Barcelona's Argentinian forward Lionel Messi celebrates after scoring during the Spanish league Clasico football match Real Madrid CF vs FC Barcelona at the Santiago Bernabeu stadium in Madrid on April 23, 2017. / AFP PHOTO / OSCAR DEL POZO
Vágólapra másolva!
December 23-án a Real Madrid a Barcelonát fogadja a spanyol bajnokság 17. fordulójában. Ez lesz a sportág, sőt, az egész sportvilág két legnagyobb riválisának harmadik meccse a szezonban, mely politikai szempontból a legjelentősebb mind közül, különösen igaz ez a Francisco Franco tábornok 1975-ben bekövetkezett halálát követő időszakra.
1714. szeptember 11-én ért véget Barcelona ostroma, melyben V. Fülöp serege bevette a várost. A katalánok rossz oldalra álltak egy örökösödési háborúban, ám a csata azóta a nemzet történetének központi eseményévé vált, a függetlenség elvesztésének napjává.
Éppen ezért hat éve, minden egyes hazai meccsen, amikor a Camp Nou órája 17 perc 14 másodpercet mutat, felcsendül a rigmus: „Függetlenséget! Függetlenséget!".
Október elsején, a függetlenségi szavazás napján azonban nem. A Barcelona a Las Palmasszal játszott (és nyert 3–0-ra), de Európa legnagyobb stadionjában csönd volt. 99787 szék maradt üresen, miközben többszázezer ember állt a kapukon kívül.
A Barcelona kérte, hogy halasszák el a bajnokit, de ezt többórás tanácskozás után a szövetség elutasította – pedig az első hírek ennek ellenkezőjéről szóltak. Végül nézők nélkül játszották le a meccset, mert tartottak a botránytól. A szövetség ugyanis engedélyezte a Las Palmasnak, hogy spanyol zászlót varrjon a mezére, így tiltakozva a függetlenségi népszavazás ellen.
Eközben odakint
Barcelona utcáin rohamrendőrök zárták el a szavazóhelyiségeket, és távolították el az összegyűlt tömeget, hogy megakadályozzák az alkotmánybíróság által felfüggesztett szavazást. A spanyol rendőrség és csendőrség ráadásul az erőszaktól sem riadt vissza, mivel a felszólítás ellenére az emberek nem hagyták el a helyszínt, és voltak, akik ellenálltak, amikor el akarták vezetni őket. „A képek magukért beszélnek" – mondta könnyes szemekkel Piqué a meccs után. A védő karrierje legrosszabbjának nevezte azt a napot, és a legrosszabb dolognak, ami Katalóniával történt az elmúlt 50 évben.
Miről is van szó pontosan?
Katalónia kulturális, nyelvhasználati, oktatási és önkormányzati autonómiája mellé gazdasági függetlenségét is szeretné kiharcolni, melyet a madridi kormány soha nem akaródzott megadni. Tény, Katalónia gazdasági ereje miatt lényegesen többet fizet be a „közös kasszába", mint amennyit a fővárosból aztán visszaosztanak neki.
A régió a spanyol állam egyik legdinamikusabban fejlődő vidéke, mind a mezőgazdaság, mind az ipar (autógyártás, divat) terén kimagasló eredményekkel.
Az önálló identitással rendelkező közösség ezért azt nehezményezi, hogy a megtermelt javaik a szegényebb területek, így Andalúzia vagy Extremadura felzárkóztatására fordítódnak, ahelyett, hogy a katalánok fejlődését biztosítanák belőle.
A függetlenedés taccsra vágná a Barcát
A történetbe itt lép be az FC Barcelona, amelynek sportsikerei nem csak a nemzeti büszkeség megélését szolgálják (Clásico, nemzetközi sikerek, spanyol válogatottsági tagságok, stb.), de sokak szemében a katalán „nemzeti tudat" létezésének kézzel fogható bizonyítéka is egyben. Ahogy a szlogen is mondja (Més que un club), a Barcelona több mint egy klub,
a Barcelona reprezentálja Katalóniát.
Egy önálló katalán állam létrejötte azonban a sportéletet is újrarajzolhatná. 2015-ben a Spanyol Labdarúgó Szövetség elnöke, Javier Tebas kijelentette, nem gondolkodik független Katalóniában, de ha mégis bekövetkezne az új állam kikiáltása, a Barcelona nem indulhatna a spanyol bajnokságban. „Azt tenném, amit a törvény előír.
Ha a futball reprezentálja a nemzeti hovatartozást, és Katalónia többé nem lenne része Spanyolországnak, akkor a katalán klubok nem indulhatnának a La Ligában.
A Barcelona elvesztésével a spanyol liga ázsiója jócskán visszaesne, de ennél talán még fontosabb, hogy a katalán klub élete is gyökeresen megváltozna. A Real Madrid kiesése, amely a pompa és a hatalom jelképe (vagyis tökéletes ellentéte a katalán öntudatnak), azt jelentené, hogy a „Més que un club" mottó, amit a Barcelona-szurkolók büszkén emlegetnek, értelmét veszítené. De nem csak elviekben, gazdaságilag is összeomlana a klub:
melyik tévétársaság fizetne a katalán bajnokság közvetítéséért, ahol a Barcelona–Espanyol és a Girona–Gimnástic jelentené a legnagyobb rangadót? Hogyan tartaná fenn a Barcelona a költségvetését a tévés pénzek kiesése után?
Sehogy. El kellene adnia a legnagyobb világsztárjait. Maradna a La Masía, a sajátnevelésű futballistákra épülő filozófia és a függetlenségből fakadó melldöngetés, ami előbb-utóbb a holland Ajax szintjére silányítaná a klubot.
A két csapat nem létezhet egymás nélkül
A függetlenedés viszont nem csak a Barcelonát tenné tönkre. A madridi szurkolók is aggódhatnának, hiszen a legnagyobb rivális kiválása a Real gazdasági visszaesését is jelentené. Elég csak a Clásicóra gondolni, ami
a világ legközönségcsalogatóbb meccse a 650 millió potenciális nézőjével, és amit a madridi AS sportnapilap csak a „Föld legnagyobb látványosságának nevez".
A Clásico nem csak egy futballmeccs, hanem a spanyol-katalán ellentét valódi megnyilvánulása. A szombatira pedig különösen igaz ez. „Maradni fog a Barca a spanyol bajnokságban? Lesz még Clásico? Ez az, ami most a legtöbb embert foglalkoztatja. Miért? Mert senki nem akarja, hogy elvesszen" – mondja Sid Lowe, az ESPN és a Guardian újságírója.
Egy biztos, a lefújáskor nem lesz vége. Az igazi rivalizálások örökké tartanak. Ahogyan az egyik Barcelona-játékos megfogalmazta: „Minden egyes meccs az évszázad meccse, még ha nyolc is van belőle egy évben".