Társoldalunk:

Csalta a futballt a BL-játéknap legnagyobb rangadója

2017.11.23. 10:10

A kockázatkerülés magasiskoláját mutatta be Torinóban a Juventus és a Barcelona a BL ötödik játéknapján. A kapuk alig forogtak veszélyben, de a lényegi kérdések alighanem ezzel a gólnélküli döntetlennel is eldőltek, már az utolsó forduló előtt.

A 2015-ös Bajnokok Ligája-döntő két résztvevőjének párharcától nem feltétlenül vártunk előzetesen elképesztő iramot és embertelen gólpárbajt, de az ötödik játéknap Juventus-Barcelona meccse a kilencven perc nagyobb részében inkább hasonlított a Lőtéri Kutya Kupa gálamérkőzésére, mint a legrangosabb futballsorozat egyik kiemelt találkozójára.

Persze közel sem biztos, hogy ezen túlságosan meg kell lepődnünk. A Barcelona a tavaszi BL-negyeddöntőben nem tudott könnyedén ziccereket kialakítani az olaszok ellen, amihez nyilván hozzájárult a Buffon-Chiellini-Bonucci hármas akkori tökéletes formája. Ezen változtatott a két csapat szeptemberi mérkőzése, amikor a tartalékos Juventust végezték ki a katalánok. Nehezen elemezhető, mi lett volna a játék képe a szerdai meccsen Torinóban, ha a Barcelonának a győzelemért kellett volna hajtania, de tény, hogy a katalánok sokkalta kevesebb energiát fektettek a tipikusnak mondható támadásaik felépítésébe.

Ehhez nyilvánvalóan hozzátette a magáét a tény, hogy Messi a padon kezdett, amit az öltözőfolyosói képsorok szerint az argentin annyira nem vett rossz néven. Sokat elárul a nagy csapatok BL-csoportkörben tapasztalható nyűgjeiről, hogy Valverde két dolgot is üzenhetett a döntéssel. Egyrészt a három csoportellenfél közül a legnagyobb rivális ellen, az utolsó előtti játéknapon már annyira biztos volt a csoportgyőzelemben, hogy pihentethette az egyébként soha el nem fáradó klubikont, másrészt továbbra is annyira biztos Európa öt-hat csapatának (köztük természetesen a Barcelonának is) a továbbjutása a tavaszi szakaszba, hogy a hétvégi, Valencia elleni bajnoki meccs is nagyobb téttel bír, mint egy BL-csoportrangadó. És itt nem egy el Clásicóról beszélünk, hanem az a Valencia jelenik meg ellenfélként, amelyik egy-két éve még folyamatosan az alsóházban szerénykedett. Jól tükrözi a BL-erőviszonyokat: ez az öt-hat csapat brutálisan a többi fölé nőtt.

Forrás: --

A kezdőcsapatokban több érdekes változás volt, mert Chiellini kiesésével az odavágóhoz hasonlóan a Juventus ismét nem állhatott fel a legjobb védősorával. Allegri ezúttal a háromvédős (Rugani, Benatia, Barzagli) rendszernek szavazott bizalmat, amely csak nagyon ritka időszakokban alakult át négyfőssé. Ez főleg a második félidőben volt tetten érhető, amikor Alex Sandro lépett be a védővonalba, Cuadrado pedig maradt a középpályások vonalában.

Ezek az apró változtatások rengeteget azért nem alakítottak a játék képén, mert általánosságban az volt a jellemző, hogy a Juventus mélyre húzódva szállta meg a pálya középső területét, így húzva áthatolhatatlan falat a Barcelona támadói elé. Utóbbi halmaz (a Barcelona támadói) a szokásosnál sokkal gyengébb felhozatalt kínáltak. Messi kimaradásával Deulofeu került a jobboldalra, a középpályás hármast pedig Paulinho egészítette ki a rettenetesen elszigetelt Suárez mögött.

Rakitic és Buffon eszmecseréje a lefújás után - minden bizonnyal itt sem a meccs végkimenetele volt a legizgalmasabb témaForrás: NurPhoto/Matteo Bottanelli/NurPhoto/Matteo Bottanelli

Bár a két csapat alapvetően más stílusú futballt játszik, és szerkezetben sem egyezőek, legalább két dologban megegyezett bizonyos játékosok szerepe. A kapusoknak kevés kivételtől eltekintve alig akadt dolguk, a két kilences pedig borzasztó helyzetben találta magát. Suárez egyébként is ritka pocsék formában van a tőle megszokotthoz képest, Higuaín pedig továbbra is rendszeresen blokk alá kerül, ha komolyabb téttel bíró meccsről beszélünk. A mérkőzés során Higuaín harminckétszer, Suárez pedig harmincnégyszer ért labdához, kaput pedig egyikőjük sem talált. Ez mondjuk önmagában még nem óriási meglepetés, ha megnézzük, hogy kaput eltaláló lövés mindösszesen három volt az egész mérkőzésen. A Barcelonánál állandó stíluselemként jelentkező, rendkívül aktív szélső védői segítség a támadásépítésben ezúttal sokkal visszafogottabban jelentkezett. A két csapat szeptemberi meccsén is csodásan teljesítő Semedo ezúttal ritkábban került a Juventus védelme mögé, ráadásul amint ezt meg is tette, ott tornyosult előtte rengeteg zebramezes, hogy az egy szem Suárez eltűnjön közöttük. Suárez többször próbálkozott üres folyosókat nyitni a mögötte érkezőknek azzal, hogy rendre feltűnt a vonal mellett is, és ott kért labdát, de a Juventus jól működő védősorát ennyivel nehéz lett volna összezavarni.

Piqué kis túlzással a támadóharmadig cipelheti a labdát, annyira nincs nyomás alatt, Higuaín tessék-lássék zárására viszont már szabadul a labdától a védő. Suárez még a tekintetével sem követi a támadást, bár így, legalább négy-öt védő között egyébként is halálra van ítélve. A Barcelona még vagy fél percig dajkálja a labdát, hogy aztán Paulinho egy gyenge átlövéssel adja át a Juventusnak a labdát.Forrás: Origo

Valverde Barcelonája több szempontból visszatér a Guardiola-féle, még inkább a Vilanova-féle tézisekhez, annyi változással, hogy a keret egy árnyalattal azért szerényebb képességű azokhoz a csapatokhoz képest. Az idei Barcelona viszont újra látványosan dugdossa el a labdát. A labdabirtoklás statisztikáját a Bajnokok Ligája harminckettes és a La Liga húszas mezőnyében is vezetik. Ráadásul alig kapnak gólt: a bűn rosszul végződő Szuperkupa-meccsek óta tizennyolc találkozón mindössze öt gólt nyeltek be, a BL-ben csak egyet, azt is már egy háromgólos vezetés tudatában. Valljuk meg, nem rossz adat, hogy a Juventus sem tudott ellenük gólt szerezni úgy, hogy a Costa-Dybala-Higuaín hármas mindkét meccsen hadra fogható volt.

A Juventus az első meccshez hasonlóan ismét szenvedett a támadásba való átrendeződés során, ráadásul Douglas Costa láthatóan nem szerette, ha a kontráknál is a bal oldalon találta magát, mert a jobb lába felé nehezebben cselez, ha befelé, a kapu irányába történik a mozgása. Dybala az igen gyenge barcelonai fellépése után most jobban mozgott, ráadásul a meccs egyetlen értékelhető momentumában majdnem rúgott egy ugyanolyan gólt, mint a két csapat áprilisi meccsén. A hazaiak csak nagyon ritka periódusokban akadályozták meg a katalán labdakihozatalokat: sem Busquets, sem a két középső védő nem volt igazán nyomás alatt. Talán csak két-három alkalommal jegyezhettünk fel olyat, hogy a játékba bevont Ter Stegenre rárontanak a Juve játékosai. Pedig lehet, hogy nem lett volna haszontalan ezt többször is alkalmazniuk, hiszen ezekben az esetekben a kapus néha bizony rossz helyre rúgta el a hátratett labdákat. A hazaiak viszont inkább a Barcelona labdatologatását követték; ehhez csak annyit, hogy a két középső középpályás, Pjanic és Khedira már félidőben is túlvoltak hat-hat lefutott kilométeren.

Egy rövid időre négyesláncban áll fel a Juventus védősora, miközben Digne elszakadni látszik Cuadradótól. A Juventus tudatosan átadja a pálya szélső részét, a meccsen eddig a pontig a Barcelona szélső védői nem okoztak olyan nagy káoszt. Néhány másodperc múlva Messi a kezdőkörből meglátja a beinduló Digne-t, aki végül labdát kap, de szemben a kapussal rossz döntést hoz, rosszul centerez középre. Ezért volt jobb, ha Cuadrado védekezésben visszazárt a jobb oldalra.Forrás: Origo

Messi beállítása sem hozott óriási változást, bár az tényszerű, hogy a Barcelona ötszörös aranylabdástól való függősége nemcsak a gólokban, hanem a támadójáték folytonosságában is extrém látványos. Az argentin játéka viszont ezúttal nem hozott rengeteg új színt a palettára, hacsak azt nem vesszük ide, hogy a rettenetesen szürke Deulofeu kiállásával kissé üresen maradt a jobboldal, amit Rakiticnek kellett volna betöltenie. Ez megadta a lehetőséget Alex Sandrónak, hogy többet fusson fel az akciókkal, és ekkor volt is egy pár perc, amikor a Juventus jóval többet járt a Barcelona tizenhatosánál, mint azt megelőzően.

Azt szinte a teljes második félidőben leszűrhettük, hogy a két csapatnak bőven megfelelt a pontosztozkodás: a Barcelona így csoportelső lehetett, a Juventus pedig úgy tehet, mint aki izgul az utolsó játéknap előtt. Azért ne tegyünk rá óriási összeget, hogy Buffon a BL-döntő és a svédek Milánóba hozott pokla után egy naptári évben elszenvedi harmadik tragédiáját is, a Juventus ugyanis vélhetően el fog bánni a már biztosan kiesett Olympiakosszal.