tanácstalannak tűnő vendégek tehát próbálkoztak ugyan átlövésekkel, de szinte mindig akadt egy hazai védő, aki megakadályozta, hogy Oblaknak nagyobb problémája legyen.

Ráadásul Lucas Hernández is remek napot fogott ki, főleg ahhoz képest, ahogyan májusban bántak vele a 3-0-ra végződő BL-elődöntő első mérkőzésen. Akkor Juanfran és Vrsaljko hiányában a védelem jobb oldalára száműzték, és a csúcsformában lévő Marcelo-Cristiano Ronaldo duó úgy forgatta, mint a bódés büfés a grillcsirkét. Ezúttal sokkal magabiztosabb volt a baloldalon, ráadásul életmentő bevetődése egy biztos Ronaldo-góltól fosztotta meg a nézőket.

A mérkőzés során többször láthattuk azt, hogy az Atlético kilenc mezőnyjátékossal védi a kapu előterét. A védekezésből egyedül Griezmann nem veszi ki a részét, aki a kép jobb oldalán figyeli, ahogyan a többiek harcolnak. A jelenet végén Marcelo tör be a tizenhatoson belülre, de beadása pontatlan lesz.Forrás: Origo

A Real Madrid könnyedén jutott el az Atléti védőharmadába, ott viszont sokszor elakadt a támadás lendülete. Bár az Isco-Marcelo páros a baloldalon többször alakított ki emberelőnyös szituációt, a brazil védő rengetegszer választott rossz megoldást, ennek is köszönhető, hogy az első félidőben bőven lefelé lógott ki a csapatból a maga hetvenhárom százalékos passzhatékonyságával. Volt azonban, aki rosszabb volt nála is, hiszen Karim Benzema ezúttal is pocsék estét zárt. Lassan kijelenthető, hogy Benzema szerepeltetésével a Real Madrid egy emberrel kevesebb, és ezt még egy formában lévő Cristiano Ronaldo sem tudja pótolni – hát még egy formán kívüli. Benzema ezúttal is gól nélkül maradt – gyorsan hozzátéve, hogy úgy nehéz ezt a számot nulla fölé vinni, ha a csapat tizennégy lövési kísérletéből egyet sem vállal magára. Nem volt kulcspassza, nem nyert fejpárbajt, joggal merül fel a kérdés, milyen mutatót keressünk nála, hogy egy picit is menthetővé váljon az újabb gyenge mérkőzése. A helyére becserélt Asensio viszont továbbra sem kilences szerepben játszik, így Ronaldo még inkább egyedül maradt a kemény védőkkel. Sokatmondó volt a hosszabbítás perceiben, ahogyan Cristiano Ronaldo többször jött ki a pálya szélére, hogy labdát kapjon, aminek egyenes következménye volt, hogy a Zidane-csapat menetrendszerű beadásait a tizenhatoson belül négy Atlético-védő várta, bárminemű fehér mezes támadó jelenléte nélkül. Ehhez a képhez pedig egy szolid adalék: a Chelsea védője, Cesar Azpilicueta november elején már az ötödik gólpasszát osztotta ki ugyanannak a csatárnak, egy bizonyos Álvaro Moratának.

Néhány hete írtunk arról, hogy a Madrid csatárainak hatékonysági mutatója drasztikusan visszaesett néhány hónap leforgása alatt; ezen pedig a derbi sem változtatott.

Benzema lecserélése után ugyan felpörgött a madridi támadószekció, azonban CR többszöri szélre húzódása alapvetően gátolta meg a vendégeket néhány veszélyesebb támadásvezetésben. A képen látszik, mi történt, ha még a portugál sem maradt a büntetőterületen belül, és mennyire nem kellett aggódnia ebben az esetben az Atléti-védőknek. A kényszerítő után Carvajalt könnyen szabadítják meg a labdától.Forrás: Origo

A túloldal legnagyobb sztárja is rém gyenge formát mutat, Antoine Griezmann produkcióját pedig a Wanda közönsége éles füttyel „honorálta". Szembetűnő volt, ahogyan a rengetegszer leírt Fernando Torres sokkal nagyobb elánnal végezte a piszkos védőmunkát is, hogy legalább egy pontot otthon tarthassanak a hazaiak. Ugyan beállt Gameiro és Carrasco is, az Atléti alapvető stratégiájába ez önmagában nem hozott óriási változást. Talán annyit mégis jelentett, hogy az Atlético középpályás védekezése kevésbé volt kompakt, mert Gameiro kevéssé hozta Correa addigi védőmunkáját, Carrasco meg nyilván nem tudta azt csinálni, amit Thomas Parteytől vár el Simeone. A döntetlen elérésére vonatkozó feladatot végül megoldották.

A meccs végig nagyon feszült voltForrás: NOTIMEX/Juan Carlos Rojas

Igen, lehet mondani, hogy a következő szezon körülményei között, a végre-valahára a spanyol bajnokságban is megjelenő videobíró segítségével ez a meccs vendéggyőzelmet hozott volna (tizenegyes Ramos orrtörésénél, Juanfran megúszott sárga lapjai), de egy bajnokság egészében, a tavaszi elszámolásnál végül semmit nem lehet erre fogni. A mindig bajnoki címre törő Real Madrid az utolsó három bajnoki meccsén a megszerezhető kilenc pontból csak négyet gereblyézett össze, hátránya pedig immár tíz pont a listavezető Barcelonával szemben. A csatárok helyzetkihasználása továbbra is botrányos, Ronaldo és Benzema összesen kettő darab bajnoki góllal szerénykedik, miközben például Casemiro és Ceballos is már két-kétgólos játékosok az idei szezonban. Bale állandó sérülésével Zidane-nak egyre kevesebb variációs lehetősége van a kilences poszton, ráadásul a walesinek sem az az egyértelmű pozíciója. Zidane egyébként ezúttal is fájdalmasan későn nyúlt bele a meccsbe, mert Ramos kényszerű cseréjét leszámítva a 76. percig nem érezte szükségét a cserének.

A csatárkérdés legutóbb a Mourinho-érában volt ilyen kardinális, amikor a portugál Higuaín és Benzema mellé szeretett volna magának kikönyörögni egy harmadik játékost is. Akkor ez Higuaín sérvproblémájával hónapok alatt olyan háborús okká vált, hogy végül a sportigazgató Valdano távozásához vezetett. Ugyan még csak november közepe van, de nem elképzelhetetlen, hogy ennek a csapatrésznek a gyengélkedése az egész szezonra kirúghatja a sámlit a Real Madrid alól. Akkor pedig egyéb stábtagok szerződéseinek kérdését is napirendre veszik.